Valahogy hozzánk semmi nem akar megérkezni. A világ kevésbé lepattant részein tavasz óta a sonysok blu-ray diszkekkel (bd) próbálják elvágni a toshibások torkát, azok meg hd dvd-kel (hd) támadnak vissza, nálunk viszont egy komplett forradalom lezajlott újgenerációs adattároló nélkül. Már épp kezdtem arra gyanakodni, hogy titokban átvontatták Magyarországot Közép-Afrikába, Csád és Kamerun közé, amikor a Panasonic hazai képviselete közölte a jó hírt: megérkezett az első blu-ray lejátszó az országba. Nem is megérkezett, befutott, és kétmillió pixellel felülírja azt, amit eddig a képminőségről tudtunk. Tudni véltünk.
Alapozás
Az egész azzal kezdődött, hogy kiderült: a 8,5 gigabájtos kapacitású dvd már nem tud megfelelni a kor követelményeinek, mert kicsi, öreg és csúnya. Ez két évvel ezelőttig nem tűnt fel senkinek, de azóta a marketinggépezetek az eszünkbe vésték, hogy a dvd-n egyszerűen nincs elég hely ahhoz, hogy normális minőségben rá lehessen tenni egy filmet.
|
A korszakváltás ideje kétségkívül elérkezett. Az otthoni tévék felbontása többnyire nem haladja meg a 720x576 képpontot, a dvd-kre pont ilyen minőségben írják a filmeket. Szóval a katódsugárcsöves tévé meg a dvd tökéletesen megfeleltek egymásnak, összepasszolnak. Az utóbbi években viszont átrendeződött a piac, megjelentek a nagyfelbontású lcd- meg plazmatévék. Az újdonságok elvileg sokkal jobb minőségű megjelenítésre képesek, de a dvd-ken továbbra is csak 720x576-ban tárolják a filmeket. Ennél most már több kellett. Vagyis kevesebb: a dvd-kben használt lézer 650 nanométeres hullámhosszát 405 nanométerre cserélték, babráltak egy kicsit a lemezeken, és készen is állt minden a formátumháborúhoz.
Két rivális szabvány feszül most egymásnak, az egyik oldalon a Toshiba áll a hd-dvd-vel (hd), a másikon a Sony a blu-ray-jel (bd), mögöttük meg egy csomó haver, támogatók. Valójában mindkét tábor elég erős ahhoz, hogy megnyerhesse a háborút. A két lemez közti különbség elsősorban az előállítási költségekben, meg a tárolókapacitásban keresendő. Az olcsóbb hd-re 15 gigabájt fér rétegenként, a bd-re 25 gigabájt, azonban mindkét formátumnak van három meg négyrétegű verziója. Mivel a nagyfelbontású filmeknek 25 gigabájt bőven elég, tökmindegy, hogy kétrétegű hd-t vagy egyrétegű bd-t használunk.
Prémium
A harc állása nagyjából döntetlen, mindkét formátumnak vannak előnyei, aki bővebben el akar merülni a háttérben, az itt megteheti. Az viszont már most biztosnak tűnik, hogy ennek a háborúnak nem lesz egyértelmű győztese, mint ahogy a vhs-beta összecsapásnak volt. Manapság ugyanis viszonylag könnyű olyan lejátszót építeni, amelyik mindkét szabványt támogatja. Készülnek is ilyen olvasók, az első modellek már 2007-ben az üzletekbe kerülhetnek.
Klikk a galériára!
A lejátszó, amit a Panasonictól kaptunk, természetesen csak az egyik szabványt támogatja, viszont legalább nem valami csóró, háromszázezer forintos bd-hulladék, hanem egy 420 ezres prémiummodell. A Panasonic DMP-BD10 még külföldön sem számít olcsónak, a gyártó szerint az árkülönbségnek a fejlettebb képfeldolgozó-rendszer meg a jobb minőség az oka. A konkurencia háromszázezres alapmodelljeit meg majd biztos az igénytelen suttyók veszik.
A Panasonic készüléke az összes fontos szabványt támogatja, nézhetünk rajta mindenféle (pluszos, mínuszos) dvd-t, bd-lemezeket, hallgathatunk vele zenei cédéket, csak a hd dvd-t utálja a DMP-BD10. A kimeneti jel felbontása a prémiumkategóriának megfelelően 1920x1080 pixel, ami ötszöröse a dvd-n tárolt filmekének.
