Az ip-cím az a számsorozat, ami minden egyes, internetre kötött számítógépet (vagy más eszközt, akár egy hálózati nyomtatót) egyénileg azonosít, ennek alapján találják meg a gépeket a nekik küldött adatcsomagok. Ezeket jelenleg az IPv4-rendszerben kezelik, ami 32 biten tárol egy ip-címet, így összesen nagyjából 3,7 milliárd különböző cím elérhető. Ez kevesebb, mint az elméleti maximum (kettő a harminckettedik hatványon, mert egy csomó cím, például a nullával, vagy 127-tel kezdődők helyi hálózatoknak vannak fenntartva vagy más okok miatt kizárva a szabadon kiosztható címek közül.

A statisztikák szerint nemrég csökkent le a még szabad ip-címek száma egymilliárd alá. 39 blokk, egyenként 16,78 millió címmel még teljesen üres (265 ilyen blokkból áll az IPv4-rendszer teljes címtartománya), további 339 milliót már kiutalt az ip-címek rendszerével foglalkozó IANA regionális szervezeteknek, de azok még nem találtak gazdára a helyi internetszolgáltatóknál vagy végfelhasználóknál.

Geoff Huston, az Asia Pacific Network Information Centre szakértőjének becslése szerint ezzel a tempóval 2011 februárjában kell megnyitni az utolsó üres blokkot, és 2011 decemberében fogy el végképp a hely az interneten. Még egy kis számlálót is készített, ami mutatja, hogyan fogynak a szabad ip-címek:

A helyzet persze ennyire nem drámai, már jó ideje megvan a megoldás, az IPv6-rendszer, ami 128 biten tárol egy címet, és annyi hely van a címtartományában, ami a világ végéig elég lesz (a wikipedia idevágó szócikkének hasonlata szerint a Földön ma élő minden emberre 50 milliárdszor milliárdszor milliárd IPv6-cím jut).

Az IPv6-rendszer már él egy ideje, elérhető IPv6-címeken keresztül például a Google vagy az olimpia hivatalos oldala is, de a net szervereinek és hálózati eszközeinek többségét még át kell állítani. Ez az esetek többségében nem igényel hardveres cseréket, csak szoftverfrissítéseket, bár a szakértők szerint ezeket nem éppen egyszerű telepíteni és megfelelően konfigurálni.