Az Európai Unió egyik igen fontos programja a páneurópai e-kormányzati szolgáltatásoknak az állampolgárok és üzleti vállalkozások felé fordulását segítő IDABC (Interoperable delivery of pan-European eGovernment services to public administrations, businesses and citizens), Ennek keretében 2004-ben egy kiemelkedő dokumentum született, az Európai Interoperabilitási Keretrendszer (European Interoperability Framework – EIF) leírásának első verziója, mely alapján a nemzeti fejlesztések, koncepcióalkotások is elindultak.

Ám ez a program csak öt évre szólt, és időközben heves viták kezdődtek a folytatásról, mivel a második dokumentum megalkotása 2009-ben vált időszerűvé. Megállapodás még nincs, ám a tervezet, az EIF második verziójának munkaanyaga már kiszivárgott, és e dokumentum alapkérdése a zárt, a majdnem nyílt, illetve a nyílt szoftverek fogalmainak újradefiniálása. Ebben a kérdésben a munkaanyag alapján azt lehet mondani, hogy a zárt rendszerek lobbistái dolgoztak eredményesebben.

Míg az iránymutató dokumentum 2004-es változata a könnyebb együttműködés, az interoperabilitás, a nyílt szabványok, a nonprofit szervezetek által gondozott folyamat, a szabad és díjmentes információáramlás mellett foglalt állást, és messzemenően támogatta a nyílt forrású szoftvereket, addig a mostani változat egyelőre ki sem tér ezekre a kérdésekre.

Sőt, abban a részben, ahol a nyitottság fogalma előkerül, borzasztó homályossággal fogalmazzák meg azt, hogy az érdekeltek nyitottsága segíti az együttműködést, ám arról nem ejtenek szót, hogy ez pontosan hogyan is történne. Az is meglepő, hogy a dokumentumban egy köztes fogalom meghatározása történik meg, melyben a teljesen nyitott, közösségi alapon fejlesztett, használt és megosztott, valamint a teljesen zárt rendszerek, szoftverek és specifikációk közé elhelyeznek egy harmadikat, és ezt a két szélsőség között húzódó zónát nevezik a nyitottság területének. Majd leszögezik azt is, hogy az interoperabilitásnak (a rendszerek közti együttműködés képessége) nem feltétele a nyitottság, csak az együttműködési készség, hogy a partnerek azonos megoldásokat használjanak.

Ezek a kissé nehezen érthető megfogalmazások végeredményben arra utalnak, hogy az új definíció értelmében a kereskedelmi, zárt rendszereket is beemelték a nyitott rendszerek közé, vagyis támogatandónak nevezhetőek az interoperabilitási törekvések során – ezzel nyilvánvalóan a nagy szoftvercégeknek kedveznének, ha jelen formájában fogadják el a dokumentumot.