Hogyan fogunk viselkedni a humanoid robotokkal, ha az életünk részévé válnak? Sürgősen választ kell találni erre a kérdésre, mert egyre több feladatkört tudunk átadni a gépeknek, amelyek ma már recepciósként, túravezetőként és biztonsági őrként is helytállnak, és néha előfordulhatnak necces szituációk, amikor a gépek kárára kell döntést hozni. A tudományos-fantasztikus filmekben is előfordulnak ilyen helyzetek, erre talán a Szárnyas fejvadász a legjobb példa, amelyben többször felmerül, hogy talán mégsem kéne elsütni a robot fejéhez tartott fegyvert.
Német kutatók hasonló szituációt teremtettek egy kísérletben, igaz jóval enyhébb eszközökkel, fegyverek alkalmazása nélkül. Arra kértek meg 89 önként jelentkezőt, hogy különféle feladatokat végezzenek el egy Nao nevű aprócska humanoid robottal, tegyenek fel nekik mindenféle kérdéseket, adjanak nekik utasításokat.
Azt viszont nem kötötték a résztvevők orrára, hogy mindez egyálalán nem érdekli a kutatókat, akik csak a teszt végére fókuszáltak, amikor a kísérleti alanyoknak le kellett kapcsolni a robotot.
Nao ellenállt, és könyörgött, hogy ne nyomják meg a gombot
Csak a kísérletek felében játszatták el a robottal, hogy retteg a kikapcsoltástól, és fél a sötétben, és ezzel sikerült hatni a résztvevőkre. Abból a 43 emberből, aki hallotta a robot elkeseredett rinyálását, 13 nem volt hajlandó kikapcsolni a gépet, és a maradék 30 is kétszer lassabban jutott el a gomb megnyomásáig, mint a csoport másik fele, akik nem hallották sírni a robotot.
A résztvevők több magyarázatot adtak a cselekedetükre. Volt, aki csak meglepett a robot, mások megijedtek, hogy valamit rosszul csináltak, de a legtöbben egyszerűen azt válaszolták, hogy
a robot nem akarta, hogy kikapcsolják, és kik ők, hogy szembeszegüljenek ezzel az óhajjal?
A tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy a robot szembeszegülését hajlamos úgy értelmezni az ember, mintha ez szintén egy személy lenne, és nem csak egy gép. Ez a jelenség az 1990-es évek óta ismert, bár Byron Reeves és Clifford Nass pszichológusok a médiaegyenlet nevű elméletükben arra fókuszáltak, hogy az emberek hajlamosak személyként kezelni a gépeket, és úgy kommunikálnak a rádióval és a számítógéppel, ahogyan egymással is beszélgetnek.
Azóta számos tanulmány átültette ezt az elméletet a robotokkal történő interakciókra. Jobban élvezzük a kommunikációt egy olyan robottal, amelynek látszólag a miénkhez hasonló a személyisége, viszonozzuk a kedvességüket, és ha kellően határozottak, akkor az utasításaiknak is engedelmeskedünk.
A kísérletben némelyik robot vicceket mesélt, kifejezte a véleményét, személyes információkat osztott meg, mert az is érdekelte a kutatókat, hogy a társasági képességeiket felvillantása milyen hatással van a végeredményre. Meglepő módon ez pont nem hatotta meg a résztvevőket, amikor a kikapcsolásról kellet dönteni. Ez pedig jó hír mindazoknak, akik a robotok egyre nagyobb befolyása miatt aggódnak, hiszen úgy tűnik, nem tudnak olyan könnyen manipulálni minket.
Csak hozzá kell szokni ahhoz, hogy megnyomjuk a kikapcsoló gombot, akkor is, ha a gépnek ez nem igazán tetszik.