Az új Elder Scrolls játék, a Skyrim a germán mondavilág felé kacsintgat, Lara Croft megsérül és fél, a Doom és a Quake alkotói megint nagyot fognak villantani. Az E3 zárt ajtók mögött zajló bemutatóira mindig érdemes bejutni.
Tagbaszakadt barbár harcos üget fel egy hegyre strapabíró lován, a hegy lábánál még süt a nap, odafent már esik a hó. A hegy túloldalán állítólag egy sárkány tanyázik – és tényleg: a szárnyas bestia felbukkan, lángcsóvája megperzseli a harcost. Az íjat szegez a szörnyre, és folyton fedezéket keresve bele-beleereszt egy-egy nyílvesszőt vagy varázslatot a sárkányba. A sebzett lény egy idő után lezuhan, nem tud már tovább repülni, de a földön mászva is halálosan veszélyes. Újabb nyílvesszők után a barbár közel merészkedik a szörnyhöz, és a méreténél két számmal nagyobb szekercéjével bevégzi a feladatot – és ekkor feltűnik egy újabb sárkány.
Nagyjából ezt láthattam a legfontosabb videojátékos expón, a Los Angeles-i E3 második, szerdai napján az Elder Scrolls V: Skyrim zárt ajtók mögötti (behind closed doors, bcd) bemutatóján. Ezek a bemutatók főleg a szaksajtónak szólnak, és olyan játékokat is meg lehet csodálni általuk, amiket a kiállítótérben nem talál meg a látogató. Például a Skyrimet, ami a patinás szerepjáték-sorozat, az Elder Scrolls hírnevét öregbíti tovább.
A széria főként eposzi léptékeiről ismert: ötven-száz órákat el lehet lenni egy-egy részével, a jól kigondolt, hangulatos világokban mozgó főhős cselekvési szabadsága pedig általában nagy. A novemberben érkező Skyrim sem kivétel ez alól, a fantasy környezetet pedig ezúttal főként a germán mitológia ihlette komor, zord vadonokkal és hegyekkel, csillagokban megírt sorsokkal. Persze főhősünk nagyjából azt csinál ebben a világban, amit akar.
A játékmenet is nagyon rugalmas, mint azt a bemutatót tartó Matt Carofano, az előző két Elder Scrolls játék (Morrowind, Oblivion) vezető grafikusa nem győzte hangsúlyozni. Lehet például belső vagy külső nézetből is játszani, két kezünkben kedvünkre váltogatni a fegyvereket és varázslatokat (és ha mindkét tenyerünk mágiától izzik, kezeinket összeérintve még nagyobbat varázsolhatunk) – az új motor felkészült a játékosok legtöbb logikus igényére. A végeredmény a demo alapján egy megkapó, vad rege, ami játéktechnikailag is az élbolyban lesz. Az E3 második napjának végére a Skyrim lett az első számú kedvencem.
A játék jó példa arra, hogy egy szériát lehet úgy is folytatni, hogy a játékos az elődökhöz csak lazán kötődő, de szemléletében is teljesen új játékot kap. Egyre több az ilyen próbálkozás a leginkább folytatásokból élő videojáték-iparban, és ennek csak örülni lehet. Mint például az átszabott Lara Croftnak, aki teljesen új oldaláról mutatkozik be a 2012 második felében megjelenő új Tomb Raiderben.
Erre a sorozatra nagyon ráfért a vérfrissítés, a széria részei eléggé egy kaptafára készültek, általában Lara ereklyéket hajkurászott a Föld egzotikus vidékein, aztán amikor már eltelt nettó 6-10 játékóra, jött egy utolsó megméretés és a stáblista. A most készülő, egyszerűen csak Tomb Raider nevű játék nem más, mint Lara eredettörténete: elmeséli, hogyan lett egy jobb sorsra érdemes úrilányból Indiana Jones nőben. És ez a Lara egészen más, mint akit eddig ismertünk.
Ez a Lara csak 21 éves, most végzett a főiskolán, még nem mestere a harcnak és a lőfegyvereknek. Nem keresi a kalandot, de az rátalál (hogy miként, azt a bemutatót tartó Noah Hoges kreatív igazgató nem árulta el): valahogy egy rejtélyes szigetre kerül, és onnan kell hazajutnia. A cél itt még nem a régészeti kincsek gyarapítása, hanem a túlélés: Lara többnyire egyedül van, fél, súlyosan megsérül, kézikamerásan rángató felvételeken menekül halálos veszélyek elől – az ember legszívesebben betakargatná, és főzne neki egy forró teát.
