Az internet jó, de az ellen nem véd. Fogadják szeretettel Sz. Sándor igaz és vérfagyasztó történetét! Kockáztassák meg, hogy soha többé nem röhögnek sem interjúján, sem kultuszán!
Ez sajnos aljas hazugság. Sz. Sándor igazi története egy nagyszerűnek nem igazán nevezhető vérdráma. Az irodista hölgy egy gigantikus mocsári pálma mögül néz. Először azt mondja, amit szeretne: nem ismeri. Állítólag megölte a feleségét, hangzik a riporteri felvetés. Meg, igen. Késsel, szivárogtatja ki az önkormányzat feje.
Tekintse meg galériánkat Klikk a képre! |
Letöltötte a börtönt, öt-hat évet, visszatért. Eladta a házát. Italozott. Megbetegedett, kerekeskocsiba kényszerült. Nem egyszer árokba vezette az elektromos járgányt. Jelenleg kórházban van. Elfekvőben, szivárog ki egy újabb adalék.
Legyen Ön együttérző! Ön kocsordi és szeretné minél rendesebb helynek érezni a lakhelyét. Milyen érzés e tragikus összefüggéssorozatban feltűnni, hogy (ad absurdum) ez alapján megondolnak Önre, ítélik meg? És ráadásul az egész állítólag egy vicc? Nem lehet könnyű feldolgozni.
|
Az egész Fogarassy Árpád atombunkerével kezdődött. Már az is egyfajta vicc volt, amin az röhögött leghangosabban, aki leginkább félt a nukleáris világkatasztrófától. Sz. Sándornak annyi köze volt az objektumhoz, amennyi összefüggő információ leszűrhető híressé vált mondataiból. Ez önmagában vicces. Sándor fentebb vázolt karrierje ellenben cseppet sem tréfás, de részét képezi az interjú, ahogyan Kocsordon is van bunker és triplakapus székely emlékmű.
Az internet objektíve kiegyensúlyozott. Legyen szó Mahirról, Uhrin Benedekről, vagy a Tourist Guyról, minden spontán kiemelkedett webhősben van valami rendkívül vicces és rendkívül tragikus - vagyis rendkívül életszerű.