Mint minden évben, idén is a Perseidák sűrű csillaghullása szolgáltatja az év egyik leglátványosabb égi jelenségét.

Persze a köznyelvi elnevezés ellenére nem csillagok, hanem a légköri súrlódástól fölhevült meteordarabkák hullanak. A Perseidák meteorraja gyakorlatilag a 133 éves keringési idejű üstökös, a 26 kilométeres átmérőjű 109P/Swift-Tuttle által a pályáján hátrahagyott törmelék. Meglepően apró darabkákról van szó egyébként, a legtöbb mindössze kavics vagy akár csak homokszem méretű, néhány grammnál nem nyomnak többet.

Ezen a meteortörmelék-rajon halad keresztül a Föld minden évben július 17. és augusztus 24. között, de a sűrűjét augusztus 11-12-én érjük el. Ez most éppen hétvégére esik, úgyhogy a legtöbbeket a másnapi munka se zavarja az éjszakai égbolt önfeledt bámulásában.

Ahogy tavaly is írtuk, az észlelhető meteorok számát két dolog befolyásolja: hogy mennyire sötét az égbolt a megfigyelés idején és helyén, és hogy milyen magasan van az égbolton a meteorraj látszólagos kiindulási pontja (radiánsa). Az ég természetes sötétségén a fényszennyezés rengeteget ront, de a telihold fénye is csorbíthatja az élményt, ahogy az éppen tavaly történt is.

Idén viszont éppen jókor érkeznek a meteordarabkák, illetve mi hozzájuk. Szombaton és vasárnap éjjel is este tíz órától lesz érdemes az eget kémlelni, de az igazi látványosság a kora hajnali órákban várható.

Megfelelő körülmények között akár óránként 60-70 hullócsillagot is kiszúrhatnak majd. Amikor elcsípnek a tekintetükkel egy-egy példányt, jusson eszükbe, hogy az éppen 209 ezer kilométer per óra körüli sebességgel csapódott be a Föld légkörébe, hogy a látványos megsemmisülése közben néhány pillanatra felragyogjon az égbolton.