Elgondolkozott már azon, hogy mihez kezdjen a töméntelen mennyiségű, elfogult szerzői szemmel is minősíthetetlen, születésnapot, ballagást, házi üzekedést, gyerek első lépéseit, "színpompás vásári forgatagot" megörökítő mobilkamerás videofelvétellel, amelyek se nem fontosak, se nem viccesek? Ugye, hogy el. De ha most a Delete gombra kacsintgat, rosszul teszi. Miért nem tolja fel inkább a netre az összes szart úgy, ahogy van? Akár meg is gazdagodhat belőle.

Ami bejött a Flickr-nak fotóban, az bejöhet bárkinek videóban - ez elmúlt fél évben legalább tíz olyan szájt indult, amely amatőrök mobilkamerával, digitális fényképezőgéppel készített klipjeit tárolja, rendszerezi és teszi letölthetővé, nagyrészt ingyen, kisebb részt olcsón.

Amatőr, félprofi vagy lopott

Ahol üres hely adódik, oda tolul a bit: a legnépszerűbb amatőr-videoklip-szájt, a YouTube látogatóinak száma például egy hónap alatt, tavaly novemberről decemberre megháromszorozódott. A YouTube-ra most naponta húszezer klipet tesznek fel, és a összesen tízmilliót néznek meg ugyanennyi idő alatt, de a szájt csak egy az elmúlt fél évben elszaporodott videotárló vállalkozások közül. A ClipShack, a Revver, a Smugmug, a Sharkle vagy a Vimeo felhasználói tömegesen osztják meg egymással saját gyártmányú amatőr, félprofi vagy egyenesen a tévéből lelopott klipjeiket, és a megosztásra szakosodott szájtok videoforgalmukat tekintve egy súlycsoportban vannak az olyan nagyságokkal, mint a Google Video vagy a Hewlett Packard Snapfish nevű, eredetileg fotónyomtatásra szakosodott szolgáltatása.

A Flickr nyomában

A videoklip-megosztó szájtok közül egyesek a Yahoo által tavaly bekebelezett képmegosztó szájt, a Flickr példáját követik, így a videókat alapesetben csak az arra érdemesekkel osztják meg a feltöltők, de mivel a többség a világhírre tör, annak örül a legjobban, ha mindenkinek gátlás nélkül megmutathatja, ahogy a család szeme fénye, a kis Martha szerencsétlenkedik az egérrel, ahogy anya és fia egy lövöldözős játékban hangosan veszekszik, miközben irtják egymást, és ahogy a fiatal Chuck Norris kitanulja a karatézés csínját-bínját a Saturday Night Live-ban sugárzott, majd a neten elterjesztett szupervicces videoklipben.

A feltöltés az esetek nagy részében ingyen van- bár például a Smugmug egyhetes ingyenes próbaidő után 30 dollárt kér évente, a HP pedig, bár fotókat ingyen tárol, a videókért 25 dollárt fizettet a feltöltőkkel tizenkét hónapra. A többiek a hirdetésekből igyekeznek megélni, és a legjobb fejek, így a Revver, még arra is hajlandók, hogy megosszák a hirdetési bevételt azokkal a feltöltőkkel, akik elég ütős klipeket szállítanak ahhoz, hogy jelentős forgalomnövekedést generáljanak. Maguknak, illetve a Revvernek.

A rózsaszín bugyi titka

Az ingyen videomegosztók közül néhányat egy belső gyártású videoklippel teszteltünk, ami egy rotterdami piacon készült, és olyan nagyon nem vicces, de ezzel egyáltalán nem lóg ki a mezőnyből, ahol jórészt amerikai egyetemisták mórikálják magukat általuk figyelemre méltónak gondolt helyzetekben (tánc a konyhában, séta tengerparton, kutya a kertben). A kipróbált szájtok - a ClipShack, a Google Video, a Revver, a YouTube és a Vimeo nagyjából ugyanúgy működnek: gyors regisztráció, feltöltés webes felületen vagy külön telepítendő kliensprogrammal. A videót mindenhol illik felcímkézni, hogy a szájt keresője indexelni tudja - a tesztpéldány a tematikának megfelelően és a népszerűség reményében a pink, panty, ass, és doll tageket kapta.

Ami a tartalmat illeti, a legtöbb szájt csak annyit kér, hogy ne legyen benne pornó vagy reklám (akad mindkettő), és hogy a feltöltő esküdjön meg: sajátja a klip, nem lopta sehonnan. A sorból kilóg a Google Video, ahol háromoldalas, apró betűs feltételsorra kell rábólintani, arra a fajtára, amit senki sem olvas el, de ha elolvassa, az derül ki belőle, hogy a Google-nek joga van a videót szabadon keselni, rútolni, adatátvinni, tárolni, másolni, terjeszteni, átformatálni, kivonatolni, analizálni és algoritmust gyártani belőle- szóval azt csinál vele, amit akar. Mindehhez a Google-nél nem jelenik meg azonnal a klip, hanem parkolópályára kerül, ahol a figyelmeztetés szerint napokig is eltanyázhat, míg a cég nem publikus szempontok alapján úgy dönt, érdemes a publikációra. A tesztbugyi átment a rostán.

Latin szépség a mosókonyhában

Cserébe a Google, akárcsak a Revver, gazdagodási programmal is megajándékozza a feltöltőket. Az előbbinél magunk szabhatjuk meg, mennyit kérünk egy-egy megtekintésért, míg az utóbbi egykockás reklámot illeszt a felvétel végére, és azt ígéri, hogy a hirdetési bevétel fele a miénk lesz, már ha valaki hajlandó végignézni a klipet.

Üzleti sikerről egyelőre nem számolhatunk be: a rózsaszín bugyis rotterdami videó a ClipShacken és a YouTube-on vitte a legtöbbre - a statisztikák szerint megnézték összesen huszonhatan, illetve tizenheten, de ők mind ingyen - míg a Google-ön és a Revveren kialakított következetes üzletpolitikánk egyelőre nem fialt egy centet sem. Sajnos nagy a konkurencia: egy kattintásra tőlünk egy latin szépség egy egzotikus mosókonyhában vet le egy ugyanolyan rózsaszín bugyit, amely nálunk a mindent átható konszumerizmus ellen felhangzó jajkiáltás szimbólumaként jelenik meg. Ez is egy szakma; van még mit tanulni.