Jammie szerencsétlenségére a letöltéseket észlelte az amerikai lemezkiadó szövetség megbízásából online zenekalózokra vadászó MediaSentry cég szoftvere, ip-cím alapján lenyomozták, azonosították, és bíróság elé állították. Többszöri újratárgyalás, fellebbezések és perújrafelvétel után megszületett az ítélet: a minneapolisi bíróság letöltött fájlonként 80 ezer dollárt szabta ki. Jammie-nek így a három évnyi perköltség mellett 1,92 millió dollárt kell kifizetnie a négy nagy zenekiadónak (Warner, Universal, EMI és Sony Music). Ezzel még csak nem is a lehető legsúlyosabb büntetést kapta: a helyi törvény számonként 750 és 150 ezer dollár között a bíróra bízza a büntetés összegének megállapítását.

Jammie ügye az egyik legelső volt a RIAA (az amerikai zenekiadó szövetség) fájlcserélők ellen folytatott hadjáratában, ami eljutott a bíróságig. 2004-től kezdve ezrével perelték be a fájlcserén és illegális letöltéseken ért felhasználókat, de az esetek túlnyomó többségében ezek az ügyek peren kívüli megegyezéssel zárultak. Jammie-re első fokon 220 ezer dollár büntetést rótt ki a bíróság, de fellebbezett, és megnyerte az újratárgyalást.

Bár a lemezkiadóknak óriási negatív reklámot jelentett a per körüli médiafigyelem (elvégre a világ legnagyobb médiacégei próbáltak minél több pénzt kiverni egy kisgyermekes, egyedülálló anyából, aki láthatóan nem volt egy kimondott nagyipari zenekalóz), nem adták fel, és újra bíróság elé vitték az ügyet. Az új tárgyalás épp egy hónappal azután indult, hogy a RIAA bejelentette, ezentúl nem üldözi az egyszerű felhasználókat, csak azokat, akik üzletet csinálnak az illegális fájlcseréből – de a folyamatban levő ügyeket azért nem adják fel.

Jammie sosem tagadta a tárgyalások során, hogy fellépett a Kazaa hálózatára, de a zenék letöltését igen. A részletek elég homályosak, a pécébe a lefoglalás előtt bekerült használt merevlemeztől a volt élettársa, Justin ténykedéséig több alternatív teóriát is felhozott védekezésképpen arra, hogy hogyan került 1700 mp3 fájl a gépre (ebből csak 24 zenénél bizonyosodott be, hogy valóban a fájlcserélőről származik, a maradékot nem is vette figyelembe a bíró). „Nem, sosem töltöttem le a Morbid Angeltől a World of Shit című számot, azt sem tudtam hogy egyáltalán létezik svéd death metál" - bizonygatta kétségbeesetten, de nem győzte meg sem az esküdteket, sem a bírót. Az sem hatotta meg őket, hogy a helyi Best Buy áruház alkalmazottai szerint Jammie rengetegszer vásárolt náluk cd-ket és dvd-ket, olyanokat, amiket le is tölthetett volna a netről.