Zsámbéki Péternek hívnak, 1971-ben születtem, Budapesten lakom. Egy informatikai cég tulajdonosa vagyok, beszélek angolul, franciául és oroszul, szabadidőmben olvasok, színházba járok, síelek és kerékpározom. Egyedül élek, de van egy kutyám, akit Lajkának hívnak.

És van tizenhat ismerősöm az iWiW-en.

Az iWiW-re, Magyarország első és legnagyobb netes kapcsolatépítő rendszerébe egy Sós Pál nevű ismerősöm hívott meg március elején. A tizenhat ismerős azért szép eredmény, mert mindössze négy nap alatt szedtem össze őket úgy, hogy összevissza bejelölgettem mindenféle embert. Kínosan ügyeltem rá, hogy valójában még véletlenül se ismerjem őket. A tizenhat ismerős még szebb eredmény, ha elárulom, hogy Sós Pál, aki meghívott, nem létezik - mint ahogy én magam sem létezem. Az előbb hazudtam. Nem vagyok Zsámbéki Péter, nem vagyok harmincnégy éves, nem is tudok síelni, és nincs se cégem, se kutyám, se macskám. Egy dolog viszont igaz belőlem: tényleg van tizenhat ismerősöm az iWiW-en.

Egy a félmillióból

Összesen 500 000 regisztrált felhasználó, csak Budapesten 12 775 000 kapcsolat - hogy milyen erősek, mennyire megalapozottak, arra próbáltam házi módszerekkel rájönni, amikor egy huncut ID-hack keretében összehoztam Pétert, a független, magabiztos, csibészes mosolyú cégtulajt, aki én magam is lehetnék akár, ha nem lennék ekkora lúzer. IWiW-es avatáromat, a fiktív Pétert Zsámbékinak neveztem el, vigyázva arra, hogy ne legyen névrokona a rendszerben, és létrehoztam neki egy gmail-es címet, mert az manapság olyan elegáns.

Konspirációs okokból, és hogy teljesen tiszta lappal indulhasson az ismerősökért folytatott kíméletlen csatába, Pétert egy Pál nevű, szintén fiktív iWiW-es karakter hívta meg, akit küldetése végeztével egyszerűen meggyilkoltam, hogy minden nyomot eltüntessek magam után. (Azoknak, akik még soha nem léptek ki örökre, előre megsúgom: az iWiW-es account törlése egy Google és egy Orkut-reklámban csúcsosodik ki.)

Hipotézisem is van: ha igaz, amit gondolok, az iWiW-ezők egy - ebben a pillanatban meghatározatlan - része boldog-boldogtalant bejelöl ismerősének, ami egyrészt inflálja a rendszerben létező kapcsolatokat, másrészt legalábbis megkérdőjelezi azok hitelességét. A bizonyítás érdekében Pétert direkt realisztikusra veszem, a korábbi, nyilvánosságra került iWiW-hekkekkel ellentétben nem próbálkozom sem nemzeti hős (Petőfi) sem kortárs politikus (Gyurcsány, Orbán) megszemélyesítésével; előre elhatározom, hogy nem válaszolok a hozzám intézett levelekre, nem posztolok az üzenőfalra és nem bonyolódom social engineeringbe. A modern társadalomtudományok és Sváby András irányába végrehajtott főhajtás közepette ugyanakkor megjegyzem: a felmérés eredménye nem lesz reprezentatív, bárhogy is alakul a sorsom.

Ha reprezentatív, ha nem, a hipotézis igazolódni látszik. Egy magányos estén bánatomban bejelölök 19 darab 25-től 35-évesig terjedő, budapesti Juditot, és másnap reggelre négy vissza is igazol, és még többen rákérdeznek, vajon honnan ismernek. Hát sehonnan. Másnap megyek még egy kört, és a 41 bejelöltből szinte pillanatok alatt lesz 10 ismerősöm; harmadnap elérem az 50 bejelölést, és ott meg is állok Az 50 emberből összesen tizenhat igazolja vissza a kapcsolatot - ez 32 százalékos sikerrátát jelent, vagyis az ismeretlenek majdnem harmada állítja, hogy ismer - anélkül, hogy léteznék. Találok őszinte embert is, igaz, csak kettőt: Egy Judit és egy Lilla kerek perec megmondja, hogy nem ismer. Szerintem tévednek.

