Persze ez csak egy prebéta, egy alfa verzió, legfeljebb óvatos következtetéseket szabad levonni a tesztekből, és különben is, renderelésre kényszeríteni egy félig kész operációs rendszert olyan, mint futóversenyre vinni halott, féllábú kutyánkat. Hétfői, első benyomásokról szóló cikkünk után most mégis alaposabban leteszteltük a 7-est, mert könyörtelenek vagyunk, ha programokról van szó.

Rokonok

Elvileg ugye nagy meglepetésekre nem számíthattunk, Deborah Wilson, a Windows fejlesztéséért felelős szakember is inkább csak evolúciónak és nem revolúciónak nevezte a 7-est, ami miatt a microsoftosok már előre mentegetőznek. Steven Sinofsky vezető szakember például egy pizzához hasonlította a Windowst: „mindig lesz, akinek nem fog ízleni, nem tehetsz egymilliárd ember boldoggá.”

Ha lennének is kétségeink afelől, hogy a 7-es donorja a Vista volt, ezek eltűnnek, amint megtudjuk, hogy az előd drivereit csont nélkül megeszi az új operációs rendszer. Óriási változások tehát nem történtek a motorháztető alatt, ennek ellenére meglepő, hogy a gépeken, kategóriákon átívelő nyúzásunk közben csak egyszer sikerült két vállra fektetni a rendszert, pedig minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Elsőként két ugyanolyan gépen kezdtük el tesztelni a Windowst, mindkettő HP Pavilion DV5-ös volt 2 gigahertzes Core 2 Duo processzorral, 2 gigabájt memóriával, hatcellás akkumulátorral és Nvidia Geforce 9200M videokártyával. Laptopban erősnek számít a konfiguráció, de amúgy a megtestesült átlag a gyártó mérete miatt jelentős drivertámogatással: a tökéletes tesztalany egy félig kész rendszerhez. Egy különbség volt a két gép között, az egyikre Vistát, a másikra Windows 7-et telepítettünk.

Az alapvető különbség a két rendszer között a mérleggel és a szélcsatornával függ össze, a 7-es ugyanis a Microsoft szerint könnyebb, áramvonalasabb, aminek már a bootnál is meg kéne mutatkoznia. Fogtuk a stoppert, és megnéztük, a bekapcsolástól számítva mikor áll készen a munkára a rendszer. A Vistával felszerelt gépen 1 perc 27 másodperc telt el a powergomb megnyomása és az egérkurzor megjelenése között, míg a Windows 7 esetében a a prebétáknál kötelező boot-menüvel és jelszókéréssel együtt is csak 56 másodpercre volt szükség. A kikapcsolásnál viszont egyértelműen a Vista nyert, úgy látszik, utóbbi szeret nem működni.

A következő teszthez már szükség volt meghajtóprogramokra is, de ez sem jelentett akadályt: elnéztünk a HP honapjára, leszedtük a DV5 vistás drivereit, és a Windows 7 már fel is ismerte, hogy Geforce 9200-as van alatta. Nem volt akadálya ezek után, hogy ráeresszük a Cinebench renderelőprogramot.

A Cinebench először a rendszer OpenGL-teljesítményét vizsgálja, amiben 2423 pontos eredményt ért el a Vista, 2532 pontot a 7-es. Nagyjából ugyanezt a három-négy százalékos előnyt figyeltük meg az egyprocesszoros majd a kétprocesszoros tesztben, tehát már most leírhatjuk, hogy a 7-es optimalizálás előtt is legalább olyan gyors, mint elődje SP1-es, tehát javított kiadásban.

Másodiknak a 3DMark alkalmazást próbáltuk ki, hogy lássuk, milyen az új rendszer DirectX-es képessége. Éppen olyan, mint az elődjéé, egy dekával sem gyorsabb a 7-es, bár sokkal érdekesebb, hogy nem is lassabb annál – emlékszünk még, hogy a Vista a premierje idején mennyivel lomhább volt az XP-nél.

Növekvő mobilpiac

Mivel laptopokat teszteltünk, és mert lassan nálunk is többet adnak el a hordozható gépekből, mint az asztali modellekből, megnéztük az energiagazdálkodást is. És ledöbbentünk. Reprezentatívnak azért nem mondanánk a tesztet, de mégis: két tök ugyanolyan gép processzorát terheltük le száz százalékig, és ugyanolyan beállítások mellett egészen eltérő eredmények születtek: Vista alatt 85 perc után adta fel a gép, míg Windows 7-tel 105 percen át húzta! Ez bizony 23 százalékos javulás.

Ugyanakkor volt a Microsoftnak egy merész állítása: jópofa, hogy az erős konfiguráción gyorsabb a rendszer, de sokkal fontosabb, hogy mi a helyzet az olcsó gépek új kategóriájával, a laptoppiac tizedét megszerző netbookokkal. Ezekre a gyártók csak Linuxot vagy XP-t raknak, mert a Vista elviselhetetlenül lassan fut rajtuk, a HP 2133-ast leszámítva nem is találkoztam olyan géppel, amelyiken a Microsoft új operációs rendszere lett volna. A redmondi cég azonban azt ígérte, hogy a karcsúbb 7-es jól érzi majd magát a gyengébb gépeken is, amit persze muszáj volt kipróbálni. Kértünk hát egy MSI Windet, és megnéztük, mihez kezd az új Windowsszal.

A telepítésnél voltak kisebb problémák, az MSI ugyanis csak XP-s drivereket ad a Wind mellé, és ha az alkatrészgyártók honlapjáról próbáljuk leimádkozni a meghajtókat, akkor sem járunk sikerrel: hiába vistás például a gép hálózati meghajtóprogramja, valamiért nem lehetett telepíteni azt a 7-esre. Úgy látszik tehát, hogy a két operációs rendszer mégsem mindig kompatibilis.

Amennyire tudtuk, egy külső dvd-olvasó segítségével összekalapáltuk a rendszert, ami most is gyorsan, egy perc alatt felállt, majd utána szinte hibátlanul működött. A problémák legnagyobb része a meghajtóprogramok hiányának volt betudható, de attól még igaz, hogy a Windows 7-tel nem tölt a rendszer, nem akadozik a munka, a kis Atom processzor ugyanolyan jól kezeli az új rendszert, mint az alapjait tekintve 2001-es XP-t. Komoly adósságot törlesztett most a Microsoft.

Kipróbáltuk, mire képes Cinebench alatt az új Windows, és felemás eredményeket kaptunk: az OpenGL-teszt a már említett driverproblémák miatt nem tudott lefutni, egyprocesszoros módban ugyanolyan (540 pontos) eredményt kaptunk, mint XP alatt, kétprocesszoros számítás esetén azonban 860 pont helyett csak 420-at. Érdekes jelenség, talán köze lehet ahhoz, hogy az Intel Atom valójában nem kétmagos, csak HyperThreading-nevű képességével átveri az operációs rendszert, és úgy tesz, mintha az lenne. Ez bizonyos folyamatoknál, párhuzamos adatfeldolgozásnál pluszteljesítményt jelent, de a 7-es nem szereti, ha átverik, amit az egyprocesszoros számításnál is rosszabb eredménnyel bosszult meg.

Aztán kipróbáltuk a Cinebench tesztjeit az alaplapi csipkészlet meghajtójának telepítése után is, bár már az installálás sem volt egyszerű eset: a Windows 7 közölte, hogy nem kompatibilis a driverrel, de ha akarom, megpróbálkozik vele. Akartam, ami után némi szöszmötölés következett, aztán csak felment a meghajtó, ami egészen meglepő: én legalábbis még nem tapasztaltam olyat, hogy egy operációs rendszer elfogadott volna valami nem teljesen kompatibilis programot, de a mostanihoz hasonló vészhelyzetekben nagyon jól jön egy ilyen oprendszerprosti, aki ugye mindenkivel. A telepítés után lefuttattuk újra az OpenGL-teszet, az XP-s 250 pontos eredményhez képes most 206 pontot kaptunk a grafikus gyorsítóra. Persze nem teljesen kompatibilis driverekkel az is jó hírnek számít, hogy lett pontszám egyáltalán, a kétprocesszoros számítás pedig most már a remek 823 pontos eredménnyel zárult, a HyperThreading tehát csak driver kérdése volt.

De nem is ez a lényeg, hanem a fogyasztás! Windows XP-n teljes terhelés mellett 80 perc alatt vérzett el a Wind háromcellása, míg ugyanez az érték új OS-sel már 110 percre ugrott. Óriásit, 37 százalékot nőtt tehát a mobilitás, sokkal jobb lett az energiagazdálkodás úgy, hogy közben egy látványosabb, kerekebb, tehát elvileg munkaigényesebb rendszer a 7-es, mint az XP.

Úgy látszik, hogy végre van, lesz kézzelfogható előnye a váltásnak. Pont ez az, ami a Vistából hiányzott. A következő napokban megpróbáljuk kideríteni, hogy miben különbözik még a Windows 7-es elődeitől.

A HP Pavilionokat a HP-től, az MSI Windet a Speedshoptól kaptuk tesztelésre.