Azt mondják az okosok már egy ideje, hogy a web fejlődésének következő lépése az lesz, ha túllép a számítógépen, és bármilyen eszközzel elérhetjük. Kipróbáltuk tévével, telefonnal, játékkonzollal, dvd-lejátszóval és zsebjátékgéppel: már működik, de még nem jó.
Amikor Tim O'Reilly főállású online-látnok 2004-ben először használta a web 2.0 kifejezést (illetve a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy Darcy DiNucci nevű illető beszélt róla először 1999-ben, de O'Reilly tette ismertté), valójában senki sem volt biztos benne, hogy van is valami a hangzatos kifejezés mögött, vagy csak üres duma (lásd még a marketingbullshit szakkifejezést!).
Mára már kiderült, hogy azért csak volt mögötte valami, így áttérhetünk a másik, nagyjából ugyanekkorra datálható híres jóslathoz, miszerint az internet fejlődésében a következő nagy lépés az lesz, ha el tud szakadni a számítógéptől, és mindenféle kütyüvel, bárhonnan el tudjuk érni.
Az ötlet papíron remek, hiszen mennyire kényelmes már, ha a tévénk tudja lehúzni torrentről azt a (természetesen tökéletesen jogtiszta, szabadon terjeszthető) filmet, amit meg akartunk nézni, vagy ha a telefonunkon is el tudunk intézni pár emailt a villamoson zötyögve. Egy internetes képességekkel felruházott tévén, egy Xbox360-on, egy Sony Playstation Portable-ön és egy telefonon néztünk meg három széles körben elterjedt közösségi szolgáltatást, a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, hogy lemérjük, hol tart most a web terjeszkedése a számítógépen túli világban.
Kezdjük a túrát a telefonnal, és tudjuk is le gyorsan ezt a részt, mert az, hogy a web ott van a telefonban (egy iPhone-t használtunk), ma már nem különösebb újdonság. A YouTube teljes funkcionalitással megy (külön menüpont van rá a telefon alapszolgáltatásai között, igaz, más videómegosztókat egyáltalán nem támogat), a sima videónézegetés mellett a kommentelés is elérhető, csak a feltöltésből vagyunk kizárva, és nem lehet egyből Facebookra belinkelni a videókat, pedig az aztán az igazi webkettes mulatság.
A Facebook pillanatnyilag iPhone-on talán még jobb is mint számítógépen, mert a telefonos alkalmazást (még?) nem érte el a hírek és állapotfrissítések heveny közutálatnak örvendő kettéválasztása külön hírfolyamokká. Feltölteni csak szöveget és fotót tudunk, a csillióféle idétlen kvíz és a Facebook-játékok nem érhetők el, de egyébként minden szolgáltatás megy a csettől a levelezésig. Végül a Twitter: ezt vagy másfél tucatnyi alkalmazással el lehet érni, mi véletlenszerűen az Echofon nevűt választottuk, abból is az ingyeneset, ami korrekten hozta a Twitter nagyjából összes alapfunkcióját Twitpicestül.
A Samsung UE46b8000xw fantázianevű tévéje volt a következő tesztalany. Full HD, 46 collos a képernyője, és alig három centi vastag az egész, ellenben ritka hülye neve van. Nekünk most nem ez az érdekes, hanem az Internet@TV opció a távirányítón.
A Samsung a Yahoo-val fogott össze a tévé netesítésére, böngésző nem került a gépbe, csak widgetek, vagyis egy-egy weboldal vagy online szolgáltatás tévére és távirányítóra átírt verziói, amiket akár wifin, akár a tévébe dugott netkábelen át elérünk. A három tesztalanyunkból YouTube és Twitter volt a tévén, Facebook egyelőre nem. Azért egyelőre, mert lehet firmware-t frissíteni (súlyosan körülményes, a tévé nem tudja magát frissíteni, pécén kell letölteni a Samsungtól a patchet, azt kitömöríteni, feltenni egy pendrive-ra, és azt rádugni a tévére), így került a Twitter is a kínálatba, alapban az sem volt benne.
YouTube-on csak videót nézegetni tudunk: a HD akadozik, a nem HD meg nagyon csúnya azon a hatalmas képernyőn. A Twitter elvileg teljes funkcionalitással megy, de mivel gépelni csak úgy tudunk, hogy egyesével választjuk ki a betűket a nyilakkal (még a számbillentyűket sem tudjuk használni a sms-írás mintájára), már ott gyűlöli az ember az egészet, amikor a felhasználónevét meg a jelszavát pötyögi be.
Szóval elméletben jól hangzik, hogy mondjuk egy meccs szünetében átkapcsolunk a netre, hogy megosszuk a világgal, mi kit cserélnénk le, de a gyakorlatban ilyesmi nemigen fog történni – nem azért, mert a tévé nem lenne képes rá, hanem mert annyira lassú és nehézkes vele a netezés, hogy mire végeznénk, már húsz perce megy a második félidő.
A Playstation Portable wifin csatlakozik a netre, és az adott platformra optimalizált verziók helyett simán a saját böngészőjéből, a Netfrontból éri el a közösségi oldalakat. Már amit elér. A YouTube-nál például rögtön bukta van, mert a Netfront csak a 6.0-s verziójú Flasht támogatja, azzal meg nem megy a Youtube. Fapados megoldásként lehet a videókat letölteni, átkonvertálni, aztán feltenni a gépre, de talán elegánsabb beismerni a vereséget, és nem égetni magunkat ilyesmivel.
A Twitter egy „Something is technically wrong” hibaüzenettel hárítja a közeledésünket, de a Facebook végre működik. Előnyös, ha a telefonokra optimalizált oldalra megyünk, hogy ne vágja hanyatt magát szegény PSP a maga 32 vagy 64 megabájt memóriájával. A mobilos oldal viszont szépen megy, a szokásos korlátozásokkal (alkalmazások, cset), de a levelezést például elérjük benne.
Az Xbox Live rendszerre néhány napja vezették be a közösségi oldalakat, pontosabban a Twittert és a Facebookot, hosszas bétateszt után. Kicsit kevesebbet tud, mint az iPhone-os, vagyis böngészhetjük a hírfolyamot, nézegethetjük az ismerőseink képeit, és új státuszüzenetet írhatunk, viszont nem érhetők el az alkalmazások, a csetelés és a levelezés.
A szövegeket a virtuális billentyűzeten kontrollerrel bűvészkedve vihetjük be, ami meglepően gyors (már ahhoz képest, amit első próbálkozásra bénázik az ember vele), de az érintő- vagy valódi billentyűzettől még nagyon távol van. A Twitterből szintén az alapdolgok mennek, tudunk új üzenetet írni, meg olvasgatni, amit az ismerőseink írtak, és ennyi. Viszont 1080p felbontás mellett is nagyon kevés üzenetet tesz ki egyszerre a képernyőre, folyton lapozgatnunk kell, ami hamar zavaróvá válik (vonatkozik ez a Facebookra is, sőt arra igazán).
Ebookolvasótól médialejátszóig még megnézhettünk volna egy csomó kütyüt, sőt ha jobban körülnézünk, talán webes ébresztőórát és turmixgépet is találunk, de ez a négy is elég volt ahhoz, hogy nagyjából átlássuk a helyzetet. Igen, az internet, azon belül is a menő közösségi alkalmazások elkezdték a számítógépen túli világ meghódítását. És nem, ott még nem tartanak, hogy bármelyiket megérje használni, ha számítógép is van a közelben. Viszont ha nincs, némelyik megoldás már elérte azt a szintet, hogy jobban működik, mint amennyire idegesítő.