Megkérdőjelezhetetlen világszabványnak számított az IBM behemót, 8 hüvelykes flopilemeze 1974-ben, amikor a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) 43 éves, feltűnően kreatív alkalmazottja, Jánosi Marcell előállt a szexi, kemény műanyag borítású, a konkurenciáénál kétszer kisebb átmérőjű adathordozóval. Évtizedekkel előzte meg korát. Aztán mégse lett belőle semmi.

A most 75 éves, súlyosan beteg Jánosi hivatásos feltalálónak tartja magát. A BRG-nél és korábbi munkahelyein feltalálta az automatikus hidraulikus fröccsöntőgépet, és részt vett az első modern, háromsebességes orsós magnó, a Calypso megtervezésében, nem is beszélve az akár vincseszterként is használható magnetofonmechanikáról. Azt azonban ő sem gondolhatta, hogy épp a flopi miatt kerül be a Wikipediába.

"Mielőtt Kennedyt meggyilkolták, egy beszédében azt mondta: Ne az legyen az első, hogy neked mit adott Amerika, hanem hogy te mit adtál Amerikának. Ebben a szellemben élek én is" - mondja Jánosi, aki, bár bíztatták, soha nem volt hajlandó disszidálni, és most az átlagosnál magasabb, de így sem egetverő nyugdíjból él feleségével egy óbudai társasház második emeletén.

Bűvös flopi

A vajkaramell színű bőrgarnitúrával körbekerített dohányzóasztalon, a nappali földrajzi középpontjában egyetlen objektum: a nevezetes flopimeghajtó a bele való lemezzel. A mechanika még mindig finoman működik, maga a lemez pedig nem sokkal nagyobb és egyáltalán nem rondább egy mai, 3½ hüvelykes flopinál. Jánosi 1974-ben, épp a bűvös kockával egy időben találta fel. De míg Rubik Ernő találmánya lassan magyar nemzeti szimbólummá nemesedett, a magyar flopiról néhány hazai tudománytörténészen kívül alig tud valaki. Mi történt?

"A KGST-országok beléptek az egységes számítástechnikai rendszerbe, és azokkal a találmányokkal, amelyek nem voltak kompatibilisek a meglévő nyugati rendszerekkel, nem lehetett foglalkozni - magyarázza Jánosi. - És nehogy már egy mezítlábas csatlós ország csináljon egy jobbat, mint ami nekik van. Szigorúan tilos volt csinálni, mert nem volt nyugati előzménye."

A Jánosi-féle flopi ennek ellenére nem maradt titokban, a BRG-nél ott bazseváltak a világ legfejlettebb országainak fejlesztői, akik mind a flopit akarták - megvenni vagy lenyúlni. "A japánok rengetegszer itt voltak. Emlékszem, letettem [a meghajtót] egy székre, és ők mint a kis őrültek fényképezték, körbetáncolták" - vigyorog a feltaláló, és mint egy huncut kisfiú, mindkét lábát felteszi a dohányzóasztal merevítő lécére. Azt mondja, a Sony hivatalosan is elismeri, hogy a mostani flopik elődje a BRG MCD-1, vagyis a Jánosi-féle találmány, amelyből végül gyártottak is valamennyit, de épp a kompatibilitás hiánya miatt soha nem lett belőle világsiker.

Az úgy volt

De a hetvenes években nem csak a japánok nyüzsögtek a magyar flopi körül. Jánosi sokszor elmondta már, de nem lehet elégszer hallani: Jack Tramiel, a legendás Commodore elnöke-vezérigazgatója-alapítója-tulajdonosa a hetvenes években különrepülőgéppel érkezett Budapestre, hogy tárgyaljon a Jánosi-féle flopi megvásárlásáról. A Commodore-nál korábban "négy hétig tesztelték a meghajtót, egyetlen bithibát nem találtak" - mondja Jánosi, aki szerint a korabeli politika "elgáncsolta, megtiltotta" a találmány nyugati elterjedését.

Ez a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy Jánosi főnöke, a BRG vezérigazgatója a III. kerületi pártbizottság kihagyhatatlan ülésére hivatkozva csak az utolsó pillanatban jelent meg a budapesti szállodában, ahol a Commodore vezére lakott - negyedórával azelőtt érkezett, hogy Tramiel megunta a hosszas várakozást, és indult volna hazafelé. Ezt az utolsó negyedórát a BRG-sek azzal töltötték, hogy a gyár szervezeti felépítését magyarázták a Commodore-igazgatónak, aki végül beintett nekik. "Én azért jöttem, hogy Jánosi Marcellel találkozzam" - vágta állítólag Tramiel a vezérigazgató szemébe, de ez csak olaj volt a tűzre: a Commodore első embere dolga végezetlenül távozott az országból. A Jánosi-féle flopi maradt technikatörténeti kuriózum - a nemzetközi szabadalmat az állam nem újította meg, így az elveszett, és a 3 hüvelykes flopit 1982-től a japánok (többek között a Hitachi és a Matsushita) gyártották, és az Amdek nevű cég forgalmazta, elsősorban az Apple II-höz.

"Meg szokták kérdezni, hogyan lehetne ezt feltámasztani- int Jánosi a dohányzóasztal felé. - Ezt már nem lehet feltámasztani. És nem is érdemes, a japánok igenis javítottak a konstrukción."

"A legrégebbi feltalálók közé tartozom" - mondja Jánosi, aki fiatal korában szénhordással gyúrt, aztán kisiparosoknál kitanulta a forgácsolómunkákat, az autogén vágást és hegesztést, de úgy ám, hogy amit ő hegesztett, abban a röntgen sem talált hibát; amit ő hegesztett, azt hídalkatrésznek lehetett volna használni. Innen egyenes út vezetett a feltalálósághoz.

"Mindig tudtam, hogy mi kell a világnak, hogy mi legyen a következő lépés. Akkoriban úgy gondolkodtam, hogy minden akkori eszköznek eléje kell lőjek legalább 10 évvel. Árban is ez volt a helyzet, ez a szerkezet 100 dollárnál kevesebbe került. Most, ha csak 10 fillért kapnék minden flopiért, amit eladnak... milliárdokat gyártanak belőle."

A nappali főfalát beborító könyvespolc stratégiai pontján, egy apró üvegváza mellett ott büszkélkedik a bűvös kocka. Neki sikerült.