A Google-t többen vádolják azzal, hogy manipulálja a keresési listáit, és a saját érdekeltségi körébe tartozó oldalakat a reálisnál jobb, a konkurenset pedig rosszabb helyen szerepelteti rajtuk. A cég azzal szokta ennek a vádnak az abszurditását illusztrálni, hogy a „search engine” (keresőmotor) kifejezésre sem saját magát adja első találatként a Google, pedig a piaci pozícióját ismerve senki sem szólhatna egy rossz szót sem, ha így tenne.

A Goolge algoritmusa a találatok osztályozásánál több száz változót vesz figyelembe, néhány egyszerű és magától értetődő (mint a keresett kifejezés előfordulása az adott oldalon), mások összetettebbek (például az adott oldalra linkelő többi oldal megbízhatósági faktora az eddigi keresési statisztikák alapján). Az algoritmus folyamatosan változik, napi szinten egy-két alkalommal nyúlnak bele a programozók. Napi több százmillió beérkező keresésnél (amelyeknek az ötöde teljesen új) fizikai lehetetlenség lenne kézzel belepiszkálni a találati lista összeállításába, ami teljesen automatizált, állítja a Google.

Maga a pontos algoritmus azonban titkos, hiszen ha publikus lenne, mindenki nekiállna rejtett kiskapukat keresgélni benne, és a saját oldalát a listák elejére menedzselni, ami egyrészt a Google-nek tenne rosszat (veszítene a kereső a megbízhatóságából), másrészt az összes olyan oldalnak, ami nem él ilyen módszerekkel, és lemarad a találati listák jó helyeiről, ezzel a keresőből érkező látogatókról is. Éppen ezt használják ki a vádaskodók, hiszen csak az algoritmus felfedésével tudná bizonyítani a cég az ártatlanságát, amivel pedig saját magát hozná kellemetlen helyzetbe. Az EU fenyegetése végül elégnek bizonyult, hogy megtegye ezt a lépést a kereső.