Egy friss, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) kutatói által a PLoS One című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a lustaság is nagy mértékben közrejátszott a Homo erectus, vagyis a felegyenesedett ember kihalásában.

A kutatót arra jutottak az Arab-félsziget kora kőkorszakban élt előemberek populációit vizsgálva, hogy a Homo erectus nem kifejezetten erőltette meg magát eszközkészítés és nyersanyaggyűjtés terén. Emellett az is szerepet játszott a faj kihalásában, hogy képtelen volt alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.

„A táborhelyeik körül heverő kövek bármelyike megtette nekik, amikor eszközkészítésre került a sor, pedig ezek többnyire jóval silányabb minőségűek voltak, mint azok, amelyeket a későbbi eszközkészítők használtak” – idézi az MTI a kutatásban részvevő Ceri Shiptont. Shipton elmondása szerint az általuk kutatott lelőhely közelében volt egy sziklás magaslat jó minőségű kövekkel, az előemberek viszont a táborhelyükhöz jóval közelebbi, ugyanakkor silányabb köveket használták eszközkészítésre.

Ahelyett, hogy felsétáltak volna a dombra, inkább begyűjtötték a leguruló töredékeket

– mondta Shipton.

Mindez szöges ellentétben áll a későbbi korszakok eszközkészítőinek, köztük a korai Homo sapiens és a neandervölgyi ember gyakorlatával, akik hegyeket másztak meg jó minőségű kövek után kutatva, majd azokat hosszú távolságokon át szállították.

Shipton szerint az élőhelyük elsivatagosodásához való alkalmazkodást szolgáló technológiai fejlődés elmaradása ugyancsak hozzájárult a faj kipusztulásához.

„Az üledékminták tanúsága szerint a körülöttük lévő környezet egyre csak változott, ők azonban még mindig ugyanazt csinálták az eszközeikkel” – mondta a szakember. Hozzátette: „semmilyen előrelépés nem történt, eszközeik egyre csak az immár kiszáradt folyóvölgyek közeléből kerülnek elő. Azt hiszem, hogy a környezet végül túl szárazzá vált nekik.”