Az esendőség kimondottan jól áll neki, többek között azért is, mert a készítők igazi színészek mimikáját modellezték, hogy minél jobban átadják a hősnő érzelmeit. Illetve ezt a célt szolgálják Lara sikolyai és nyögései is, de ezt kicsit túlzásba vitték a fejlesztők: a játék helyenként úgy hangzik, mintha Lara nem az életéért küzdene, hanem A szobalány nagy napja című film címszerepét szinkronizálná. Ez másnak is feltűnt, a YouTube-on máris felbukkantak az első videók a témában.
A Skyrim zárt ajtói a Bethesda, a Tomb Raideré a Square Enix standjánál nyíltak ki a belépőkártyám előtt, de mindkét helyen volt még mit nézni. A Bethesdánál például a Doomot és a Quake-et fejlesztő id Games új játékát, a Rage-et, ami a belső nézetes lövöldözős játékok, fps-ek piacán lehet új állócsillag. A játék (ami kivételesen nem folytatás) legnagyobb vonzereje egy nyitott, gyönyörű, Mad Max-szerű világ, ami a hosszabb, kidolgozott történetet és az alkalomszerű, véres trancsírozásokat egyaránt megtűri. Fél órát játszottam csak vele, de ennyi idő alatt is érezni lehetett az id Games mindenre kiterjedő precizitását. Meg egyébként is, ki ne élvezné, hogy quaddal száguldhat romos kanyonokban, miközben mutáns punkokat irt?
A szeptemberben érkező Rage előtt nem sokkal jelenik meg a Square Enixnél a Deus Ex: Human Revolution, egy újabb patinás sorozat újragondolása. Ez szintén akciójáték, de egészen más utakon indult el, mint a Rage: a 2027-ben játszódó programban tárgyhasználat, lopakodás, kidolgozott fősztori és hasonló „okos” játékelemek hígítják az öldöklést. A játék trailere nagy kedvencem volt tavaly, előhozta a cyberpunk iránti, már elfeledettnek hitt lelkesedésemet, de miután idén végre kipróbálhattam a játékot, maradt bennem egy kis hiányérzet. Olyan, mintha minden jó jelenetet belepakoltak volna a trailerbe, a játékmenet pedig nem nyújt igazán semmi újat (és a grafika helyenként elég csúnyácska).
A másik nagy csalódás a 14 éve várt, június 10-én megjelenő Duke Nukem Forever volt, ami nem rossz játék, szórakoztat és szépen megidézi az előd Duke Nukem 3D hangulatát, de technikailag összecsapott és középszerű. A grafika helyenként bűnronda (főként pár textúra), a lövöldözős részek pedig nem igazán különböznek más shooterektől. Azt minden Duke-rajongó nevében kikérem magamnak, hogy a macsóság élő bálványa, a platinaszőke félisten egyszerre csak két fegyvert tudjon cipelni!
A nap végére még a Microsoftnál is maradt egy bcd bemutató, a tíz éve megjelent Halo remake-jét láthattam működés közben. A Halo annak idején még az előző konzolgenerációra jelent meg, és szinte egymaga vitte sikerre az Xboxot, jól kitalált sci-fi világának és páratlanul okos ellenfélkezelésének (vagy ha úgy jobban tetszik: mesterséges intelligenciájának) köszönhetően. A széria aztán Xbox 360-on is a platform legnagyobb sikere lett, tavaly azonban a fejlesztőcsapat Bungie bejelentette, hogy nem készít több Halót. Addigra már megalakult a 343 Industries, többek között régi Bungie-alkalmazottakból, ők fogják készíteni a Halo 4-et.
De hogy addig is legyen mivel elütni az időt, novemberben megjelenik a remake, aminek legnagyobb mutatványa, hogy egyetlen gombnyomással váltogathatunk a tíz évvel ezelőtti és a felturbózott grafika között. Ami azt jelenti, hogy az eredeti Halo kódra húztak rá egy szebb grafikájú réteget, a játékmenet tehát gyakorlatilag nem változott (és nem is olyan összetett, mint a legutolsó Halo-játékoké). Talán ezért is lesz olcsóbb az 50-60 dolláros új játékoknál, 40 dolláros árcédulát kap.
Csütörtökön, az E3 utolsó napján a Sony és a Nintendo napokban bejelentett új konzoljait fogom kipróbálni, és magyarokat is keresek majd a kiállításon.