Virtuális közegek és oktatás összekapcsolásával évek óta kísérleteznek. Egyetemi kurzusokat eddig is tartottak arrafelé, így nem meglepő, hogy az angol MOOSE projekt részeként, a Second Life hamarosan a digitális fényképezés tanításának is otthont ad.
A két angol egyetem (Leicester, London South Bank) együttműködése a Second Life-ban „terepmunkát" végző médiaszakos és művészeti stúdiumokra járó diákoknak, illetve a többrésztvevős 3D-s virtuális környezeteket (3D Multi-User Virtual Environments, 3DMUVEs) kreatívan megközelítő tanároknak jelenthet komoly segítséget. A MOOSE (MOdelling Of SecondLife Environments) projekt részeként igyekeznek feltérképezni a 3D-s szintetikus univerzumokban rejlő komoly potenciált.
A Leicester Egyetem nemzetközileg is ismert e-learning központja diákcsoportok - produktívabb információ- és ismeretmegosztást, tanulást célzó - szocializálódását, a munkában való aktívabb részvételüket vizsgálja kifejezetten oktatási célra tervezett környezetekben. A tanulás pozitív és negatív aspektusait, valamint a Second Life-beli jelenlét hatásait egyaránt tanulmányozzák. A médium specifikumainak figyelembevételével dolgoznak ki „használati útmutatót" a kompetenciák megosztására (csapatmunka, kommunikáció, döntéshozás, tárgyalás, együttműködés stb.), a 3DMUVE-ok intézményi rendszerekbe és politikájukba való beépítésére.
Csoportok aktivitását és közös projektjeiket támogatandó, bemutatóanyagot készítenek a Second Life-ban tanulásra használható terek tervezésének mikéntjéről, miközben oktatásra és tréningekre alkalmas kereteket alakítanak ki.
Egy, a London South Bank Egyetem által készített felmérés kimutatta: avatárok útján történő kommunikáció során a digitális fotográfiát tanuló diákok személyiségüket korábban nem ismert módokon is érzékelik, és ezek az érzékelési formák, valamint a jelenlét virtuális jellege jelentős mértékben meghatározzák a csoport tevékenységét.
A diákok nagyon konkrétan észlelték a „valódi" interakciókkor megszokott testbeszéd, személyre szabott gesztusok, jelzések hiányát. Mivel ismerték egymást, nem okozott különösebb gondot, az avatár külleme és reakciói alapján nagyon gyorsan kitalálták, ki aktuális kommunikációs partnerük. Avatárok ide, avatárok oda, teljesen egyértelmű volt mindegyikük számára, hogy a valódi személlyel beszélgetnek. Ugyanúgy tették, mint a termekben, vagy a Facebookon. Jókat szórakoztak, kényelmesen érezték magukat.
A felmérés alapján egyértelmű, hogy a Second Life szubkultúrák kutatására szintén alkalmas. Ráadásul a közeg ráébreszti a diákokat, hogy fényképészeti terepmunkát végezve, általánosabb etikai következményeket is figyelembe vegyenek.
Matthew Wheeler, a Leicester Egyetem tanára szerint a Second Life különleges környezet a digitális fotográfia tanítására és megtanulására: „az egyik legtöbbet fényképezett 3DMUVE, on- és offline médiumokban lakóiról (avatárokról) és helyszíneiről készült pillanatfelvételek (snapshot) sokasága látható. Amellett, hogy egyedi fényképezési eszközöket és lehetőségeket kínál, művészeti jellegű, fotókat felhasználó kutatások számára igen komoly potenciállal bíró gazdag közösségi tér. Ugyanakkor, az ott dolgozó oktatók és felsőoktatási intézmények magas száma ellenére, a Second Life-ban terepmunkát végző médiaszakos és művészeti tanulmányokat folytató diákok tevékenységéhez elengedhetetlen pedagógiai keretekből szinte semmit nem teremtettek még meg. A kreatív megoldásokkal kísérletezni szándékozó tanárok közül sokan találják magukat a Second Life kezdőihez hasonló helyzetben: avatárukat ugyan gyönyörűen felöltöztették, viszont nincs hova menniük!"