Amint arról cikksorozatunk előző részeiben beszámoltunk, jogilag nem bír a ProArt a fájlcserélőkkel: az Elite után a Diablo nevű DC++ hub esetében is eredménytelenül zárult a nyomozás a szerzői jogvédő szervezet feljelentése nyomán, a fájlcsereközpontok - a ProArt ellenkező értelmű sajtónyilatkozataival ellentétben - Magyarországon legálisan működhetnek még akkor is, ha a szerzői jog által védett tartalmak cserélnek rajtuk gazdát.

A ProArt érvelése szerint a szerzői jog által védett alkotások megosztása fájlcserélőkön a nyilvánossághoz való közvetítéssel egyenértékű, ezért engedély nélkül törvénytelen. A fájlcsereközpontok ügyében született ügyészségi és bírósági döntések fényében viszont úgy tűnik, Magyarországon ez csak akkor igaz, ha a jogvédett fájl engedély nélküli megosztásából a felhasználónak vagy a fájlcsereszerver-üzemeltetőnek bizonyíthatóan haszna származik.

Mivel az anyagiaktól mentes fájlcsere - még akkor is, ha jogvédett alkotásokról van szó - a magyar jogalkalmazók értelmezése szerint nem lépi túl a törvény által megengedett szabad felhasználás kereteit, az Artisjus a Diablo Hub ellen benyújtott pótmagánvádas indítványában az elmaradt haszonnal érvel: "a fájlcserélő rendszeren keresztül történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel a szerzői jogosultaknak vagyoni hátrányt okoz" - áll a szervezet beadványában.

Ügynök a rendszerben

A vagyoni hátrány bizonyítására az Artisjus - a ProArt egyik tagszervezete - igazságügyi szakértőt bízott meg azzal, hogy felhasználóként a Diablo Hubra bejelentkezve, végig közjegyző jelenlétében szerzői jogsértések után kutasson, ha védett zeneművekre bukkan, töltse le azokat és rögzítse a fájlt megosztó felhasználók nyilvános IP-címét is.

Érdekes módon K. Sándor igazságügyi szakértő éppen egy nappal a rendőrségi szerverlefoglalás és házkutatás előtt, 2005. június 20-án járt a rendszerben, noha a Diablo Hub elleni feljelentést a ProArt már áprilisban megtette. A közjegyző által hitelesített jegyzőkönyvet a végül eredménytelenül végződött büntetőeljárásban a feljelentő csatolta mint a szerzői jogsértés bizonyítékát, az ügyészség azonban nem vette figyelembe, mert a szakértő által alkalmazott vizsgálati módszer eljárási szabályokat sértett, ezért a büntetőeljárásban nem használható fel.

A bizonyítékként csatolt jegyzőkönyv szerint a vizsgálódás időpontjában a Diablo Hubhoz csatlakozott felhasználók száma 5543 személy volt, a megosztott tartalmak között 2735 példányban szerepeltek a Zanzibár, 3898 példányban a Hooligans, 2223 példányban a Cotton Club Singers, és 2858 példányban a Kispál és a Borz együttesek szerzői jogvédett felvételei mp3 formátumban.

Az Artisjus által felkért szakértő minden fent említett együttestől letöltött egy-egy számot, és azonosította azt az IP-címet, amelyről a felvétel megosztása történt. A Diablo Hub üzemeltetője, Lévai Zoltán mint állítólagos bűnsegéd ellen benyújtott vádindítvány szerint ennek azért van jelentősége, "mert az internetszolgáltató esetlegesen a büntetőeljárásban kötelezhető lett volna az IP-cím alapján az ahhoz tartozó előfizetőjének azonosítására". Így kiderülhetett volna, "hogy a szerzői jogsértést ki követte el, kinek a büntetőjogi felelősségét lehet ezért megállapítani".

Lévai és ügyvédje ugyanakkor nem tud arról, hogy akár egyetlen mezei fájlcsereközpont-felhasználó ellen is eljárást kezdeményezett volna valamelyik szerzői jogvédő szervezet, és Magyarországon hub-üzemeltetőt sem sikerült még elmeszelni bíróság előtt.

