Struccfarm! - mondja Laci, és valóban, a kerítés mögött apartman házak sora áll, strucc egy szál sem, biztos visszahúzódtak a két ágy-teakonyha védettségébe. Hova máshová, hiszen a Struccfarm tábla után rögtön a nedves, fakó mezők következnek. Még nevetünk a dolgon, mikorra autónk ismét mélyre fúrja magát a szürkeségbe.

Kopasz akácfák, szalmabálák, bogáncsos lapály rothadnak a szemerkélő esőben. Belvíz, sáros bekötőutak, pótos IFA, Keleti-főcsatorna, aztán újra egy falu. Traktoron, műtrágyaszórón, rozsdás vasszerkezeten csorog a csapadék, nyirkos mackónadrág tapad a biciklinyereghez, a rádióban valaki küldi mindenkinek, aki szereti.

A tompa szürkeség bekúszik a kocsi szigetelt ablakain. - Akkor nézzük csak, mit is tudunk - mondom, a többiek pedig helyeselnek: Igen, vegyük sorba még egyszer.

Sokadjára kezdünk bele, de ismét csak addig jutunk, hogy: robogunk tehát az ország legkeletibb csücskébe, az interneten felfedezett faluba, Kocsordra. Igen, az internet, a szerkesztőség, induljunk innen.

- Rá kellene nézni erre a Szalacsi-ügyre - halkította le a frissen letöltött death metalt P, mi meg bólintottunk, hogy miért ne, bárki is legyen Szalacsi. Majd megfuttatjuk a Google-ben. P közben e-mailt váltott a leghíresebb magyar hörgőénekessel, akit épp abban a pillanatban tartóztattak le, de a témánk kapcsán azért megemlített egy atombunkert, a benne üzemelő, különleges vízbontó szerkezettel, Szalacsit, akitől az infó származik, meg hogy mindezek közt nem világos a kapcsolat.

Lenyomta az enter gombot, és intett, hogy már át is küldte az idevágó filmfelvételt, nézzük majd meg. Felvette a telefonját, kifelé menet még hallottam, hogy azt mondja: Már két perce felmentettek? Aztán utánunk szólt: De személyesen kéne feltárni az ügyet.

Kocsord

Elfogyott a színes cukorral megszórt keksz, az energiaital. Razzia egy sms-t ír, de aztán kitörli. Nem múlik az idő, nem is sötétedik, órák óta ugyanabban a tónustalan félhomályban autózunk. Váratlanul feldereng a székely kapukkal ünnepélyesre fazonírozott domb. A honlapról ismerős. Megérkeztünk!

Szalacsi interjú - részlet - Árpád fiatalabb tőlem egy évvel Marvin iskolatársam vót valamikor - Hogy dolgozik, jó munkásember? - Biztos. Biztos jó munkásember. Árpád biztos jó munkásember. - És az építményéről mit tud? - Hát az építményéről annyit tudok, hogy a tanács megkapta az ojjektumra való, hogymondjam magának, hogy ezt az építményre megkapta a tanácstól az engedélyt, hogy hogyakarja magának kifejezni hogy mindent megkapott erre az ojjektumra. Meg 300 ezer liter harminc ezer vagy nem tudom, valami ojjektumra liter 300 - 30 ezer literes víztartályra megkapja az engedélyt és. - És mire fog szolgálni ez az objektum? - Ez ahogy a zoxigén kihasználására ilyesmit hallottam én! - És atomtámadás ellen is véd ez? - Nem. Igen, az ellen nem véd.

Dokumentáljuk tehát a dombot, közvetlen a falutábla után vagyunk, jobbról vasúti híd, vonat jön, lefotózzuk, jobbról IFA, azt is. Ez itt Kocsord, amit eddig csak képen.

Az Önkormányzati Hivatal a főutcán van, mint ahogy minden egyéb is. Jó napot, mondjuk egy kardigános asszonynak, a polgármesterrel szeretnénk. Leülünk a szobában. Csend.

Váratlanul kedves női hang üdvözöl minket a monitor és egy szobanövény mögül. Nem hallott még Szalacsiról, úgyhogy mi mondjuk el a történetet, de a befejezést már ő teszi hozzá: feleség gyilkosság, alkoholizmus. Persze, hogy ismeri, mosolyog a levelek takarásában, de nem érti, miért kérdezzük.

