A barcelonai Mobile World Congress ideális tesztkörnyezet a legújabb technológiáknak és üzleti elképzeléseknek, mert az esemény 72 ezer látogatójának életét teljesen átszövi a hightech. A kongresszust szervező GSMA idén a fesztiválkártyákban is használt Near Field Communications (NFC) mögé állt, mert az iparág óriáscégei szerint a következő egy-két évben ez a technológia általánosan elterjed. A kiállításon tapasztaltak alapján nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy ez valóban így is lesz.
Kezekbe nyomták
Mint azt korábban megírtuk,az NFC egy adatátviteli technológia, ami csak nagyon kis távolságban működik. Vagy egy aktív eszköz – például a telefonunk – olvas le egy passzív címkét, vagy pedig két aktív eszköz küld egymásnak jeleket, utasításokat. Ezzel a technológiával zajlik a világ egyik legnagyobb kísérlete: úgy adtak el eddig több mint százmillió NFC-s telefont, hogy az NFC-nek nincs egy értelmes, mindenki számára hasznos felhasználási módja.
A GSMA azonban mindenképpen meg akarta győzni a kongresszus résztvevőit az NFC hasznosságáról, és hogy biztosan sok ember kezében legyen leolvasó, kiosztott több mint 3500 Sony Xperia T készüléket. Ebben természetesen egy banki titkosítást nyújtó SIM-kártya van, valamint a készülékekre kuponfüzetet és virtuális pénztárcát is feltelepítettek.
Sok felhasználási lehetőséget is kitaláltak, ilyen például a mobilba elmentett NFC-s belépőkártya. Azt tudni kell, hogy a kongresszus területére csak nagyon szigorú ellenőrzés után lehet belépni, az elsődleges módszer a nyakba akasztható belépőkártya és az útlevél felmutatásából áll. Ezt a procedúrát helyettesítette a mobilos applikáció, és aki ezt használta, másik kapun léphetett be. Ez valóban gyorsabb volt, mert kevesen vették a fáradságot, hogy aktiválják az alkalmazást, hiszen az útleveles megoldás is elég fájdalommentes.
A következő nagy ötlet az volt, hogy nagyjából száz méterenként hatalmas információs plakátokat helyeztek el, amelyekbe NFC csipeket integráltak. Aki közel vitte a telefonját a csipet jelző ikonhoz, az valamivel több információt tudott szerezni, mint amennyi a poszteren látható. Mit mondjak, itt sem volt őrült tolongás, és talán azért nem, mert ezek az információk egyébként is elérhetők voltak a GSMA által kiadott alkalmazásban és a kongresszus weboldalán.
Nekem úgy tűnt, hogy csak azért nyomatják ennyire az NFC-t, mert az iparág teljes ötlettelenségtől szenved, leszámítva persze a mobil pénztárca és mobil kuponfüzet témáját, ami egészen komoly fejlettségi szinten van, és csak az országok helyi bankjain, kereskedőin múlik, hogy mikor kezdik bevezetni. Minden más megoldás ugyanarra a sémára épült. Tök mindegy, hogy turisztikai látványosságnál, termék dobozán vagy információs plakáton találtam meg az NFC címkét, a leolvasás után mindig egy weboldal nyílt meg a készüléken. Ez pedig több szempontból is problémás, kezdve azzal, hogy a hálózat terheltsége miatt néha másodperceket kellett várni az információ felbukkanására, és a magas roaming tarifák miatt külföldön senki nem akar böngészni.
Biztonsági problémák is vannak, és még csak nem is arról van szó, hogy távolról le tudják-e olvasni a telefonon tárolt adatainkat. Az NFC címkét jelző ikonnak sokkal többet el kellene árulnia arról, hogy mi történik majd a leolvasás után.
Egészen biztosan kevesen gondolnak bele abba, hogy amikor az NFC címke megnyit egy weboldalt, akkor a böngésző bizonyos mértékig segít nyomon követni a felhasználó szokásait. Ott maradhat a készüléken egy nyomkövető süti, esetleg lekérdezik a felhasználó tartózkodási helyét, vagy explicite adatok megosztását kérik. Találkoztam olyan címkével is, ami egyenesen a Google Play boltba vitt, mert egy olyan alkalmazást akart megnyitni, ami nem volt feltelepítve.
