Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Szemlemorzsa cikkek
Úgy bedigitalizáljuk a fizikai létsíkot, hogy az érintésérzékeny okosfal adja a másikat. Gumislag vagy predictive recommendation environment? Miért kell versenylovak életműdíjával kitüntetni egy csecsemőt? Milyen a húgy, ha digitális? A CES első sajtókonferenciáján választ kaptunk olyan kérdésekre, amiket senki nem mert feltenni.
Szívélyes invitálást nem illik visszautasítani.
Éjfél volt, aludni próbáltam, amikor zajokat hallottam a bejárati ajtó felől. Valaki feszegette, pedig ráakasztottam a biztonsági zárat, és a kilincsre kiakasztottam a „vetkőző lány van a szobában” táblácskát. A szervezetem egy kiadós adrenalin- és dopaminlökettel rántott ki a félálomból: ennek hatására aktiválódik a harc/menekülés reflex. Menekülni nem volt se hova, se kedvem, szóval fölkaptam a kétliteres Sprite-os üvegemet, hogy azzal verjem szét a betolakodó fejét.
Ekkor megszűnt a zaj. Kióvakodtam – alsógatyában, üdítős palackkal a kezemben –, és megláttam az ajtó előtt a CES promóciós hátizsákját, a ráakasztott sajtóbelépőmmel. Bárki is volt az, megdolgozott érte keményen, hogy ott legyek a nulladik napi konferencián: gyakorlatilag az életét kockáztatta, még akkor is, ha nem tudott róla. De egy hátizsákot begyömöszölni egy centis ajtónyíláson, az nem semmi. Egészen ellágyultam (volt honnan), de hát akkor még nem sejtettem, hogy.
14 órával később, több száz újságíróval együtt vártam, hogy Shawn Dubravac, a CEA vezető elemzője a CES hivatalos kezdése előtt két nappal megmutassa, mi vár ránk a jövőben. Kedves olvasó, ne érezze magát kényelmetlenül, ha a levezetés után úgy érezné, hogy inkább Romániába költözne kecskét fejni.
Dubravac nagy dumás: az egyórás prezentáció nettó információtartalma a nullához közelít, de több buzzwordöt pufogtat el, mint egy startupkultúrába oltott miniszterelnöki évértékelő. A célkitűzés világos: áttekintést akar adni a technológia fejlődéséről, ezekből levezetve a jövőbeli irányvonalakat. A mese az első számítógépeknél kezdődik, aztán folytatódik a cd-játszóval, a bluetooth-tal és a Nintendo Wii-vel. A mellettem ülő japán újságíró szorgalmasan jegyzetel.
Hogy ez az egész valami beteg vicc, csak akkor válik világossá, amikor Dubravac
a fizikai tér digitalizációjáról kezd beszélni, és ehhez egy piszoár képét használja demonstrációs eszköznek.
Annyira nem vészes, mint ahogy hangzik: a digitalizáció itt annyit takar, hogy mindenre szenzort kötnek, még arra is, amin eddig nem volt, így mindent mérhetünk, ami másnak eszébe sem jutott.
A következő prezentációs ábrán jön a gyakorlati példa: egy okosrugdalózóba csomagolt bébi. (A szenzorok pont úgy néznek ki, mint egy versenyló nyakába akasztott életműdíj.) Ez a szenzor, tetszik tudni, méri a környezeti tényezőket, a baba testhőmérsékletét és általános állapotát, meg úgy általában mindent, és a digitalizált információkat szépen továbbítja egy okostelefonra.
Hát nem egy fantasztikus korban élünk?
Hogyne, világos, van ebben piaci potenciál. Egy anya nem aggódhat eléggé, és ha a mikroprocesszor megnyugtatja, azért fog fizetni. Még akkor is, ha a gyerek valós időben tolja a teljesen analóg visszacsatolást: belázasodik, ordít, szarik, elalszik. Van erre egy alkalmazás – de hát minek? Ott a gyerek, igazi, él, nyomja a real time feedbacket napi 24-ben. Jó, a kondás legszennyesebb ingéig talán mégse kéne visszamenni, de ilyenkor még egy űrhajósban is mocorogni kezd az alvó luddita.
