Lelkesedés ide vagy oda, a CES-en mindenki legalább harmincszor fogja feltenni magának a kérdést, hogy ez minek van. Például a bluetooth-vezérlésű kerti lámpának mi értelme, már azon kívül, hogy ne kelljen felállnunk a székből, ha távirányítani akarjuk? Muszáj volt feltalálni a kör alakú billentyűzetkiosztást? Az intelligens színváltó lámpa mit tud, amit ne tudnánk megoldani egy százas izzóval és egy doboz festéksprayvel?

Szóval ezek nem azt az érzést keltik, hogy egy csodálatos korban élünk, hanem azt, hogy

A játékokkal más a helyzet. A játék nem komoly, nem akarja magát űrtechnológiának eladni. A modern technológiát nehéz a hagyományos, analóg játékok szolgálatába állítani, de a Star Wars Science: Force Trainer II láttán nem lehet nem arra gondolni, mint hogy 1) úristen, ez mekkora ötlet; 2) ebből valaki mocskosul meg fog gazdagodni.

Gondolják csak végig. Agyhullámok? Hologram? Gondolatvezérlés? Az Erő használata? A Star Wars címke? Ráadásul nem egy videojátékban, hanem az analóg valóságban?

A Force Trainer II szabályrendszere primitív, de egy rajongónak vagy egy gyereknek biztos le fog esni tőle az álla. Az Uncle Milton által gyártott kütyüt a CES-en demózták: a játék egy piramisszerű konstrukcióból áll, illetve egy könnyű headsetből. A piramis tetején egy áttetsző rész kapott helyet, ezen belül látható a megjelenített hologram.

A játékos egy jedit alakít, akinek koncentrálnia kell (bocsánat: az Erőt használnia), és minél jobban összpontosít, annál jobb eredményeket ér el a játékban. Ez leírva nagyon hülyén hangzik, de van mögötte tudomány: a kütyü az agyhullám-frekvenciákat figyeli, a hologramként megjelenített történések pedig már önmagukban meggyőzők. Hát még az, hogy tízféle feladatot kell megoldanunk, mire padawanból Jedivé válunk. Csak nyugi, Yoda majd segít az összpontosításban.

Nyilván nem űrtechnológiáról van szó (120 dollárért nem lehet csodát tenni), de belegondolva, hogy ez kapásból két futurisztikus eljárással ismerteti meg a Star Wars-rajongó gyerekeket, már zseniális húzásnak tűnik a projekt. Valószínűleg hamar rá fog unni: ahhoz nem elég tartalmas, hogy hosszú távon is izgalmas legyen, bármilyen forradalmi is az irányítás és a megjelenítés. De nem kell komolyan venni – ez csak egy játék. Akkor is, ha a piramis csúcsáig halmozták föl benne a tudományt.

A Force Trainer első verzióját egyébként öt évvel ezelőtt mi is teszteltük, de abban nem menő hologramokat lehetett irányítani, hanem csak egy vacak pingponglabdát: