A Quake-nél nagyobb klasszikus nincsen a számítógépes játékok világában - és valószínűleg nem is lesz, míg véglegesen ki nem dől a pécé elől az a nemzedék, ami minden lövöldözős akciójátékok öregapján nőtt fel.
A legutóbbi multiplayerre kihegyezett rész, a Quake 3 Arena óta nyolc év telt el, ami a játékiparban rengeteg idő: ezalatt fél tucat videokártya-generáció pörög le, játékosok milliói szeretnek bele és unnak rá a lövöldözésre. És persze fejlődik maga a műfaj is. Ma már az a minimum, hogy egy multiplayer akciójátékban különféle kasztú szereplők közül válogathassunk, fejleszthessük őket, járműveket vezethessünk és hasonlók. A Quake Wars is ezt az irányt vette fel; ezzel nagyjából meg is szűnt Quake-nek lenni, és a Battlefield-sorozat nyomában kullogó klónná vált.
Új idők Quake-je
Ha a címképernyőt nem látta valaki, meg nem mondja, hogy ez egy Quake-epizód. Egyszemélyes játék csak alibiből van, hangsúly a 32 vagy akár 64 fős csatákon. Eltűntek a szűk folyosók, a futurisztikus fegyverekkel a fizika törvényeit meghazudtoló módon húszmétereseket ugró szuperhősök, nincsenek három rakétatalálat után még csípőből visszalövő ellenfelek. Vannak viszont járművek (meglepően könnyű őket vezetni) és embertelenül nagy pályák (hogy a járműveknek legyen értelme), ahol már nem is az a lényeg, hogy apró cafatokra lőjük az ellenfeleket, mielőtt ők teszik ezt velünk, hanem hogy különféle küldetéseket hajtsunk végre, miközben megakadályozzuk az ellenfelet ugyanebben.
Az emberiség színe-javát képviselő tengerészgyalogosok a biomechanikus Strogg faj képviselőivel csapnak össze - őket bántalmaztuk egyébként ipari méretekben a negyedik részben, sőt, a másodikban is éppen tíz éve, ha emlékszik még rá valaki. Most irányíthatjuk az idegeneket is, de sajnos a gyakorlatban nem különbözik sokban a két oldal: kicsit mások a fegyvereik, és az idegenek tank helyett lépegető robottal közlekednek.
Kell egy csapat
Bármelyik oldalon is szállunk harcba, öt kaszt közül választhatunk: sima katona, felderítő, harctéri orvos, támogató és mérnök (az első kettőnél még választhatunk a sima puskás és a rakétavetős verzió közül is). A kasztok nemcsak a fegyverzetükben különböznek, hanem főként a speciális képességeikben. Az orvos gyógyítani tud, plusz egészségügyi csomagokkal felszerelni a többieket; a mérnök a sérült járműveket javítja, aknákat telepít és automata ütegeket gyárt; a támogató légicsapást kérhet és lőszerrel látja el a többieket, a felderítő pedig az ellenség tagjának álcázhatja magát, plusz mesterlövészként is működik.
Enemy Territory
Az eredeti Quake-et fejlesztő csapat, az id Software nagy barátja az outsourcing intézményének, és előszeretettel adja ki külsősöknek bérmunkába bejáratott játékainak folytatásait. A Quake sorozatból már a legutóbbi részt, a tavalyi negyediket sem ők, hanem a wisconsini Raven Software fejlesztette, a Quake Warst pedig az id felügyelete alatt a brit Splash Damage stúdió készíti. A címben az Enemy Territory egy régebbi játékukra, a Return to Castle Wolfensteinre utal (ez is egy id-klasszikus külsős folytatása), ahol a nagy sikerű multiplayer mód neve volt ugyanez.
Maga a játékmenet messze túlnő a "ki lövi le többször a másikat" rendszerén. Minden pálya több zónára van osztva, és minden zónához küldetések tartoznak a két küzdő fél számára, általában valamelyik kaszt képességére alapozva (foglaljunk el/robbantsunk fel/javítsunk meg valamit).
Akár mi magunk is létrehozhatunk új küldetéseket: ha például egy zárt ajtó állja utunkat, két klikkeléssel szétküldhetjük csapatunk mérnökeinek a "be kéne robbantani" küldetést. Aztán ha elég küldetést oldottunk meg, meg is nyertük a csatát. A béta legnépszerűbb pályáján például a cél egy lerombolt hídfőállás elfoglalása, a híd megjavítása, majd egy lomha csapatszállító átnavigálása volt az emberek oldaláról, ennek megakadályozása az idegenek részéről.
Mindez azzal jár, hogy bármilyen nagyok is a pályák, az akció mindig az éppen aktuális küldetések színhelyeire koncentrálódik; na meg azzal, hogy ide csapatmunka kell és katonai szigor; ötletszerűen összeállt, egymással nem kommunikáló rambójelölteknek nem terem sikerélmény.
Ez egyrészt jó, hiszen taktikai-stratégiai mélységeket visz a játékba, sokkal változatosabb lesz, mint a régi jó deathmatch - másrészt viszont megöli a felhőtlen szórakozás élményét, amiről a Quake mindig is híres volt. Ez már nem vidám feszültséglevezető lövöldözés, hanem kőkemény koncentrációt igénylő online harc.
A gépigény természetesen brutális (cserébe persze jól is néz ki a játék), de ha valami, ez még javulhat a végleges játék megjelenéséig, ami október elején esedékes pécén, aztán valamikor később konzolokon is. A világot nem fogja megváltani, a kocajátékosok sosem fognak annyi időt és energiát beleölni, hogy megtapasztalják az igazi mélységeit, de a hardcore Battlefield-függők simán átszokhatnak rá.
Rage
A Quake Wars a három éve a Doom 3-ban bemutatkozott technológiát használja a grafika megjelenítésére - illetve annak továbbfejlesztett, felturbózott változatát. A következő generációs grafikus motor a Rage című, Mad Max-szerű autós akciójátékban fog bemutatkozni; érdemes megnézni az előzetes mozit, döbbenetes a látvány.
Enemy Territory: Quake Wars
Eddig a Quake-et másolta mindenki, aki multiplayer akciójátékot készített, az új rész viszont beáll a klónozók közé. Battlefield Quake-színekre festve: jó játék lesz, de biztos nem fogjuk annyit nyúzni, mint az elődeit.