Egy gyengébb, vagy erősebb fényű gyors felvillanás, fénycsík - legtöbbünk csak ennyit lát, ha hullócsillagot észlel az éjszakai égbolton. (A Perseida meteorraj ugyebár épp az elmúlt napokban tetőzött, így volt alkalom bőven csillaghullás megfigyelésére.) A hullócsillagok a Föld atmoszférájába lépő kozmikus porszemek és apró kavicsok, szikladarabkák okozta felvillanások, a légköri súrlódástól felmelegedő és elégő anyag fénycsíkjai. Minél nagyobb darabról van szó, annál fényesebb, színesebb, intenzívebb a meteor fénye, a masszívabbak esetében már tűzgömbről (bolida), robbanásszerű megsemmisülésről beszélhetünk.

Az égi pirotechnikai műsort természetesen füst is kíséri, de ezt legtöbbünk egyáltalán nem érzékeli. Egy pár órával ezelőtt készült szerencsés fotósorozat, és a belőle készült irtó látványos animáció megmutatja ezt a szabad szemmel nem igazán észlelhető oldalát a hullócsillagoknak.

Landy-Gyebnár Mónika asztrofotós, szakújságíró üstököst fotózni ment ki a hétfőről keddre virradó éjszakába. A 21P/ Giacobini-Zinner üstökösről egy sor teleobjektíves képet készített, majd nem sokkal fél három előtt átváltott 50 mm-es objektívre, hogy szélesebb látómezővel, környezetével együtt örökítse meg a halvány fényű objektumot. A következő expozíciósorozatba érkezett a váratlan vendég: egy Perseida meteor.

A lilás-vöröses, majd zöld fénnyel megsemmisülő meteor elégése után keletkező füst még tíz percig volt látható a képeken – a következő, 13 képkockából összefűzött, igencsak látványos animáció meg is mutatja a hullócsillag végzetét:

Ami az augusztusi csillaghullást illeti, még a következő pár este is érdemes lehet a városi fényektől távol kifeküdni az éjszakai égbolt alá, egész biztos, hogy jó pár meteort meg lehet még figyelni a távozófélben lévő Perseidáknak köszönhetően. Kedvcsinálóul jöjjön Landy-Gyebnár Mónika kb. két tucat hullócsillagot számláló kompozit képe vasárnap éjjelről: