Egy évet vártunk arra, hogy kipróbálhassuk az egyik legjobb partijátékot, a Rock Bandet, mert a játék hivatalosan nem kapható Magyarországon. A program jól megfér a rivális sorozat, a Guitar Hero mellett, és inkább többen érdemes játszani vele, mint egyedül.
Lerobbant állapotban érkezett meg a Rock Band című rockbandaszimulátor az Index szerkesztőségébe: a gitárkontrollereket lemerült elemmel, a dobkontrollert eltörten és megragasztva, a dobozokat lerongyolódottan kaptuk meg. Látszott, hogy sok helyen járt már a játék, ami nem csoda: valószínűleg csak néhány, internetről berendelt darab található az országban, a Rock Band ugyanis hivatalosan nem jelent meg nálunk.
Aerosmith – Train Kept A-Rollin
The All American Rejects – Dirty Little Secret *w
The B-52's – Roam *w
Beastie Boys – Sabotage
Black Sabbath – Paranoid
Blue Öyster Cult – (Don't Fear) The Reaper
Blur – Beetlebum *e
Bon Jovi – Wanted Dead or Alive
Boston – Foreplay/Long Time
The Clash – Should I Stay or Should I Go
Coheed and Cambria – Welcome Home
David Bowie – Suffragette City
Deep Purple – Highway Star
Die Toten Hosen – Hier Kommt Alex *e
Faith No More – Epic
Fall Out Boy – Dead on Arrival
Foo Fighters – Learn to Fly
Garbage – I Think I'm Paranoid
H-Blockx – Countdown to Insanity *e
The Hives – Main Offender
Hole – Celebrity Skin
Iron Maiden – Run to the Hills
Jet – Are You Gonna Be My Girl
Juli – Perfekte Welle *e
The Killers – When You Were Young
Kiss – Detroit Rock City
Les Wampas – Manu Chao *e
Metallica – Enter Sandman
Molly Hatchet – Flirtin' with Disaster
Mountain – Mississippi Queen
Muse – Hysteria *e
The New Pornographers – Electric Version
Nine Inch Nails – The Hand That Feeds
Nirvana – In Bloom
Oasis – Don't Look Back In Anger *w
Oasis – Rock 'n' Roll Star *e
OK Go – Here It Goes Again
The Outlaws – Green Grass and High Tides
Pixies – Wave of Mutilation
Pleymo – New Wave *e
The Police – Next to You
The Police – Roxanne *w
Queens of the Stone Age – Go with the Flow
Radiohead – Creep
Ramones – Blitzkrieg Bop
Ramones – Rockaway Beach *w
Red Hot Chilli Peppers – Dani California
R.E.M. – Orange Crush
Rush – Tom Sawyer
The Rolling Stones – Gimme Shelter
Smashing Pumpkins – Cherub Rock
Soundgarden – Black Hole Sun
Stone Temple Pilots – Vasoline
The Strokes – Reptilia
Sweet – Ballroom Blitz
Tokio Hotel – Monsoon *e
Weezer – Say It Ain't So
The Who – Won't Get Fooled Again
Yeah Yeah Yeahs – Maps
The Acro-Brats – Day Late, Dollar Short
Anarchy Club – Blood Doll
Bang Camaro – Pleasure (Pleasure)
Crooked X – Nightmare
Death of the Cool – Can't Let Go
Flyleaf – I'm So Sick
Freezepop – Brainpower
Honest Bob and the Factory-to-Dealer Incentives – I Get By
The Konks – 29 Fingers
The Mother Hips – Time We Had
Timmy and the Lords of the Underworld – Timmy and the Lords of the Underworld
Tribe – Outside
Vagiant – Seven
*e: csak az európai verzióban megtalálható dal
*w: csak a Wii-verzióban megtalálható dal
Ez egyrészt azért furcsa, mert Amerikában már a második rész arat éppen szép sikert, másrészt azért, mert a másik nagy zenészjáték-sorozat, a Guitar Hero második és harmadik része (az előbbit tavaly teszteltük) itthon is megvásárolható. Igaz, kicsit drága szórakozás, húszezer forint fölött lehet hozzájutni, a Rock Band pedig még ennél is többe kerülne – Amerikában 160-170 dollárért vesztegetik –, valószínűleg ezért nem forgalmazzák itthon (egyébként Európa boldogabbik felén is csak több mint fél évvel az amerikai premier után, idén május végén jelent meg).
A borsos ár oka, hogy míg a Guitar Hero-játékokban csak egy gitár alakú irányítókütyüt, vagyis gitárkontrollert kap a játékos a program mellé, addig a lerongyolódott dobozból egy összeszerelhető dobkontroller és egy mikrofon is előkerül. Az Xbox 360-ra, PS3-ra, PS2-re és Wii-re megjelenő Rock Band nagy újítása ugyanis ez volt 2007 őszén: a játékos már nemcsak szóló- és basszusgitárosként, hanem dobosként és énekesként is eljátszhatta a játék repertoárján szereplő világsztárok számait.
A játékmenet váza azonban semmit nem változott az első konzolos Guitar Hero (2005) vagy akár a műfaj távol-keleti játéktermekben történt megszületése (1998) óta: miközben szól a dal, minden hangszerhez külön sávban színes bigyók száguldanak lefelé a kijelzőn. Amikor ezek a képernyő aljához érnek, a Fender Stratocastert formázó gitárkontroller nyakán a megfelelő színű gombokat le kell nyomni (vagyis lefogni a húrokat), majd a kontroller közepén levő gombot lepöccinteni (vagyis pengetni). A dobkontrolleren a színekkel egyező tamokat kell ütemre püfölni, illetve néha jön egy hosszú narancssárga csík, ekkor a lábdobot imitáló pedálra kell rátaposni. A mikrofon mögött álló önjelölt rocksztár dolga pedig önfeledt karaokézés: a képernyő tetején fut a dalszöveg, és a játék ugyanitt jelzi, hogy megfelelő hangmagasságban énekel-e a játékos.
A Muszty-Dobay gitáriskola első leckéjét idézően primitív játékmenet akkor válik élvezhetővé, amikor az ember már kicsit belejön a játékba és létrejön az illúzió, hogy a játékos zenél (ehhez persze az is szükséges, hogy a színes bigyók a dal ritmusához igazodva érkezzenek). Négy ember esetében ez már elég nagy élmény, ha mindenki ura a saját hangszerének (ha nem, akkor a dalban hallani a félrepengetéseket és -dobolásokat, súlyos bénázás esetén pedig a közönség kifütyüli a bandát). A Rock Band éppen ezért ver rá kicsit a Guitar Heróra: a rivális sorozatban ugyanis egyelőre csak két gitáros kísérheti Axl Rose-t, Lemmyt és a többi rocklegendát. Az Index – rockbandaszimulátorokban többnyire járatlan – munkatársainak azonban néha a négy kontroller is sok volt, mint arról az alábbi, roppant kínos öniróniától sem mentes videó tanúskodik. Ahogy Ford Fairlane mondaná, Keith Richards forog a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg.
Aki rákattan a Guitar Heróra vagy a Rock Bandre, előbb-utóbb megkapja (ha máshonnan nem, a South Park egyik epizódjából), hogy ennyi erővel vehetne egy gitárt is, és megtanulhatna azon játszani. Ez éppolyan butaság, mintha például egy Need for Speed-rajongónak azt mondanánk, hogy ennyi erővel beülhetne egy igazi sportautóba is. A zeneszimulátorok is csak annyit tesznek, mint más játékműfajok: gombokhoz és billentyűkhöz igazítva leegyszerűsítenek egy valós helyzetet, esetünkben a rockkoncertet. Míg egy kezdő gitáros minimum több hónap (de inkább év) gyakorlás után léphet színpadra, a Rock Bandbe fél óra alatt bele lehet jönni. Arról nem is beszélve, hogy akármilyen jól pengethet az ember igazi gitáron, soha nem fogja eljátszani a Nirvanával az In Bloomot.
A műfaj másik nagy dobása ugyanis az, hogy a játékok ma már a rockslágerek eredeti felvételeit használják. A Rock Band esetében ez többek között a Black Sabbath Paranoidját, a Metallica Enter Sandmanjét és a The Who Won't Get Fooled Againjét jelenti, szóval nem kis jogdíjakat kellett kifizetniük a készítőknek. A játék repertoárjában verziótól függően 45-54 profi dal szerepel, ezek mellé adtak még 13 amatőr nótát (többek között a South Parkból Timmy dalát), és néhány dollárért újabb dalokat vagy akár egész albumokat is le lehet tölteni a játékhoz. Legutóbb szeptember végén a Red Hot Chilli Pepperstől került fel a Blood Sugar Sex Magik album a konzolok online boltjaiba – ilyen nevekkel nem is nagyon tud lépést tartani a rivális Guitar Hero széria, mivel ahhoz eddig csak kisebb dalcsomagokat lehetett letölteni, nem teljes albumokat (igaz, a széria első teljes albuma, a Metallica új lemeze elég nagy dobás).
A Rock Bandben szólókarriert is lehet játszani, de ez a játékmód a legutóbbi, szintén eredeti hangsávokkal kecsegtető harmadik Guitar Herónak jobban fekszik. A rivális program gitárkontrollere kicsit jobban használható, mint a Rock Bandé (az átfogások könnyebben mennek), és a játék grafikája is hajszálnyival jobb (már csak azért is, mert négy játékos esetén Rock Bandben szinte teljesen eltakarják a hátteret a hangszerek sávjai). Partijátéknak ugyanakkor a Rock Band jobb, egyszerűen azért, mert négyen is lehet játszani vele. Egyébként a program csapatépítésnek sem utolsó: a játék a teszt alatt egy bandába hozott korrektort és programozót, blogszolgáltató-fejlesztőt és videóst, hirdetésszervezőt és újságírót. Az oroszlán a báránnyal hál, aztán lenyomják a Dani Californiát.
Valójában egyik sorozatnak sincs oka panaszra: 2007 a Guitar Hero éve volt, a második és a harmadik rész tavaly csak Amerikában 820 millió dollárt kaszált (a teljes játékpiaci forgalom ugyanitt 18 milliárd dollár volt), és nagyjából 4,5 millióan vették meg valamelyik folytatást. A Rock Band összes eladása egyelőre 3,5 milliónál tart, de mivel körülbelül kétszer annyiba kerül, mint a Guitar Hero III, nem biztos, hogy ez rosszabb teljesítmény (nem is beszélve a 21 millió dalletöltésről). A két nagy név versengésének egyébként van egy pikáns mozzanata: a Rock Bandet a Guitar Hero II fejlesztőcsapata, a Harmonix készítette, miután a MTV elcsábította őket.
A zenészjátékpiac két győztese a következő hónapokban tovább vetélkedik majd. Amerikában október végén, Európában november elején jelenik meg a negyedik Guitar Hero, a Guitar Hero World Tour, ami nem akar lemaradni a Rock Bandtől: a gitár mellett ebben is megjelenik a dob és a mikrofon, ráadásul a dobkontrolleren már cinek is lesznek, és online játékban két banda is összemérheti majd a tudását. Mivel a márkanév itthon már ismert, valószínűleg ezt forgalmazzák majd Magyarországon. A tengerentúlon már kapható Rock Band 2 szintén novemberben érkezik meg kontinensünkre, de nem tudni, eljut-e a hazai boltokba. Amikor megkérdeztem erről a játékot forgalmazó Electronic Arts magyarországi vállalatának illetékesét, egy határozott "erről egyelőre nem beszélhetek"-et kaptam válaszul.
Akárhogy is, a Rock Band nemcsak a zenészjátékok történetében fontos állomás, hanem általában a többszemélyes játékok történetben is. Összehozta a gitár- és a dobszimulátorokat a karaokéval, és ezzel virtuális garázszenekarok ezreit indította útjukra.
Isten óvja Keith Richardsot.
A legjobb partijáték remek dalokkal, de szólóban a Guitar Hero széria jobban működik.