Internetes gyűlöletgépezet, jellemezte őket az amerikai Fox tévécsatorna. Leolvasztja az agyadat, írta a Gawker. Elmebeteg, gyerekes és mégis zseniális, így a Guardian. Az internet segglyuka – ez pedig a 4chan fórumozóinak saját, önironikus megfogalmazása. A látogatottsági adatok szerint több százezren vannak, botrányt botrányra halmoznak, senki nem tudja, kik a való életben, de ha igazán beindulnak, milliárdos világcégek oldalai omlanak össze, és egyházak remegnek meg.
Az emberi kreativitás és az online popkultúra fellegvára, a Harcosok klubjának online megvalósulása, vagy csak egy rakás frusztrált hülyegyerek, akik a neten élik ki a perverzióikat? A 4chan egy egyszerű online fórum, technikailag a leggagyibbak közül való, átláthatatlan, és ronda. 2003-ban indította el egy akkor mindössze 15 éves New York-i srác, Chris Poole, alias Moot, a japán Futaba Channel nevű, képregény- és rajzfilmrajongói fórumot lemásolva.
A legnagyobb forgalmú alfórum, a /b/ fő jellemzője a teljes szabályozatlanság. Nincs regisztráció, a felhasználónév megadása opcionális, de akár más neve alatt is kommentelhetünk, ha úgy tetszik. A moderáció szinte kizárólag a gyerekpornóra csap le, de arra sem túl nagy lelkesedéssel, és ha valakit kidobnak, az azonnal visszajöhet új ip-címről.
A teljes anonimitás, és a vadnyugatra emlékeztető törvénynélküliség hamar magához vonzotta az internet válogatott trolljait, akiket máshonnan kitiltottak, vagy kiutált a közösség. Itt nem feltétlenül mindenki beteges rasszista szociopata, de szórakozásból, pusztán azért, mert megtehetik, úgy viselkednek, mintha azok lennének – mondja a fórumozókról egy volt 4chan-moderátor. Az oldal mára addig fejlődött, hogy napi 700 ezer körüli a látogatói száma, túlvannak a 650 millió fórumhozzászóláson, és a 44 gigabájtnyi feltöltött képen.
A leginkább zavarbaejtő az egészben az, hogy egymás állandó gyalázása és sokkolása, a minél durvább képek feltöltögetése mellett ez a közösség a felelős az internet legviccesebb jelenségeiért a lolmacskáktól a rickrollingig (a Knowyourmeme adatbázisa több száz, innen indult, és az egész neten elterjedt mémet sorol fel), vagy a tinisztár Justin Bieber szívatásáig.
És ott a fórummal kibogozhatatlanul összefonódott hekkercsoport, az Anonymous, ami ha megkérdőjelezhető eszközökkel is, de harcol a Wikileaks ellehetetlenítése ellen, beszáll az egyiptomi tüntetők mellé, és többet tett a szcientológia egyház viselt dolgainak leleplezéséért, mint bárki más a világon.
Itt már nem gyerekes csínyekről van szó, és ezt nem is a DDOS-támadások alatt megrogyott oldalak gazdái érzik leginkább a bőrükön, hanem az az amerikai biztonságtechnikai cég, aminek a szakértői nemrég bejelentették, hogy lenyomozták az Anonymous hangadóinak valódi személyazonosságát. A HBGary Federal vezetői napokon belül feltört szerverekkel, a nyilvánosság elé tárt belső levelezéssel nézték végig, ahogy a folyamatban levő felvásárlásuktól visszalép a vevő.
Arctalanok klubja
Hogy kik a 4chan, illetve az Anonymous tagjai, senki nem tudja, bár utóbbiakat egy ideje már az FBI is keresi. Olyanok, mint a Harcosok klubja, csak verekedés helyett trollkodással. Ha hihetünk annak a felmérésnek, amit tavaly készített egy szociológus (és állítása szerint a statisztikából hosszú, fáradságos munkával kiszűrte a kamu válaszok nagy részét), a tipikus 4chan-fórumozó a huszas évei elején járó amerikai főiskolás férfi, akinek sosem volt barátnője, és az életét leginkább a pornó és az internetezés tölti ki – de az is lehet, hogy vicc az egész, és direkt ráerősítenek a róluk kialakult sztereotípiákra. Jellegzetes 4chan-dilemma: sosem lehet tudni, mi a véresen komoly, mi a vicc, mi a provokáció.
A 4chan egyszerre antitézise a polkorrekt médiának és a valós személyezonosságra és ismerősökre alapozó közösségi oldalaknak, a Facebook-kultúrának. Itt teljesen természetes, hogy a többieket köcsögnek (fag) szólítják a törzstagok, mindennapos a niggerezés és zsidózás, és dicsőségnek számít olyan pornográf ésvagy erőszakos ésvagy gusztustalan képeket posztolni, amin minél többen megbotránkoznak. Persze általában nem akadnak ki, hanem azonnal emelik a tétet, és visszavágnak valami még durvábbal. Gyerekes? Az. Beteges? Talán. Tolerálható? Jó kérdés.
Vajon lehet-e, és kell-e szabályozni a 4chant? Amikor a magukat /b/tardnak nevező fórumozók túllépnek egy határt, rendszeresen lesújt rájuk a törvény. Csuktak már börtönbe 4chan-fórumozót, mert terrorista kamufenyegetéseket posztolt, de megesett olyan is, hogy maguk a fórumozók nyomozták le egy iskola felrobbantásával fenyegető társuk (utóbb kiderült, szintén viccnek szánta) személyazonosságát. Amikor feltörték Sarah Palin emailjét, és a fórumon kiteregették a tartalmát, a 4chan simán kiadta a gyanúsított ip-címét az FBI-nak (az eset pikantériája, hogy az illető egy demokrata párti szenátor fia volt).
De vajon pusztán azért, mert gusztustalankodnak, sértegetik egymást, meg mindenkit a világon, nagyjából úgy, mint egy ezerszeresére durvított, végtelenített South Park-epizód, kell-e cenzúrázni, vagy a 4chan-jelenség belefér a szólásszabadságba? És mi a helyzet azokkal a viccekkel, amikor kicsúszik az irányítás a trollok kezéből, mint amikor 2008-ban Steve Jobs halálhírét terjesztették el, de annyira, hogy a Wall Street beleremegett az árfolyamzuhanásba?
Több nagy amerikai internetszolgáltató próbálkozott már az oldal blokkolásával, de végül mindig visszakoztak – tehát úgy tűnik, hogy az oldal hazájában, az USA-ban megtűrik a hírhedt fórumot.
Még szerencse, hogy beígérték a médiatörvény módosítását, mert kiváncsiak lettünk volna, hogy, mit kezd az internet segglyukával a magyar jogszabály, hiszen a 4chanen fellelhető tartalom szinte másból sem áll, mint „személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség,továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértése”, és többen olvassák magyar ip-címről, mint jó néhány hazai napilapot.