Hosszú múltja van a Windows 7-nek: az operációs rendszer első verziója 24 évvel ezelőtt jelent meg – persze akkor még nem volt operációs rendszer. Azóta indítóképernyők és ikonok jöttek-mentek, kezdőhangok cserélődtek – de nem felejtődtek el. Nézze és hallgassa meg a Windows-történelem emlékeit és szavazzon! Melyik a legjobb háttérkép?
Jó napot kívánok, Gábor vagyok, az önök idegenvezetője. Üdvözlöm önöket az Index virtuális Windows-múzeumában, ahol a Windows 7 előtti verziók történetét ismerhetik meg. Ígérem, nem fogják megbánni a tárlatlátogatást, van itt minden a Rolling Stonestól a nyilvánosan beégő Bill Gatesen át az egyszínű háttérképig – ha pedig szavazási lehetőséget látnak, nyugodtan éljenek vele. Kérem, kövessék a scrollbart és ne szakadjanak le a hirdetésnél! Indul a Windows-történelem!
A Microsoft 1975-ös megalakulása után éppen tíz évvel, 1985 novemberében adta ki az első Windowst. A cég a nyolcvanas évek első felében azon iparkodott, hogy a parancssorral és karakteres felülettel büntető MS-DOS elterjedjen a pc-ken, és a Windows 1.01 (ez volt az első, kereskedelmi forgalomba került verzió) még nem is volt még operációs rendszer, csak egy grafikus kiegészítő az MS-DOS-hoz. Lehetett már benne egeret használni, képes volt programok párhuzamos futtatására és az ezek közti váltásra (multitasking), de nem nyújtott semmi olyat, amiért tömegek fizették volna ki érte a száz dolláros vételárat. Nem is lett sikeres, de Bill Gates nem adta fel.
Persze Gates Steve Jobstól lopott – ezt előszeretettel hangoztatja az Apple Gyülekezete, utalva arra, hogy a grafikus kezelőfelület először az Apple korai gépeiben, a Lisában és a Macintoshban jelent meg. A Microsoft-fanatikusok erre általában azzal vágnak vissza, hogy az Apple meg a Xeroxtól lopott, ugyanis a vállalat Palo Alto-i kutatóközpontjában már 1973-ban volt kész grafikus felület és hozzá egér, és hat évvel később ezek adták az ötletet Jobséknak.
A „ki lopott kitől” játék mindenesetre a 2.0-ás Windows 1987-es megjelenésével tetőzött: a szoftverben már egymást fedő ablakok voltak, és még egy sor olyan, gyanúsan a Mac OS-t idéző ötlet, ami miatt Steve Jobsnak végleg elgurult a gyógyszere: beperelte a redmondi céget. A per csak 1997-ben zárult, különös megegyezéssel: az Apple az Explorert tette meg alapböngészőnek, a Microsoft pedig vállalta, hogy legalább 2002-ig készít Office-t Mac OS-re, ezen kívül 150 millió dollárral bevásárolta magát az Apple-be (Jobs cége akkor nem állt túl fényesen). A nagy csinnadrattát egyébként nem érdemelte ki a 2.0-ás verzió: bár a szoftver kihasználta a 286-os, majd később a 386-os procik számítási képességeit, és volt néhány jelentős új funkciója (például a gyorsbillentyűk vagy a Windowshoz akkor még járó Excel és Word), ez a változat is hamar eltűnt a süllyesztőben. Első vitrinünkben megtekinthetik ezeket a kezdeti verziókat is:
A nagy áttörést az 1990-ben startoló 3.x-es generáció hozta meg. Ez már támogatta a 256 színt megjelenítő videokártyákat, volt benne könnyen használható program- és fájlkezelő, nyomtatási sor kezelése, a 3.1-es változatban már TrueType betűkészletek (ez volt az első hivatalos magyar változat), és nem utolsósorban lehetett vele MS-DOS programokat futtatni. Ez volt az első igazán kiforrott Windows, és bár 150 dollárba került, a 3.0-ás verzió két év alatt tízmillió példányban kelt el (ugyanakkor ennél a verziónál megkezdődött a szenvedés az erőforrásokkal: a szoftverhez 386-os proci, legalább 2 megabájt memória és 8 mega merevlemez-terület volt az ajánlott konfiguráció – 1990-ben).
