Miközben hajlamosak vagyunk úgy gondolni a Microsoftra, hogy az egy massza, tele rosszindulatú, arctalan fejlesztővel, valójában a redmondi cégnél is kisebb sejtekre bomlanak a programozók. Természetesen más foglalkozik az operációs rendszerekkel és más a játékokkal, ahogy vannak kisebb fejlesztőcsapatok is, akiknek egyszerű a dolguk: meglepő, újszerű dolgokat kell alkotniuk.

Ilyen a Live Labs is, aminek a Yahoo-tól átigazolt Gary William Flake a vezetője, és ami a webes, webkettes, webhármas szolgáltatásokra specializálódott. Ennek megfelelően alkalmazásaik jelentős része bétaállapotú, ilyen a Washingtoni Egyetemmel közösen kifejlesztett Photosynth is, ami egy igazi félszerzet: félig online, félig offline termék. A lényeg, hogy a program elvileg térbeli látványt alkot összefűzött fotóinkból.

Használható

Az oldal 2006 végén mutatkozott be, akkoriban azonban csak arra volt jó, hogy megmutassa, mire lesz képes. A nagyközönség előtt most augusztusban nyílt meg, azóta bármelyikünk feltöltheti képeit, hogy megnézze, milyen a múlt térben. A szolgáltatás iránt egyből akkora lett az érdeklődés, hogy pár nappal ezelőtt le is halt az oldal, "baromi idegesek vagyunk", vallotta be David Gedye, a Labs vezető beosztású alkalmazottja, aztán 23-a óta megint elérhető, megint telepíthető a Photosynth.

A rendszer használatba vétele ugyanis installálással kezdődik, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy a bétaállapotú Photosynth megválogatja, kivel áll szóba: csak a Windows XP SP2 jó neki, meg a 7-es Explorer és a 3-as Firefox. Mással próbálkozni nem is érdemes, én például nekiestem a Mac OS X-et futtató MacBookommal, amire a történelem legviccesebb microsoftos-beszólós üzenetét kaptam:

Unfortunately, we're not cool enough to run on your OS yet. We really wish we had a version of Photosynth that worked cross platform, but for now it only runs on Windows.

Trust us, as soon as we have a Mac version ready, it will be up and available on our site.

Kompatibilis rendszerről azonban egyszerűen megy a bejelentkezés, főleg, ha a Messenger vagy a Hotmail miatt van már egy Live ID-acountunk. Ebben az esetben nem is kell regisztrálni, csak írjuk be a felhasználónevet meg jelszót, és már bent is vagyunk a Photosynth-ben.

Ami rögtön figyelmeztet, hogy bizony keményen igénybe fogja venni a számítógépünket, úgyhogy nem árt, ha van 1 gigabájt memória és legalább 64 megabájtos, DirectX 7-es videókártya a konfigurációban. Ha nincs, meg lehet próbálkozni a képek összefűzésével, de könnyen csalódás érhet.

Most akkor hol van?

A gyakorlott webes felhasználó persze elcsodálkozik, hogy mégis mi a fene köze van egy online alkalmazásnak a grafikus kártyához, de könnyű belátni, hogy jobban nem is dönthettek volna a Live Labsben: nem kell a központban óriási szervereket beállítani munkába, hogy használható legyen a Photosynth, ráadásul az, hogy nemcsak a cpu-t, de gpu-t is igénybe veszi a program, mutatja, hogy a fejlesztők alapos munkát végeztek. A grafikus gyorsító használata ilyen feladatokra csak mostanában kezd elterjedni, erre a Photosynth már ma megizzasztja az Ati/Nvidia/Intel csipjét.

A login után kezdődhet a képek feltöltése. A Photosynth azt ígéri, hogy a synth elkészítése után valódi 3D-s élményt kapunk, körbejárhatjuk a lefotózott tárgyakat, nem úgy, mint a panorámaképek esetében. Ehhez persze elképesztő mennyiségű információra van a programnak szüksége, a Labs azt ajánlja, hogy legalább 30 de akár 200 képet töltsünk fel (az adattárolási korlát 2 gigabájt), ami ugye időben sem semmi, másrészt felveti azt a kérdést, hogy nem volna-e egyszerűbb rögtön mozgóképre rögzíteni az élményeinket? Mert legalább 30 képet egy témáról csak akkor készítünk, ha azokat direkt a Photosynth-be szánjuk, amennyiben azonban csak egy darabos mozgókép a végeredmény, felmerül, hogy inkább videokamerát kellett volna vinnünk.

Dolgozik vele

A program első körben analizálja a képeket, majd egységes háromdimenziós objektummá állítja őket össze. Ez a folyamat a kép mennyiségétől és a hálózat sávszélességétől függően tart sokáig, vagy elviselhetetlenül hosszan. A 25 képből álló sorozatot 2-3 perc alatt összemosta a rendszer, a 91 fotóból készülő szupersorozatunkkal viszont vagy 20 percen keresztül dolgozott. Pedig a szerkesztőségi gépet izzítottuk, a kétmagos processzor végig száz százalékon pörgött, és gondolom a 7600-as Geforce meg a 75 megabites vonal is jól jött. Ekkor kezdtem el örülni annak, hogy a béna kis GMA 950-es grafikus maggal meg 3G-vel felszerelt laptopom nem indította el a programot, biztos az öngyilkosságot választotta volna a feladat végrehajtása helyett.

Az eredmény meg felemás. Szerencsére ez nem a programon, hanem a fotóson, azaz rajtam múlt. Először kényszeresen panorámaképeket készítettem, ami nem is lett élvezhetőbb, mintha a digitális gépek mellé adott szoftverrel fűztem volna össze őket (a kép megtekintéséhez installálni kell a szoftvert). Sőt, olyan hatást keltettek, mintha egy B-kategóriás amerikai akciófilmben a leütött, megcsonkított, megerőszakolt amnéziás főhős múltját ismernénk meg flashbackeken keresztül, ilyen helyzetekben szoktunk darabokra törött képekkel találkozni. Aztán amikor rájöttem, hogy valójában hogyan kell használni a Photosynthet, máris megváltozott a helyzet: kiálltam az Index teraszára, és mindent lefotóztam, körbe, amit látok, de megörökítettem azt is, ami alattam meg felettem van. A 91 kattintásból álló sorozat aztán már tényleg meggyőző volt, ha be akarjuk mutatni ismerőseinknek, hogy milyen környezetben nyaraltunk, vagy a világ másik felén élő csetpartnerünknek a lakásunkat, aligha van jobb megoldás, mint az online elérhető Photosynth. Ráadásul ingyen kapjuk a szolgáltatást.

Persze van még mit csiszolni, és nemcsak a sebesség meg az összefűzés optimalizálására gondolok, főleg, hogy utóbbi meglepően jól megy. De a bétaállapotban például még nincs privát feltöltés, képeinket mindenki megnézheti, úgyhogy a házi pornóképeket senki se próbálja a Photosynth-tel összefűzni, kivéve, ha pont az a cél, hogy megmutassuk őket.