Véres, durva játék a Dead Island, de aki bírja a horrorfilmeket, azoknak bátran ajánlható. Sokáig viszont nem fogunk rá emlékezni, ahhoz két évvel korábban kellett volna megjelennie.
Az idei év legjobb videojáték-előzetese eddig a Dead Islandé volt. Amikor februárban megjelent, szokatlanságának és egyszerű, de hatásos koncepciójának köszönhetően rögtön felkapta a gémermédia, sőt, rövid ideig mém lett. Nézzük is meg, mielőtt továbbmennénk:
Már februárban sokan mondták, a trailer valóban szép, de semmi nem derül ki belőle arról, milyen lesz a játék. Az idei E3-on aztán ezt is megtudtuk: a Dead Island leginkább a szegény ember Left 4 Deadjének tűnt, amiben nem elsősorban pisztolyokkal és puskákkal, hanem inkább közelharci fegyverekkel, és nem nagyvárosi környezetben, hanem egy üdülőparadicsomban kell halomra ölni az emberhúsra éhes kópékat.
A nemrég megjelent végleges verzió nem cáfolt rá az első benyomásokra: a játék alapjait tekintve eléggé a két éve megjelent Left 4 Deadet másolja. Ami pedig két éve teljesen újszerűnek tűnt, az ma már nem olyan nagy erény. A Dead Island helyenként mégis nagyon szórakoztató.
A Left 4 Dead fő erénye, a négyszemélyes kooperatív mód ugyanis a játékot fejlesztő lengyel csapat, a Techland tálalásában is működik. Van abban valami csodálatos, amikor az ember kolbászol egy hullákkal ízlésesen telepakolt tengerparton, jobbján egy francia illető, balján két karakter, amiket valahonnan skandináv nyelvterületről irányítanak, és amikor megmozdul az egyik hulla, a négyes odarohan, beszélni kezd a zombiölés egyezményes nyelvén, franciakulccsal, evezővel és más kezébe eső tárgyakkal verve pépesre a támadni készülő élőhalottat. (Azt talán felesleges is jeleznem, hogy a Dead Island erősen 18+ játék.)
A játékmenet persze nem kopírozza egy az egyben a nagy elődöt, a közelharc például más játékstílust kíván, mint a lövöldözés, és bár a Dead Islandben is akadnak lőfegyverek, ezeket csak a sztori második felében, és eléggé szűkmarkúan osztogatja a program.
Szintén eltérés a Left 4 Deadtől – ugyanakkor nyúlás egy másik zombis játékból, a Dead Risingból –, hogy a fegyvereket lehet fejleszteni, illetve kell is, mert amortizálódnak. A baseballütő néhány zombi után megreped, a húsvágó bárd elgörbül, és ha túl sokáig használjuk ugyanazt a fegyvert, használhatatlanná válik. A fegyvereket munkapadoknál javíthatjuk pénzért, a pályákon fellelhető tárgyakkal pedig fejleszthetjük is ezeket (például szögekkel vértezhetjük fel a baseballütőt).
A gond az, hogy a Dead Island túlzásba viszi ezt a játékelemet, fegyvereink túl gyorsan elhasználódnak, ezért állandóan rohangálnunk kell új zúzó- és vágószerszámokért, vagy vissza a legközelebbi munkapadhoz, és folyton keresgélnünk kell a környékünkön, hogy a fejlesztéshez szükséges tárgyakat és pénzt találjunk (az egyébként érdekelne, miként virágozhat a gazdaság egy zombiktól megszállt vidéken, még ha csak fegyvertuningpiac formájában is).
Zombis műfajban viszonylag különleges a játék helyszíne: Banoi, egy kitalált sziget valahol a Csendes-óceánon, luxushotelekkel és bungallókkal beépített éden, amit a zombik pokollá változtatnak. Banoit egy-két részlet kivételével szépen megrajzolták és felépítették a lengyel grafikusok, a játékmenet pedig sandbox szemléletű, azaz nincs megkötve a játékos keze, szabadon mászkálhat a szigeten, amíg bírja fegyverrel. Persze van egy fő történetszál, amelynek küldetéseit elvállalva és teljesítve lehet továbbjutni, de emellett rengeteg – néha kicsit egyhangú – mellékküldetés színesíti teendőinket. És amikor egy nagyobb régióban minden fontosabb feladatot teljesítünk, megnyílik előttünk a sziget egy másik szeglete. Húsz-harminc órát simán el lehet így tölteni Banoin.
Sajnos a Dead Island nem igazán tud mit kezdeni ezzel a pazar környezettel. Egy ilyen játék jó karaktereket és valamennyire koherens sztorit igényelne, de úgy tűnik, a Technlandnél már nem jutott energia ilyesmire. Teljesen érdektelen szereplők teljesen érdektelen nyavalygásai közben kell szecskáznunk a zombikat, a nehézségi szint össze-vissza hullámzik, a játék cselekményében pedig nincs se dráma, se poén (pedig a trailer az előbbit ígérte, nagyon is). Ráadásul az alapprogram eléggé bugos; az elhangzó szövegekben is maradtak hibák, több elvállalt küldetés esetén a szálak néha összekeverednek, és kommentelők százai állítják, patchelés nélkül a játék hajlamos arra, hogy elfelejtsen pár elvégzett missziót. Én ilyen súlyos hibával nem találkoztam, de apróságokból is ordít a programról, hogy a lengyelek rohammunkában fejezték be.
Mégis, patchelés után a Techland eddigi legjobb játékáról beszélhetünk. Ügyesen összelopkodott panelekből felépített, szórakoztató játék, és kevés hiányzott ahhoz, hogy Left 4 Dead kategóriájú klasszikus legyen belőle. Így azonban a Dead Islandet a következő menő zombis játék vélhetően kiszorítja majd a játékosok memóriájából, és a program legemlékezetesebb része továbbra is a trailere marad.