Az InPrivate lényege, hogy a böngésző nagyon vigyáz a személyes adatainkra, amit egyébként szanaszét hagynánk a neten, illetve a saját gépünkről is eltakarítja a böngészés nyomait. Az Explorer ilyenkor egy ablak bezárása után töröl minden ideiglenesen tárolt fájlt, a meglátogatott címek archívumát, a gyorsítótárba letöltött képet. Ezek alapvetően arra lennének jók, hogy a böngészést gyorsítsák (például egy oldalra visszatérve ne kelljen újra letölteni a képeket, csak berántani a memóriába az ideiglenes fájlok közül), de mellékesen elég jól visszakövethető belőlük, hogy merre jártunk a neten.

A hivatalos indoklás szerint ez olyan esetekben különösen hasznos, ha pénzügyeket intéztünk olyan gépen, amit más is használ, vagy például ajándékot vásároltunk online, aminek a nyomaira így a megajándékozottnak esélye sincs véletlenül rábukkanni. És direkt se. Persze olyan esetekben is remekül működik, ha más miatt nem szeretnénk, hogy nyoma maradjon a gépünkön a böngészésnek, nem véletlen az a pornómód becenév.

Nem csak a saját gépünkön takarít szorgalmasan az InPrivate, de a meglátogatott weboldalaknak sem engedi, hogy eltároljanak rólunk bármilyen információt: nincsenek cookie-k, Google Analytics-scriptek, a böngésző nem hagyja az online boltoknak, hogy megjegyezzék, miket vásároltunk eddig, hogy az alapján ajánljon további termékeket, és így tovább.

Bár ez nem klasszikus hirdetésblokkolás, azért okozott némi zavart az online hirdetések piacán, mert az olyan programok működését is blokkolja, amik a netes hirdetések hatékonyságát mérik - ezzel a Microsoft tulajdonképpen saját magát is megszívatja, hiszen ezzel párhuzamosan óriási erőkkel próbál a netes hirdetési bizniszben a Google nyomába érni. Igaz, a netes hirdetési piac abba se roppant bele, amikor a Firefoxhoz megjelentek az első adblocker kiegészítések, amik úgy ahogy van, száműzik a reklámokat a böngészőből. Egyébként az InPrivate-hoz hasonló láthatatlan mód már jó ideje elérhető a Safariban alapjáraton, a Firefoxban pedig külön letölthető kiegészítő formájában.

Mivel a konkurenciánál már van az InPrivate-hez hasonló funkció, az IE8-ban pedig jelenleg még tovább lassítja az amúgy sem éppen villámgyors böngészést, az egészet leginkább egy gesztusként értékelhetjük a Microsofttól a személyes adataikra érzékeny júzereknek.

A második béta egyébként apróságokban javult: jobb lett az url-mező keresőfunkciója, és megjelent a jópofa "hasonló oldalak" gomb, ami elvileg az éppen aktív oldalhoz hasonlókat ajánlana - a gyakorlatban egyelőre mindenhol az MSN portáljához hasonlókat mutogat. Talán (bár ezt néhány óra használat után csak tippelni lehet) stabilabb is, mint a sűrűn kifagyó előző béta volt.

A második Explorer 8 béta tanulsága az, hogy ahogyan a Firefox egyre inkább jön fel piaci részesedésben, úgy másolja le sorra az összes funkcióját az Explorer. Remélhetőleg egyszer középen találkoznak, és lesz két jó böngésző a piacon.

Az Explorer 8 beta2 letölthető innen (csak óvatosan, mert elég nehézkes utána visszaállni a hetesre, ha mégsem tetszik).