1993-ban a Windows NT 3.1-gyel elindult a vállalati felhasználókat megcélzó Windows-vonal (NT = New Technology, új technológia). A program már igazi operációs rendszer volt, nulláról fejlesztették (illetve nulláról nyúlták le az IBM több ötletét), és saját, a korábbi FAT-nál megbízhatóbb fájlrendszert használt (az NTFS-t). Volt benne hálózatkezelés és felhasználói jogok kezelése, és később több frissítés jelent meg hozzá. 1996-ban a jóval kiforrottabb Windows NT Server és a Windows Workstation 4.0 hozott új vért a vállalati Windowsok sorába.
Az otthoni gépekre szánt termékvonal közben 1995 nyarán folytatódott a Windows 95-tel, az operációs rendszerből négy nap alatt ment el egymillió. A szoftver a 3.x után nagy váltás volt a júzereknek, ugyanakkor ebben jelentek meg olyan funkciók, amik aztán szinte változatlanul megmaradtak a későbbi követőkben. Ilyen volt például az asztal (desktop) és a Start menü, amit a reklámkampányban a Rolling Stones Start me up című számával hirdettek (és hamar megérkezett rá a válasz a Windows-gyűlölőktől):
A Windows 95-ben volt először a futó programokat megjelenítő tálca (taskbar), a jobblikkes menü, és persze ebben is volt már hálózat- sőt internetkezelés. Említést érdemel még a Plug & Play (dugd be és játssz) nevű hardverfelismerő szolgáltatás (ami megbízhatatlanságával hamar megkapta a Plug & Pray – dugd be és imádkozz – gúnynevet), és persze a jól sikerült dizájn, ami később gyökereiben nem is nagyon változott. A Windows 95 aratott a piacon, többek között azért, mert a rendszer akkor jelent meg, amikor a hardvergyártók versenye miatt a hardverárak éppen zuhanni kezdtek. Sikere megpecsételte az MS-DOS, az OS/2 és a Mac OS sorsát.
Három évet kellett várni a folytatásra: a megjelenés évét következetesen nevében viselő Windows 98 egy feltupírozott Windows 95 volt, és főleg hardverkezelésben volt erős (például ez tudott először több monitort kezelni). Ugyanakkor nem volt túl megbízható (különösen a későbbi ME volt híresen instabil), a kék halálként ismert rendszerösszeomlást legtöbbször a Windows 98 különböző verzióinak júzerei tapasztalták – többek között maga Bill Gates, akinek éppen egy, a Windows 98 újdonságait éltető prezentációján történt kék halál, mint azt következő vitrinünkben láthatják:
A Windows 98 premierje után egy évvel a Second Edition, majd 2000-ben a Millennium Edition próbálta orvosolni a gyengeségeket, nem sok sikerrel (sőt, ez utóbbi minden idők legjobban utált Windowsa lett). Ezzel el is halt a 95-tel indult vonal, az ME-vel egy időben megjelent Windows 2000 ugyanis az NT-s irányt erősítette, és jóval stabilabb volt, mint a korábbi otthoni Windowsok. Mégsem terjedt el az otthonokban, mert több médiaalkalmazás és játék nem volt kompatibilis vele (a cégek ellenben szerették). A 2000 remek alapja volt az XP-nek, amiben össze is ért az otthoni és a vállalati termékvonal. A 2001-ben megjelent oprendszer példátlanul hosszú karrierje gyakorlatilag azóta is tart, ami a megújult, a felhasználói munkát logikusan segítő külsőn és a későbbi frissítésekkel példásan stabillá vált működésen túl a Vista kétes hírnevének is köszönhető.
És hogy a 2006-ban megjelent Windows Vista mivel érdemelte ki az ellenszenvet? Azzal, hogy látszólag nem hozott sok újdonságot (az aeroként emlegetett új felhasználói felület volt a leglátványosabb nóvum), viszont mivel a motorháztető alatt elég sokat bütyköltek a szoftvermérnökök, a rendszerhez hozzátartoztak a kompatibilitási gondok és erőforrás-problémák. A Vista hajlamos volt arra, hogy lassítsa a gépeket, és az XP-nél kevésbé volt stabil. Ez sokak kedvét elvette a váltástól – mindenekelőtt a vállalatok mondták azt, hogy köszönik, de nem kérnek a Vistából, és ez különösen érzékenyen érintette a Microsoftot, mert nem az otthoni felhasználóktól várták a nagy pénzt. Akik egyébként kipróbálták a rendszert, többnyire egyetértettek abban, hogy volt mint kijavítani a Windows 7 megjelenésére (ami, mint tudjuk, egy piaci igényekhez igazított, barátságosabb Vista).