A polgármester, Jakab Zsigmond sem, noha elmeséljük, hamarosan az egész ország tudni fog a faluról. Ismeri ő is Szalacsit, rendes, dolgos ember volt, de aztán "egy egyszerű veszekedésnél előkerült a kés", és jött a börtön. Rég történt mindez, az interneten felkapott felvétel tíz éves is megvan. Egy régi, viccesnek tűnő pillanat merevedett ki a világhálón."De nem ez a történet jellemzi a falut" - hallom a polgármestert. "Van nálunk iskola, meg százszázalékos aszfaltozottság. Készítettünk színvonalas honlapot, sok információval, és vendégkönyvvel, amit a rengeteg beírás miatt most be fogunk zárni." Itt azóta minden megváltozott. Csak a filmfelvételen emlegetett atombunker épül folyamatosan.

Az atombunker

Megtudjuk, az ügy lényegéhez semmi köze nincs Szalacsinak, mivel az objektumot Fogarasi Árpád építi. 10-15 éve vastagítja a falakat, olyannyira, hogy még a Friderikuszba is bekerült vele. Maga a polgármester segített filmezni, felülről, egy tűzoltódaru kosarából.

Hatszor hatos betonkockáról van egyébként szó, jó két méteres falvastagsággal, úgyhogy a belterület csak olyan kétszer három méteres lehet. Vasbetonból készül, ami házi gyártású betont jelent, hulladék vassal megtűzdelve. "De nem hülye gyerek ez a Fogarasi. Van egy kis fogalma a nukleáris dolgunkról, volt egy kis utántanulása is."

Szó van valami elmenekülésről is, de váratlanul átváltunk a heraldikára: "Hazánkban egyedül csak Kocsord címerében található két csíkhal", mondja, majd megmutatja nekünk az önkormányzat akváriumát, amiben valamikor csíkhalakat tartottak. Udvariasan belebámulunk a mozdulatlan, algás vízbe.

A menekülés módozatai

Odakinn a falura közben rádőlt a téli sötétség, fél öt van, az utca olyan, mint egy kimerevített Tarr Béla filmkocka. A bálás ruha boltban megtudjuk a bunker helyét. Fogarasi háza mögött áll, a budi mellett. "De a bozóttól úgysem fogják látni" legyint a kedves asszonyság. Csak az épület funkcióját firtatva bizonytalanodik el. "Valami menekülést emlegetett. De magának való vénlegény ő. Nem mondja el, mit miért csinál."

A sötét és rácsozott ablakú ház mögött súlyos épülettömb dereng. Az elcsattogó vonat fénye végigfuttatja a betonfalon a magas gaz árnyékát. Hát itt volnánk, a titok tárgyánál. Lefotózom, majd álldogálunk a lelakatolt kertkapuban. Egy ideig semmi nem történik. Azután eljövünk.

A vegyeskereskedésben hősugárzó fűt, meg egy tévé, alatta az eladó, aki szerint is furcsa alak a Fogarasi Árpád, építi a bunkert, hogy elmeneküljön. - De hát még a teteje sincs kész! Amúgy jó munkásember. Keveset beszél.

A Magyar Family Espresso tulajdonosa viszont már vár minket. Tud a Szalacsi-ügyről is, a neten látta. - Talán két hete tűnhetett fel? - A háttérben egy bekecses cyberpunk flippert hegeszt, mellette villogó műfenyő, rulettgép, és egy algás akvárium. A tulaj a jövőről beszél, ami az internet, meg egy saját honlap, vicces alakok felvételeivel. Rendelünk.

Robogunk hazafelé a nyirkos, akácfákkal súlyosbított éjszakában. Hogy is volt ez az egész? Jegyzetfüzeteinket lapozgatjuk. Nézzük a tényeket! Tehát. Hirtelen rádöbbenek, hogy fogalmam sincs, mióta tart ez az utazás: háromszáz, vagy háromezer vagy csak három órája sodródunk már a kontúrok nélküli térben? A szitáló eső alaktalan masszává mossa odakint a tájat. Valahogy szét kellene bontani a dolgokat, értelmes részekre. Van ugye ez jó munkásember, a Fogarasi Árpád, a bunker jó alap, nem is tudom, hogy is mondjam ezt el, hogyan is fejezzem ki magam.