Egybehangzó vélemények szerint zenék cserélgetésére mostanában a Soulseek a legalkalmasabb, még akkor is, ha sokszor áll a szerverük, megesik, hogy napokig (azt, hogy a szerver áll, vagy a mi kapcsolatunkkal van valami probléma, például ezen az oldalon ellenőrizhetjük). A rendszer Szabózé kolléga meglátása szerint "az MP3-fanatikusok gyűjtőhelye" (nem pont így mondta), a legtöbb zene itt ugyanis 192 kbps-sel, vagy még jobb minőségben van tömörítve és akkurátusan albumokba van rendezve. Ez a gyakorlat egyébként jelentősen befolyásolja a zenefogyasztási szokásokat is, a slágerek töltögetése helyett a Soulseekező idővel albumokra kezd hajtani. A magunk részéről különben ezt a jelenséget üdvözlendőnek tartjuk.

A Soulseek kezelése percek alatt kiismerhető, nagy előnye a rendszernek, hogy lehet böngészni a felhasználók megosztott fájljai között, így ha megtetszik valaki japán popsláger-gyűjteménye, hamar leránthatjuk tőle az egészet.

DC++

Tesztelőink szerint általános használatra a DC++ a legjobb fájlcserélő, különösen szoftverekben és filmekben erős, viszont a klienst elsőre nem túl egyszerű beállítani. A program ingyenes, készítői GPL licenc alatt adták ki, szabadon terjeszthető és módosítható. Beállításához szükség van mindenekelőtt az úgynevezett hubok listájára és a kapcsolat konfigurálására. A hub szerverként üzemelő számítógép (ilyet bárki indíthat), a felhasználó szempontjából pedig egyfajta chatroom, ahol láthatók a belépett júzerek, internetkapcsolatuk sebessége és egyéb adataik.

A hubba lépve tudunk keresni az itt tartózkodó felhasználók fájljai között. Léteznek olyan robotok is, amiket el lehet küldeni egy-egy fájl felkutatására, és melyek sorban végigjárják a hubokat, de ezeket a legtöbb helyről sajnos kitiltják. A DC++-ban tapasztaltunk 600 K/s letöltési sebességet is, zeneileg művelt munkatársaink ízlésének azonban kissé sok István a király-, illetve Matyi és a hegedűs-felvétel található a rendszerben.

Régi dicsőség

A Gnutella-hálózatot használó kliensek (ilyen például a LimeWire, a Madster, a BearShare, a Peeranha vagy a Morpheus) közül a BearShare-t teszteltük. A BearShare legnagyobb hátránya, hogy - mivel nem lehet látni a felhasználókat - észrevétlenül meg lehet tagadni a megosztást, így sokan csak töltenek másoktól, ők maguk nem tesznek bele semmit a közösbe. Jó pont viszont, hogy a kliensen egyszerűen lehet korlátozni a le- és feltöltést, illetve letöltés közben is meg lehet nézni a fájlt, így ha valami nincs vele rendben (például nem jó a minősége), le lehet állítani.

A tapasztalatok szerint egyébként a BearShare-t akkor érdemes használni, ha valami népszerű fájlt keresünk, ami sokaknak megvan. Nem túl felhasználóbarát jellegzetessége a rendszernek, hogy tele van reklámmal, illetve sok a "gyanús" fájl, melyek sokszor bizonyulnak vírusnak. Egyébként a sokáig legnépszerűbb és legjobban használható Kazaa-n is "már csak pornó van", legalábbis a szerkesztőség tapasztaltabb munkatársai szerint.

Nagy fájlok

Peer-to-peer alapú rendszer a BitTorrent is, de az valójában nem fájlcserélő, inkább fájlterjesztő alkalmazás, amit nagy fájlok - eredetileg nyílt forráskódú szoftverek - továbbítására talált ki a San Francisco-i Bram Cohen. A letölthető fájlokra mutató linkekre weboldalakon vagy segédprogramokkal (ilyen például a Torrent Search) lehet rábukkanni. A BitTorrent nagy erőssége a gyorsaság: a rendszer apró darabokra bontja a fájlokat, és ha valaki megkezd egy letöltést, a számítógépe azonnal szerverként is elkezd funkcionálni mindenki más számára, aki ugyanazt a fájlt töltené éppen. Így ha egy adott fájlt többen töltenek, az nem lassítja le a rendszert, hanem éppen hogy gyorsítja.

Bár Cohen szerint ostobaság a BitTorrenten illegális anyagokat terjeszteni, hiszen a felhasználó és a fájl forrása is azonosítható, mégis tömegével lehet találni filmeket, tévésorozat-epizódokat, szoftvereket és zenéket is a hálózaton. A legkeresettebb fájl mostanában a Torrent Search-ben például a Gyűrűk ura harmadik része, a legtöbbször letöltött verzió egyébként egy kétgigás DVD-rip.

Magáncélú másolás

A film- és zeneletöltések miatt egyébként senkinek nem kell bűntudatot éreznie, az ugyanis a magyar törvények szerint magáncélú másolásnak minősül, és ugyanúgy legális, mint rádióból felvenni az Ötödik sebességet. A zeneszámok megosztása viszont már nyilvánossághoz közvetítésnek számít (hiszen ilyen módon azokhoz bárki hozzáférhet), ezt pedig a jogtulajdonosok engedélye nélkül nem lehet megtenni. Azok tehát, akik nem osztanak meg semmit, nem is követnek el törvénysértést, csak előbb-utóbb kiutálják őket mindenhonnan.

A DC++ legtöbb hubján egyébként éppen ezért minimális megosztási limitet határoznak meg, gyakran tíz-húsz gigabájtot, de van, hogy egy-egy helyre a belépéshez akár kilencven-száz gigát is be kell dobni a közösbe. Értéktelen fájlok (Windows-könyvtár, lomtár) megosztását nem díjazzák sehol, és általában hamar kirúgásssal büntetnek érte, tehát nem érdemes ilyen módon növelni fájljaink mennyiségét. A szoftverekre más - a licenceszerződésben foglalt - szabályok vonatkoznak, ezek többségét ugyanúgy illegális letölteni, mint ahogy lemásolni is az.