A következő vitrinünkben a legáltalánosabb Windows-alkalmazások ikonjai kaptak helyet. Ezek közül a legtöbb már az 1.01-es verzióban is szerepelt, a legelső Windowsban volt már például jegyzettömb, számológép, óra és naptár, vágólap, és a Paint nevű rajzprogram, ami nem sok funkcióval gazdagodott az idők során. Nem feledkezhetünk meg a 3.0 legfontosabb újdonságáról, a Pasziánszról sem – irodisták generációi kezdtek el munkát kerülni vele, és vetettek gáncsot a gazdasági fellendülésnek. És ha már a Pasziánszról szó esik, ne hallgassuk el az Aknakeresőt sem.
Bár határeset a rendszerfunkciókkal, az ikonszépségversenyben mindenképpen helye van a Windows 95 fájlböngésző alkalmazásának, a Sajátgépnek (My Computer) és a Lomtárnak (Recycle Bin), amiben mindig benne felejt az ember párszáz mega felesleges fájlt. Szintén a 95-ös verzió későbbi kiadásai vezették be, hogy a felhasználó az oprendszer mellé megkapta az Internet Explorer aktuális verzióját. Ezzel a húzással a Microsoft néhány év alatt kiszorította a Netscape-et a böngészőpiacról, és évekig húzódó antitrösztpert vont magára. Végül említsük meg a Windows médialejátszóját, a Media Playert, aminek korai verziója már a 3.0-hoz megjelent, de csak a 95-be került be először integrált alkalmazásként.
A technikai fejlődés nemcsak színesebbé, hanem hangosabbá is változtatta a Windowsokat – nagyjából a Windows 3.1 és a 95 környékén.
A töltőképernyő (van szép angol neve is: bootsplash) mellett megszokottá vált a Windows-t indító zene, a befejezőzene, a hibaablakot kísérő plittyegés, a rendszerhibát jelző még agresszívabb plittyegés, a hálózatra csatlakozást jelző kondulás, a rendszerüzenettel együtt járó pukkanás, és még sorolhatnánk. Az alábbiakban az indítózenéket hallgathatják meg, és szavazhatnak. Melyik tetszik önöknek: a 3.1-es verzió egyszerű ta-daammja vagy a Windows 98 baljós taktusai? Esetleg a Vista csilingelése vagy az XP klimpírfutamának rövidsége? Megannyi csodás muzsika önöktől csupán néhány kattintásnyira!
Windows 3.1
Windows 95
Windows 98
Windows 2000
Windows NT
Windows XP
Windows Vista
Lassan tárlatunk végéhez érünk, de előtte még ejtsünk szót a Windosok grafikai elemeiről. Sok mindent kiállíthattunk volna ide az XP beépített fájlkeresőjének kiskutyájától a neten több ezres adatbázisból testre szabható egérkurzorokon át a különböző beépített képi stílusokig és a képernyővédőkig, de végül a háttérképnél maradtunk. Mégpedig azoknál a háttérképeknél, amik az egyes Windowsok szűz állapotában fogadnak bennünket.
A Windows 95 és 98 ugyanolyan türkizzöld háttérrel folyatta ki a júzer szemét, ebből lett a Windows 2000-ben egy barátságosabb kék szín - Malevics biztosan e két háttér valamelyikét választaná. A 2000-nek volt egy alternatív háttere is égben fürdő alakkal és Windows-ikonnal. A Windows XP vezette be a tájképes alapértelmezett hátteret (kék ég, zöld mező), ami koncepcióként a Vista egyik buildjében is megmaradt (tó hegyekkel), de a végleges Vistába végül kékes-zöldes-sárgás fények kerültek, aminek javára írható, hogy nem irritálja a szemet, de nem is vonja el a figyelmet.
Windows-múzeumunk ezzel bezár, kérem, ne hagyjanak maguk után szemetet, és ürítsék a Lomtárat is. Most már kikapcsolhatják a böngészőt.
