Amikor legutóbb rákérdeztünk, olvasóink válaszaiból egyértelművé vált, hogy az internetezők ki nem állhatják a fórumokat, blogkommenteket személyeskedéssel, reklámmal, trágárkodással, a témától eltérő hozzászólásokkal, rosszindulatú kommentekkel szennyező felhasználókat. Magyarul a trollokat. De mit lehet tenni velük?
A pszichológusok szerint természetes folyamat, hogy a neten kicsit mindenki trollá válik. Ennek sok oka van, a fontosabbak az anonimitás, a beszélgetőpartnerek fizikai távolsága, az aszinkronitás (vagyis hogy van időnk gondolkodni egy-egy válaszon, visszavágáson) és a disszociativitás (az interneten leírt szavaknak nem érezzük a súlyát annyira, mintha kimondanánk őket, tudat alatt csak ártatlan játéknak vesszük a kommentelést, amit nem is mi magunk teszünk meg, hanem a csak online létező alteregónk).
Ráadásul az online kommunikáció alapvetően tökéletlen: kutatások szerint élőbeszédben az információ hét százalékát adjuk csak át szavakkal, harmincnyolc százalék a hangsúly és hangszín, a maradékra a mimikát, testbeszédet és a többi nonverbális eszközt használjuk. Az online kommunikáció hatékonysága ezek hiányában mindenképpen pocsék, ami már alapban frusztráció és félreértések forrása.
Ehhez jön még az autoritás hiánya: a neten azok lehetünk, akinek mutatjuk magunkat, a Nobel-díjas tudós ugyanúgy csak egy nick, mint egy gimnazista. Plusz ott van a következménynélküliség, az online személyiségünk flexibilitása (bármikor regisztrálhatunk új nicket a múltunkat eltörölve). A pszichológusok régóta vitatkoznak azon, hogy ezek a körülmények az emberek valódi személyiségét erősítik-e fel, amit a hagyományos kommunikációban elnyom az ember, vagy mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde esetében, kommentelőként a rosszabbik énünk szabadul el.
Mindenesetre valamit tenni kell, még ha az rendszerint felveti a szólásszabadság korlátozásának témáját is.
Adná magát a megoldás, hogy alkalmazzunk egy hadseregnyi moderátort, akik napi huszonnégy órában, heti hét napon át felügyelik a kommentezőket. Ezzel több probléma is van. Egyrészt lelkesedésből senki sem fog trollok után takarítani, azt az üzleti modellt meg még senki sem találta fel, amiben egy seregnyi moderátor alkalmazása a végén pozitív hatással van a pénzügyekre. Ráadásul mindenki máshol húzza meg a még elviselhető és a már kidobandó hozzászólások közti határt, így minél több a moderátorunk, annál következetlenebb is lesz a kommentek ellenőrzése. Az előzetes moderálás (minden komment csak a moderátor jóváhagyásával jelenhet meg) halála is ez: egyszerűen túl sok erőforrást igényel.
Nosza, írjunk akkor moderátorprogramot! A mesterségesintellgencia-kutatás persze még nem tart ott, hogy egy algoritmus kiérezzen egy szövegből olyasmiket, mint a gúny vagy az irónia; bár vannak erre gyerekcipőben járó, de egészen reményteli próbálkozások. Így a legreménytelibb ilyesfajta programok (mint például a StupidFilter) is inkább formai dolgokból próbálják kiszűrni a trollokat, mint a mértéktelen szmájlizás, az írásjelek halmozása, a nagybetűs ordítás vagy az online szleng túlzott használata.
A YouTube egy időben azzal kísérletezett, hogy egy beszédszintetizátorral felolvassa a júzer kommentjét, mielőtt véglegesítené, így talán az első felindulásból elkövetett kommenteket el lehet kerülni. A Microsoft egy olyan technológiát fejleszt, ami az Xbox Live beszélgetőcsatornáin az élőbeszédet cenzúrázná valós időben (ez az angol nyelv szegényes káromkodásszókincsének felismerésén és kisípolásán alapul).
Ha az MI nem megoldás, lehet a közösségre is bízni a moderálást, az olyan webkettes, és a gyakorlatban ez működik talán a legjobban az összes módszer közül. Minden kommentelő értékelhet minden kommentet (ez általában nagyon egyszerű, egy felfelé és egy lefelé mutató kis hüvelykujjikon), és amelyik komment sok mínuszt kap, az eltűnik.
A tömeg bölcsessége alapvetően jó szűrő, de a trollok mellett gyakran kiirt korrekt, megindokolt, csak a többség véleményével éppen ellenkező véleményeket is. És kellően eltökélt, az idejüket nem sajnáló trollok simán átvehetik a hatalmat, borzasztó káoszt okozva. A leghíresebb ilyen eset az Engadgeten történt idén tavasszal, ahol a közösség egy része annyira felháborodott pár poszton, hogy kinyírta az egész közösségi moderálást, átmenetileg ki is kellett kapcsolni a kommentezés lehetőségét.
Az eddigi módszerek tüneti kezelést jelentettek, vagyis a trollok kommentjeinek gyors és hatékony eltüntetését. Érdemesebb lenne a probléma gyökerével foglalkozni inkább, és nem takarítani utánuk, hanem elvenni a kedvüket a trollkodástól.
A legbátrabb efféle húzást a Somethingawful.com fórumának fenntartói vállalták, amikor tízdolláros egyszeri díjat kezdtek kérni egy felhasználó regisztrálásáért. Ez nem olyan összeg, ami földhöz vágná az embert, viszont elveszi a kommentelés következménynélküliségét, tétet ad az egésznek. Ha trollkodtál és kitiltottak, újabb tíz dollárért visszajöhetsz. Persze az más kérdés, hogy megér-e a kommentelési lehetőség akármilyen fórumon is akármennyi pénzt, vagy ezzel az egész szabad véleménynyilvánítás lelke vész el.
Szintén a már említett pszichológiai tényezők egyikét lövi ki a kínai módszer (ami csak a nevében kínai, valójában Koreában, Franciaországban, Brazíliában és egyes amerikai államokban is pedzegették már a bevezetését): a netes anonimitás káros, mindenki vállalja névvel és arccal a mondandóját. Bár ezt a kínaiak nyilvánvaló módon nem a trollok ellen találták ki – vagy nagyon tágan értelmezik ezt a fogalmat, és ide értenek mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint a párt hivatalos álláspontja –, akár működőképes is lehet. Erre utal, hogy az olyan oldalakon, ahol önként adják fel az emberek az anonimitásukat (jellemzően közösségi hálózatok), egészen más a hangnem, mint a teljesen nyílt fórumokon és blogokon.
Vannak, akik szerint az anonimitás halálával nyílik majd meg a web 3.0, ahol nincsenek trollok, nincsen kalózkodás és illegális fájlcsere: névvel, címmel, személyi számmal lépünk fel a netre, és minden kommentünkkért és minden kattintásunkért felelünk, és felelősségre vonhatók vagyunk. Bármennyire is borzasztó utópiának tűnik ez, könnyen belátható, hogy ez az érdeke a hirdetőktől kezdve a szórakoztatóiparon át a hackereket, ipari kémeket és gyerekpornó-terjesztőket üldöző hatóságokig nagyon sok mindenkinek. Ma az internet még olyan, mint a vadnyugat, élvezzük ki, amíg tart, még ha ez azzal jár is, hogy el kell viselnünk a trollokat.
(A cikk részben a Cracked.com összeállításának felhasználásával készült)