Dr. Nemessuri Péter ügyvéd szerint a ProArt egész koncepciója hibás: "A ProArt 2005 elején gyakorlatilag azért jött létre, hogy a különféle szerzői jogvédő szervezetek együttesen lépjenek fel az interneten zajló fájlcsere ellen. Nem célzottan a szerzői és szomszédos jogok által védett tartalmak terjesztése ellen, hanem általában a fájlcserélés ellen, mert ők azt mondják, hogy az döntően az illegális tartalommegosztást szolgálja. Már abban önellentmondás van, hogy elismerik, hogy a felhasználók nem követnek el jogsértést amikor letöltik az általuk illegálisnak nevezett megosztásokból a fájlokat. A szerzői jogi törvény szerint viszont még a szerzői jog által védett tartalmakat is meg lehet osztani, csak jövedelemszerzésre vagy jövedelemfokozó tevékenységre nem használható a fájlmegosztás." - teszi tisztába a dolgokat.

A Diablo visszaperel

Bár a Diablo Hub üzemeltetője ellen beadott vádindítványt a bíróság első körben visszadobta, az eljárás még mindig nem ért véget, mert az Artisjus fellebbezett. A magát meghurcolva érző, ellenperre készülő Lévai szerint "a jogvédő szervezetek mindenféle aljas módszereket vetnek be, hogy a magyar dc++ hubokat bezárassák, megfélemlítsék, pedig erre nincs joguk, hatáskörük, és túl messzire mentek már a folyamatos zaklatásaikkal. Amit ellenem és más hubtulajdonosok ellen is tesznek, az nem csupán hamis vádaskodás, de becsületsértés és rágalmazás is."

Nemessuri szerint a ProArt szakmai és eljárásjogi hibák tömkelegét követte el a több mint egy éve húzódó ügy során, "azt például egy jogásznak tudni kéne hogy nem kérhet fel igazságügyi szakértőt csak úgy, ennek a büntetőeljárásban meghatározott módja van."

A Diablo Hub üzemeltetője és ügyvédje most már konkrét ellenlépésekre készülnek: "A ProArt meghurcolt egy csomó embert. Miközben az ügyészség megszüntette a nyomozást, a szolgáltató nem tett eleget az értesítési és eltávolítási kérelmüknek, a bíróság pedig visszadobta a pótmagánvádas indítványt, folyamatosan olyan nyilatkozatokat tesznek, mintha ügyfelem bűnöző lenne és börtönben ülne. Ezért személyiségi jogi pert fogunk indítani, de büntetőeljárást is fontolgatunk a hamis vád és a hamis tanúvallomások miatt. Az alaptalan vád büntetőjogi kategória."

Nincs precedens

Magyarország legnagyobb fájlcsereközpontjai - a Diablo, az Elite és a Mátrix - tehát az eddigi ügyészségi és bírósági döntések fényében legálisan működnek, pedig a ProArt minden lehetséges jogi eszközzel - feljelentéssel, értesítési és eltávolítási eljárással, pótmagánváddal - megpróbálta az ellenkezőjét bizonyítani. Az általunk megkérdezett hub-üzemeltetők egyike sem tud jogerősen bezáratott szolgáltatásról, csak olyanokról, akiket sikerült megfélemlíteni a fájlcserélők elleni kereszteshadjárattal, és önként dobták be a törölközőt.

Ugyanez vonatkozik a felhasználókra is: noha egyelőre semmilyen hazai precedenst nem tud felmutatni a ProArt, hamis, és a sajtó (sajnos az Index is) által széles körben, kritikátlanul átvett állításai már beszivárogtak a közvéleménybe, és a fájlcserét a legtöbben illegálisnak hiszik. A valóság ezzel szemben az, hogy amíg nem kérünk, vagy kínálunk érte pénzt, a magyar joggyakorlat szerint nem lépjük át a szerzői jogi törvény által szabályozott szabad felhasználás kereteit, tehát nem járunk el törvénytelenül.