Dubravac elmagyarázza, hogy a fizikai tér történéseinek digitalizálása magára a fizikai térre is hatással lesz, és ez a körforgás maga a Jövő. (What goes around, comes around – énekelte Bob Marley. 1967-ben.) Tudta, hogy a drónok digitalizálják a fizikai légteret? És azt, hogy sokszor a fizikai térből digitalizált adatot a fizikai térbe visszajuttatva végezhetjük el a szükséges változtatásokat? Persze, nem minden esetben, mert – természetesen! – azt a kérdést is föl kell tennünk, hogy milyen adatot érdemes egyáltalán digitalizálni.
A japán újságíró közben abbahagyja a jegyzetelést. Varázsszavak percegnek a hangszórókból.
kísérletezés. eszközök. digitalizáció. információ. hozzáférhetőség. fizikai tér. adat. testreszabhatóság. digitális objektumok. okostelefon. mikrokontroll. mérőrendszerek. ökoszisztéma.
Még sose éreztem magam ennyire Las Vegasba küldött újságírónak.
Dubravac közben áttér a beviteli perifériák robbanásszerű fejlődésére. Szerinte azon a nyelven kell beszélnünk a számítógépekkel, ami az embernek a legkényelmesebb, és az új fejlesztések is ebbe az irányba mutatnak. Ezzel eltelik öt-hat perc, én összefoglalom hat szóban: viszlát, lyukkártya; helló, gesztusvezérlés, helló, Siri.
A prezentáció sajnos túl általános ahhoz, hogy igazán izgalmas legyen – legalábbis ennek a közönségnek ez nem lehet az. Kezicsókolom, tech újságírókkal van tömve van a terem! Nem Matula Gergely csősz foglalkozású öregembernek tetszik bemutatni a Világot, aki még életében nem látott táskarádiót!
Dubravac eközben az intelligens ajánlórendszerek fejlődéséről kezd beszélni; hogy a Google, a Twitter és az Amazon milyen okosan optimalizálnak arcba, pusztán a korábbi lépéseinkre hagyatkozva, és ez nemcsak digitális trend lesz, hanem átkúszik a fizikai térbe is. Például ha beállítják az okoslocsolót az okoskertben, az az okoslocsolások ütemét figyelembe véve magától rá fog jönni, hogy mikor kell megöntözni az okosfüvet. Ezt angolul predictive recommendation environmentnek hívják, magyar nyersfordításban meg, gondolom, gumislagnak.
Az egyik érdekes jóslat, hogy a ma használt kétmilliárd okostelefon helyett hamarosan ötvenmilliárd okoseszköz lesz, és ez beláthatatlan mértékben fogja megváltoztatni az internethasználati szokásainkat. Ki gondolta volna, hogy lesz (sőt: van!) okosfogkefe, amit ha összelövünk egy okostelefonnal, digitalizálhatjuk a fogmosásunkat, és 1024 biten kaphatunk fogszuvasodást, prediktív ajánlásokkal? Vagy hogy valós időben figyelhetjük majd a légszennyeződést?
Amíg ezek be nem szivárognak a mindennapi életünkbe, addig is fel kell készülnünk egy újabb jelenségre, az
információdiverzifikálódásra.
Ne tessenek megijedni, ez csak annyit jelent, hogy az elsődleges információforrás már nem a számítógép, hanem a laptopok, okostelefonok, tabletek, kütyük és karórák. Vagyis: minél több árammal működő eszköz jelenik meg a piacon, úgy csökken a korábbiak piaci részesedése és jelentősége.
Vége. Taps. Kérdések? Néhányan vannak olyan bátrak és viharvertek, de a tömeg egyharmada úgy rohan a kijárat felé, mint az egyik Batman-képregényben az ENSZ-közgyűlés tagjai, amikor a Joker mérges gázzal próbálta kiirtani őket.
Így fogunk élni. Addig, azt a pár évet, ki kell bírni.
(A CES csak kedden kezdődik igazán, kövessék a CES2015 taget a címlapon!)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
