Kibírhatatlan szárazság volt a mai Mexikó területén 1000 évvel ezelőtt, és ez megpecsételte az egyik legnagyobb ősi civilizáció, a Maja Birodalom sorsát. A régió egykori klímáját tanulmányozó kutatók megállapították:
70 százalékkal kevesebb eső esett abban az időszakban, amikor a városállamokat elhagyta a lakosság.
A maják bukásának okait évek óta próbálják megfejteni a régészek, és a szárazság által okozott pusztulás is az elméleteik közt szerepelt. Ezt a hipotézist sikerült igazolnia egy nemzetközi kutatócsoportnak az egyik helyi tó üledékéből begyűjtött minták segítéségével, és az eredményeiket a Science című tudományos lapban publikálták.
A tudósok a Chichancanab-tó mélyén lévő gipszben elraktározott vízmennyiség elemzésével következtettek a több száz évvel ezelőtti állapotokra.
A szárazság szerepe mostanáig vitatott volt, részben azért, mert korlátozott ismereteink voltak erről az időszakról, és csak annyit lehetett tudni, hogy a szokásosnál szárazabb vagy nedvesebb volt-e az időjárás. A frissen megjelent tanulmány ennél messzebbre megy, részletes statisztikai adatokat kínál a Maja Birodalom bukásának idejéről az esővel és a páratartalommal kapcsolatban.
A maják civilizációja az időszámításunk szerinti 250-800 között virágzott, ám a korszak vége felé rejtélyes események miatt az emberek elhagyták a mészkőből emelt hatalmas városaikat. Ebben szerepe volt háborúknak, kereskedelmi útvonalak megszűnésének is, ám az is kiderült, hogy a politikai és gazdasági változásokban az extrém szárazságnak lehet döntő szerepe.
A maják viszonylag kevés felszíni vízzel gazdálkodhattak, az esőtől függött a mezőgazdaság teljesítménye. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a maják igencsak túlnépesedtek - 3-11 milliósra becslik az akkori lakosságot -, könnyen belátható, hogy a rendkívül hosszú ideg tartó szárazság miatt bekövetkező élelemhiány nagy feszültségeket okozhatott a közösségben.
(Borítókép: Piramis Chichén Itzá maja romvárosában - fotó: Masci Giuseppe /AGF / UIG / Getty Images)