A 11 hónapos Winston 2 óra 6 perc és 57 másodperc alatt juttatta el a célszámítógépre az adatokat a lábára erősített pendrive-on. Maga a repülés nem tartott ennyi ideig, de az időeredménybe beleszámolták azt az időt is, ami az adatok átmásolásához kellett az usb-s tárolóról a pécére. A madár célbaérésekor a feltöltés az ADSL-kapcsolaton még csak 4 százaléknál járt.

A pellengérre állított internetszolgáltató, a Telkom (ami mellesleg a legnagyobb Dél-Afrikában) az akció után nyilatkozatban hárította el a felelősséget. A távközlési vállalat meg van győződve róla, hogy nem az ő hibájuk a gyenge sávszélesség. Már több útmutatást is adtunk az ügyfélnek, de eddig egyiket sem fogadták el. - írták.

A versenyről szóló híradások nem említik hogy milyen le- és feltöltési sebességű ADSL-kapcsolatról van szó. Az akció hivatalos oldalán egy kommentből az olvasható ki, hogy 1024 kbps sávszélességű a kérdéses csomag: ha ez a feltöltési sebesség, a célértéktől valóban messze elmarad az aktuális adatátviteli érték. Ilyen sávszélességen 4 gigabájt adatot körülbelül 8 óra 45 perc alatt lehet elküldeni, ezen a távon Winston megszorongatásához viszont legalább 4 megabites feltöltési sebességű versenyzőre lett volna szükség.

A postagalamb-alapú adatátvitel ötlete egyébként nem eredeti: az Internet Engineering Task Force egyik, 1990-es április elsejei hírlevelében írták le először. 2001-ben egy norvég linuxos csapat már a gyakorlatba is átültette: ők körülbelül öt kilométeres távolságba próbáltak küldeni kilenc adatcsomagot. Az a kísérlet árnyaltabb képet adott az IP over Avian Carriers (IPoAC) nevet kapott komolytalan technológia megbízhatóságáról: a csomagveszteség rendkívül magas (55%) volt, a válaszidő pedig 3000 és 6000 másodperc között mozgott.

Azt nem tudni, hogy a galambröptetés óta javult-e a The Unlimited internetkapcsolatának minősége, de az biztos, hogy Winston rendkívül népszerű lett: a Facebookon mára közel 6500 ismerőst gyűjtött össze.