Első próbálkozás
Generációváltásnál, egy-egy új termék tesztelésénél mindig azt várnám, hogy a dobozt felnyitva valami csoda történik. Például tűzijátékot lőnek apró kis nanorobotok a hungarocell mögül, ilyesmi. Ehhez képest a 420 ezer forintos készülék csomagolása és kibontása olyan hétköznapi, mintha csak egy doboz tejet nyitnék meg. A lejátszó külsején sem gondolkoztak túl sokat, hasonlít a Panasonic márkájú dvd-lejátszómra, eltekintve a középen világító kék fénysugártól (értik, blu-ray). A lejátszót egy lehajtható előlap fedi, pont, mint a videókat a nyolcvanas évek végén.
A készülék elindítása és egy dvd-lemez beolvasása között nagyjából 40 másodperc telik el, ha bd-lemezt rakunk be, egy percig is kell várni. A DMP-BD10 mellé pakolt diszkről egyébként nincs nagyon mit beolvasni, szinte zörög a négy, demonstációs célokat szolgáló kétperces videó a 25 gigabájtos lemezen. Nagyfelbontású bemutatók ezek az X-Men harmadik részéből, a Jégkorszak 2-ből, a Nyughatatlanból, és a reménytelenül ostoba Mennyei királyságból. Ezzel kezdem, mert bár a film rettenetes, tele van jópofa csatajelenettel. Telitalálat, a kétperces videó pont azt próbálja bizonyítani, hogy mekkora az előnye a bd-nek: a képet középen kettéosztották, bal oldalon 720x576 a felbontás, jobb oldalon 1920x1080. Viszont különbség, az nincs.
Persze ez várható volt, hiszen hiába 82 centis, hiába 16:9-es, hiába 100 hertzes a tévém, akkor is csak egy crt, a dvd-felbontásánál jobbat egyszerűen képtelen megjeleníteni. A tanulság mindenesetre az, hogy hagyományos tévékhez teljesen felesleges bd-lejátszót vásárolni, kidobott pénz, mert semmilyen előrelépést nem jelent az elterjedt dvd-vel szemben. Azért megnéztem a többi videót is, de mindenhol csak azt a minőséget láttam, amit már megszoktam.
Bontogatja a szárnyait
A következő próbához ellátogattam Handrás házimozi-kereskedésébe. Itt egy InFocus ScreenPlay 7210 projektort kötöttünk a lejátszóra, ez 1280x720 pixelt tud megjeleníteni, ami nagyjából kétszeres minőség a dvd-hez képest, de még mindig csak a fele a bd 1920x1080-as felbontásának. A legtöbb nagyfelbontásúnak hitt tévé egyébként még a 720 soros képet sem tudja megjeleníteni, nemhogy az 1080-ast, úgyhogy aki azt hitte, hogy a félmillióért vásárolt plazmával letudta a dolgot, az jobb, ha megnézi a leírást. Valószínűleg csak a 852x480-as vagy 800x600-as felbontást tudja a készülék (a Magyarországon eladott lcd-k és plazmák 70 százaléka ilyen), szóval nem jobb, mint egy hagyományos tévé. Ennek megfelelően ezek a modellek nem hd-k, csak képesek fogadni a nagyfelbontású jelet, de meg már nem jelenítik azt (lásd még: szex, orgazmus nélkül). Az a kevés tévé, ami tényleg nagyfelbontású, az is főleg 1366x768 pixelt mutat.
Klikk a galériára!
A párméteres vetítővásznon elsőre nem láttam a különbséget, mintha egy dvd-t néztem volna. Handrás, meg hozzáértő kollégája persze egyből elkezdte mondani, hogy mennyivel élesebbek a betűk, de én nem láttam semmit. Márpedig én vagyok az átlagnéző, aki hülye a részletekhez. Aztán beraktunk egy filmet dvd-n, és tényleg látszott a különbség: egymás után nézve a két képet már látszott, hogy a bd képe sokkal élesebb, a felületek tisztábbak, kevesebb a „szemét”, a képhiba, a tömörítési zaj. Ráadásul olyat még tényleg nem láttam, mint a Nyughatatlanban, amikor Joaquim Phoenix arcán minden szőrszálat látni lehetett.