Mivel az NFC címkék önmagukban nem kapcsolódnak az internethez, csak kapcsolódásra késztetik az eszközöket, lehetetlen távolról ellenőrizni a tartalmukat. Elvileg megoldható, hogy hekkerek a címkékre káros tartalmat telepítsenek, vagy népszerűbb helyeken lecseréljék a címkéket a sajátjukra. Mire észreveszik, többen is áldozattá válhatnak. Erre az a megoldás, hogy vírusirtót kell telepíteni a telefonokra, amelyek már most is ki tudják szűrni a feltehetően káros tartalmú weboldalakat. A vírusirtók néhány fontosabb szolgáltatása azonban pénzbe kerül. Egyelőre azt sem tudni, hogy egy nagyobb kapacitású (1-8 kilobájtos) NFC-címke képes-e elraktározni egy teljes vírust, hogy azt lefuttassa az áldozat telefonján.
Pénz lesz benne
Az NFC-alapú fizetési megoldások sokkal szabályozottabb környezetben működnek, hiszen a pénz nem játék, a pénzügyi szolgáltatóknak számos biztonsági előírásnak meg kell felelniük. A bevezetés előrehaladott állapotban van, a Mastercard például Barcelonában jelentette be, hogy a MasterPass nevű termékét hamarosan elindítja Ausztráliában, Kanadában, az USA-ban és Nagy-Britanniában, az idén más európai országokban is elérhetővé teszik. A rivális Visa pedig a Samsunggal kötött megállapodást a mobilkongresszuson arról, hogy a dél-koreai gyártó számos telefonjába beépítik a PayWave nevű virtuális pénztárcát.
Barcelona-szerte tizenötezer bolti kassza tudja elfogadni az NFC-s eszközöket és kártyákat. A spanyol la Caixa bank a világ első olyan pénzintézete, amely a készpénzkiadó automatáit is felszerelte NFC-vel, összesen ötszáz ATM-et.
Az utazás a másik olyan felhasználási terület, ahol nagyon praktikus lehetne az NFC. A barcelonai metrótársaság által használt mágnescsíkos nyomtatott jegy nem túl megbízható, alig egyhetes ott tartózkodásom alatt kétszer is le kellett cserélnem a tönkrement fecniket. Egyszer át is kellett ugrani a kaput, mert nem volt ott személyzet, aki segített volna, és az éjszaka közepén nem jó alternatíva a hazagyaloglás.
Persze az NFC is megtréfálhatja a felhasználót, ha lemerül a mobil. Márpedig a mobil, az lemerül, mindig a legrosszabb pillanatban. Amikor ott találjuk magunkat egy távoli metróállomáson pénz és jegy nélkül, egy lemerült telefonnal a kezünkben, akkor csöppet sem látjuk majd okosnak azt a döntést, hogy a mobilos NFC-re bíztuk magunkat.
A turisztikában azonban kevésbé tűnik jónak a GSMA kísérlete, hogy a Sagrada Familiánál és más látványosságoknál mobillal olvassunk le címkéket, és így tudjunk meg többet a környékbeli épületekről. A leolvasható címkéknek a közvetlen közelségünkben kell lenniük, nem tudjuk bármikor lekérni az adatokat. Sokkal jobban tetszett, ahogy a magyar fejlesztésű Pocket Guide közelítette meg a témát: szoftverük a gps segítségével, földrajzi helyzetünket felismerve aktiválja a virtuális idegenvezetőt, amely mesél nekünk a látványosságokról.
Barcelona a mobilipar fővárosa
A Mobile World Congress csak egy olyan esemény a sok közül, ami miatt a katalán város a mobilipar központjának tekinthető. Itt található a Mobile World Centre nevű hely is, ahol a lakosság művészeti kiállítások segítségével kerülhetnek közelebb a technológiákoz, és jobban megérthetik, átélhetik azok szerepét a mindennapi életünkben. De már a szórakoztatóipar is rávetette magát a témára, és szeptemberben megrendezésre kerülő MoBa művészeti fesztiválon (pdf), ahová 120 000 látogatót várnak, még szélesebb körben népszerűsítik a mobilitást.
De említhetném azt is, hogy a metróban a kólagépek mellett mobil kiegészítőket kínáló automatákat is találunk, a gsm-boltokba betévedő turista pedig nagyon olcsón szerezhet magának mobilnetet: hat euró a SIM-kártya, és újabb 6 euróért 1 gigabájt adatforgalmat szerezhetünk, ami egy hónapig aktív. Természetesen ingyen átalakítják a hagyományos SIM-kártyát microSIM méretűre, ha arra van szükségünk. A 12 eurós helyi mobilnet sokkal jobb ajánlat, mint a hazai szolgáltatók roaming jegyei, és a táblagépek terjedése miatt ezeket egyre többen tudják kihasználni. Így ugyanis az okostelefonban megtarthatjuk a saját SIM-ünket és a telefonszámunkat, a tablettel pedig – amennyiben kártyafüggetlenül vettük – szabadon és olcsón böngészhetünk. A kártyát megtartva legközelebb már csak 6 euró a netezés, amivel nem spanyol szolgáltatók képtelenek versenyezni.