Ma még sokan röhögőgörcsöt kapnak, ha a mobil, az internet és a szélessáv szavak egy mondatban szerepelnek, de talán nem sokáig lesz ez így. Hazánkban ugyanis már nemcsak szélessávúnak mondott edge és 3G van, hanem valóban gyors hsdpa elérés is, a T-Mobile kínálatában.
Anyagi helyzethez kötött
Egyetlen komoly érv szól a mobilinternet mellett: nem helyhez kötött. Minden más ellene szól. Egyelőre nincs országos lefedettség, sőt, csak a fővárosban és néhány nagyobb városban van hsdpa, az ország legnagyobb részén néhány tíz kilobit per másodperces sebességgel kell beérnünk. Persze sok esetben ez még mindig jobb, mint ha kincsvadász módjára kellene wifi hotspotot keresgélni.
Persze itt még nem értek véget a gondok. Sima 3G-telefonokkal például nem elérhető a hsdpa, különleges hardverekre van szükség, és ezekből elég kevés van. Ilyenek a tesztünkben is szereplő Option GT MAX adatkártyák és a Samsung SGH-Z560 mobil, valamint az MDA Vario II okostelefon. Az internetelérés pedig veszettül drága, körülbelül tízezer forintért havonta egy gigabájtot lehet letölteni, és elképesztő sarcot vetnek ki a korlátot túllépőkre.
Lefedettség 2006. december 21-én. Kirándulásra ne vigyen magával laptopot!
Mindezek után jogos a kérdés: Mégis mi késztethet valakit arra, hogy mobilhálózaton internetezzen? Elég indok lehet egy milliárdos rokon, vagy egy T-Mobile-alkalmazotti státusz, illetve ha egy cégnek létszükséglet, hogy az alkalmazottak mobilak legyenek, és erre jó sok pénzt tud áldozni. Ezek közül egyik sem érvényes rám, csupán azért tűnt jó választásnak a hsdpa, mert az elmúlt egy évben végig havi egy gigabájtnál kisebb volt az otthoni adatforgalmam, és pont egy ezressel volt drágább a telefonvonal plusz az adsl havidíja, mint a mobilinterneté.
Kocogó net, kocainternetezőknek
Borzasztóan kevésnek tűnhet havi egy gigabájt, és valójában az is. Napi egy-két órányi böngészés belefért, a havonta kiadott Windows-javításokról, a vírusirtó-frissítésekről sem kellett lemondanom, de a YouTube és a Flickr weboldalain igyekeztem kordában tartani az egeret. Természetesen mindezt csak reklámblokkoló Firefox-kiterjesztéssel tudtam véghez vinni, ami egyenesen a rég elmúlt betárcsázós modemes időket idézi. Igaz, akkoriban a sebesség miatt kellett tiltani a reklámokat.
Nagyságrendbéli különbség
Végül úgy jött ki, hogy decemberben több száz megabájttal az adatletöltési korláton belül maradtam, januárból pedig már csak napok vannak hátra, és még több mint kétszáz megabájtot letölthetek. Persze frusztráló állandóan a letöltésszámlálót nézni, és nagyon nem értek egyet a túllépés szigorú büntetésével sem. Ha a T-Online havi négyezer forintos Adsl Light csomagjában - amelynél szintén egy gigabájt a havi limit – egy gigabájtnyi túllépést csak ezer forinttal büntetnek, akkor a T-Mobile-nál miért szabnak ki tízszer nagyobb büntetést, ha az alapdíj egyébként csak két és félszer nagyobb?
Szerencsére a GT Max kártyához tartozó Mobility Manager szoftver nemcsak a hálózatra csatlakozást segíti, hanem a letöltéseket is pontosan nyilvántartja, így nem lehet véletlenül átlépni a letöltési korlátot. Egy dologra viszont mindig nagyon oda kell figyelni. Ha nem ez a szoftver kezeli a kapcsolatot, akkor a letöltött mennyiség nem jelenik meg a statisztikában. A nemrég piacra dobott GT Max 3,6 és 7,2 ready kártyákat például még nem ismeri fel a Mobility Manager, tehát elég kockázatos a használatuk.
Alacsony átlagok
A szoftverrel egyébként az adatletöltés sebessége is mérhető. Ezzel elég könnyen elvarázsolhatók a figyelmetlen felhasználók, mert nem a letöltési előzményekről szóló táblázat utolsó két oszlopát kell nézni: ez ugyanis a legnagyobb letöltési és feltöltési sebességet tartalmazza, amely általában eléri az 1,3-1,5 megabitet, illetve a 70-400 kilobitet. Az adathalmaz közepén látható átlagos letöltési és feltöltési sebesség ennek a közelébe sem ér: 34,3 kilobit illetve 3,3 kilobit a havi átlagom, mivel a szoftver a teljes csatlakozási időt veti össze a letöltött adatmennyiséggel.
Mobiltévé és letöltés egy időben, egy cellában
A kiábrándítónak tűnő átlagok ellenére nem lehet azt mondani, hogy a hsdpa-hálózat csigalassú, sőt. A YouTube csak egyszer akadt meg nagyon, és két hónap alatt csak kétszer lassult le úgy a böngészés, mintha acélfalakat húztak volna fel a ház köré. Ilyenkor újrakapcsolódás után újra gyors volt a net. Böngészés közben, amikor nem volt folyamatos letöltés, elég kis sebességeket mért a Mobility Manager, és csak nagyon rövid időre ugrott fel a csúcsra. Ezzel szemben amikor nagy adatfájlokat töltöttem le, ami a letöltési korlát miatt elég ritkán fordult elő, tartósan 600-800 kilobit per másodperces volt a sebesség. Ezt az 1,8 megabites GT Max adatkártyával mértem, lakáson belül, ötből hármas jelerősségnél. A sebességmérést úgy is kipróbáltam, hogy letöltés közben a gép mellett a Samsung Z560-nal mobiltévézni kezdtem, a mutató azonban meg sem rezdült.
Végkifejlet?
A fentiekből látható, hogy csak nagyon különleges körülmények közt érdemes hsdpa-elérésre váltani, de még korai lenne temetni a mobilos internetezést, hiszen még nem tudjuk, hogy a T-Mobile a közeljövőben megnöveli-e a letöltési korlátot, és hogy miként alakul majd a lefedettség és az árak. Ha az adsl árának mélyrepülését nézzük, akkor talán van okunk reménykedni abban, hogy lesznek változások.