Végére maradt a Panasonic 65 colos plazmája, amit a Házimozi kiállításon lehet megnézni a bd-lejátszóval együtt. Kevés olyan nagyméretű készülék van a világon, amelyik tudja az 1080p felbontást (kisebb lcd-k bőven vannak, azokon viszont nem jön ki a 720p és az 1080p közti különbség), ez viszont pont olyan. Aki szeretne egyet magának, jobb, ha elkezd gyűjteni, ugyanis darabja 3,2 millió forintba kerül, ami egy jobban felszerelt Suzuki Swift ára, igaz, az autóban legfeljebb a kvarcórát nézegethetjük, nem a Batmant.
Megmutatkotik
Ha valaki meg akarja érteni, hogy mire jó a bd és miért kevés a dvd, akkor feltétlenül próbálja ki ezzel a tévével a lemezeket. A régi formátum képe ilyen méretben zavaróan pixeles, tele van szeméttel a képernyő, az arcok életlenek, a tömörítési problémák látszanak. Nem lehetett eddig könnyű gazdagnak lenni. Aztán megnéztük a bd-t, és szinte mindegyik probléma megszűnt, a kép még mindig nem volt tökéletes, de a különbség nemcsak sejthető, hanem valóban érezhető volt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor egy valódi bd-filmet tettünk be (tehát nem a demonstrációs célokat szolgáló tesztlemezt), annak már közel sem volt olyan jó a minősége, de a Lopakodó még így is sokkal jobban nézett ki, mintha sima dvd-ről futott volna. Azt meg egyenesen öröm volt látni, hogy egy ilyen csúcskategóriás kütyün, pontosabban a hozzá tartozó lemezen magyar feliratot is lehetett választani.
Pénz kell hozzá
A bd nem olyan, mint a dvd, amit akármihez kötöttünk, egyből látszott az előnye a vhs-hez képest: a lejátszások számától független képminőség, a sokkal tisztább kép, meg az, hogy nem kellett többé a szalagtekeréssel bajlódni. Ráadásul nem kellett minimum másfélmillióért, de inkább háromért új tévét vásárolni mellé.
Klikk a galériára!
Katódsugárcsöves tévékhez tehát teljesen felesleges újgenerációs lejátszót vásárolni. Azoknál a megjelenítőknél, amik csak 720 sort tudnak megjeleníteni, már kétesélyes a dolog. Ha a tévé 40 colosnál nagyobb, látszik a különbség, de azért ez kevés.
Kicsit olyan ez, mint a magas bitrátával tömörített mp3 és a cd harca. A hozzáértők biztosan hallják a különbséget. Ha elég jó hangrendszeren szól egymás után ugyanaz a dal, talán még én is. De normális körülmények között szinte mindegy, hogy melyiket hallgatom, úgysem veszem észre az eltéréseket. Ugyanígy kell egy kontrollcsoport, ha a bd nyújtotta előnyöket akarom látni, de nem néznék meg egy filmet kétszer egymás után csak azért, hogy jobban tudjak örülni a második menetnek. Persze ahogy nagyobb lesz a kijelző, úgy válik egyértelművé a különbség. Ha viszont valaki három-négymillió forintért vásárol magának tévét, ráadásul egy 1080p-s verziót, annak eljött a Kánaán, a kötelező váltás korszaka. Meg persze vájt szeműeknek is melegen ajánlott a modell.
Azért ez nem egy népes csoport, a Panasonic úgy számol, hogy az első időkben havonta legfeljebb pár tucatot ad el itthon a bd-lejátszóból, 2007-ben meg nagyjából félezres lesz a teljes magyar piac. A hazai képviselet is tudja, hogy csak azoknak érdemes váltaniuk, akik megfelelő tévékészüléket vásároltak már, vagy ilyet vesznek a közeljövőben. A valódi nagyfelbontás megjelenítésére alkalmas tévék azonban a teljes piac mindössze tíz százalékát adják, szóval nagy kapkodásra nem érdemes számítani.
November végétől, december elejétől kapható a modell, év végéig nagyjából negyven magyar feliratos bd-film jelenik meg.