Petra, a titkos fegyver

Erdős Petrának hívnak, 1982-ben születtem, amikor dolgozom, írok, amikor nem dolgozom, olvasok, háziállatom nincs, viszont jó csaj vagyok: az iWiW-re feltett képeim egyikén szexisen csücsörítek (kép neve: otthon), míg az alibiből feltöltött másikon (kép neve: gimis buli) alig látszom: ez utóbbi kép olyan hiperrealisztikusan szemcsés, hogy buli helyett simán lehetne akár osztálykirándulás vagy matekóra is.

Petra természetesen ugyanúgy nem létezik, mint Péter. Őt is az öngyilkosságba hajszolt Pál hívta meg az iWiW-re, és őt is gmail-es mail account fedezi. Várakozásaimnak megfelelően a 24 éves Petra, aki főleg pasikra hajt, jóval sikeresebb a férfiak között, mint amennyire Péter volt a csajoknál. Petrát sikerült olyan vonzóra elkészíteni, hogy a félmillió regisztrált felhasználó közül egy anélkül ismerősnek jelöl, hogy bármit csinálnék azon kívül, hogy feltöltöttem magamról egy képet, meg egy másikat, amelyen alig látszom. Őt természetesen visszaigazolom, aztán bejelölök még random 49 embert, egy hétvégére magára hagyom a cuccot, és mikor hétfőn belépek, büszkén konstatálom, hogy simán lenyomtam Pétert: ötven ismeretlenből 19 ismer, ami 38 százalékot jelent Péter 32 százalékával szemben. Aztán ránézek Péterre, aki időközben 13-ról 16-ra növelte ismerősei számát, így a bejelöltek csaknem harmada (pontosan 32 százaléka) "ismeri".

Az ismerősök szinte mindegyike bevallja, hogy fogalma sincs, ki lehetek, de az üzeneteket, amelyeket küldenek, mintha egymásról másolnák: "Látom bejelöltél ismerősnek, de nem tudlak hova tenni. Segíts nekem légyszi." - mondja valaki, aki mindennek ellenére természetesen "ismer"; "Ne haragudj most így hirtelen nem tudlak hová rakni, segítenél?" - mondja másvalaki, aki szintén ismer. Mivel ennél több kreativitást vártam, a rövid észre, a korra, a korai szenilitásra és a Cavinton-használatra vonatkozó gyenge poénok leperegnek rólam, azt meg egyenesen felháborítónak tartom, hogy valaki további képeket követel rólam, hátha azokról majd jobban megismer. Hát nem.

Randira hívnak

"Mivel voltak közös ismerőseim Erdős Petrával, gondoltam, lehet, hogy csak én nem emlékszem és így elfogadtam a bejelölését. Plusz csinosnak tűnt" - magyarázza egy neve elhallgatását kérő iWiW-ező, miután elárulom neki, hogy Petra nem létezik. "Tényleg, a fénykép az a Petra, vagy az újságíró? Mert ha az újságíró, akkor egy randi?" A többi olyan "ismerős", aki visszajelölt, jóval kevésbé rámenős. Péter egyik jelöltje - az egyik Judit - szerint Péter hasonlít valakire, akit valóban ismer, míg Petra egyik álismerőse azt mondja: " Csak és kizárólag kíváncsiságból jelöltem be. Az ismerőseim között csak 1 ember van rajtad kívül akit nem ismerek személyesen. Nem szelektálok abszolút." A kitárulkozás után hasonlóan nyilatkozik Péter egyik ismerőse is: "Egyébként ilyen még nem fordult elő, amióta a wiwen vagyok, mert akiről ezeddig azt állítottam, hogy ismerem, valóban ismerem is."

A neve elhallgatását nem kérő Karcsi, aki nem jelölt ismerősének, így indokol: "Csak azokat jelölöm be, illetve adok pozitív választ a bejelölésükre, akiket valóban ismerek. Mi értelme lenne ismeretlen embereket jelölgetni?"

Jó, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint Karcsi. Ha nem lenne ilyen fárasztó meló a kattintgatás, most nem szabadna abbahagynom. A 250 000 iWiW-felhasználót és Péter Petráénál gyengébb, de így is 32 százalékos sikerrátáját figyelembe véve egy hét alatt lehetne 60 000 ismerősöm. Az három kisváros. És akkor majd egyszer kérhetnék tőlük valamit.