A bostoni Goldschmidt konferencián (ami egy geokémiával foglalkozó éves vándorgyűlés) egy új, Földünk jövője szempontjából ígéretes kutatás eredményeiről számolt be Ian Power, az ontariói Trent Egyetem professzora. Világszerte egy sor kutató gondolkozik, dolgozik azon, hogy miképp lehetne minél hatékonyabban csökkenteni a légkörben lévő szén-doixid mennyiségét, visszájára fordítva ezzel az üvegházhatást és a vele járó globális felmelegedést. Az eddig kidolgozott ötletek azonban egyelőre nem túl sikeresek, kifejlesztésüknek egy sor gyakorlati és gazdaságossági gátja van. A kanadai kutatók által kidolgozott és most bemutatott módszer előrelépést jelenthet ebben, derül ki a Phys.org cikkéből.
A szén-dioxid megkötésének a kulcsa a magnezit nevű, a természetben is nagy mennyiségben előforduló karbonátásvány lehet, amiből ha egy tonna keletkezik, az fél tonna szén-dioxid megkötésével jár. A MgCO3 képletű szervetlen magnézium-karbonátot ha mesterségesen állítjuk elő, mondjuk magnézium-szilikát ásványból, a folyamat során ugyancsak szén-dioxid kötődik le, de laboratóriumi körülmények között, szobahőmérsékleten hidratált magnézium-karbonát keletkezik, ami nem kellően stabil:
2 Mg3Si2O5(OH)4 + 3 CO2 = Mg3Si4O10(OH)2 + 3 MgCO3 + 3 H2O.
A kanadai kutatók módszerével ez a probléma kerülhető meg.
Az új eljárás során sikerült szobahőmérsékleten és a természetes folyamatoknál sokkal gyorsabban magnézium-karbonát kristályokat növeszteni. A kémiai folyamat során polisztirén-mikrogyöngyös katalizátort alkalmaztak, amivel 72 nap alatt sikerült magnezitet növeszteni (a természetben évezredekig tart ez a folyamat). Ráadásul a katalizátor anyaga nem változik az eljárás során, így újra és újra felhasználva tetszőleges ideig lehet vele gyorsítani a kémiai reakciót.
Mivel a reakció szobahőmérsékleten zajlik, nincs túl nagy energiaigénye sem, ami igencsak biztató szempont. Ha a kutatóknak sikerül ipari méretekben kidolgozni az eljárást, akkor nagy léptékben ki lehetne vonni a légkörből a szén-dioxidot és stabil, szilárd formában tetszőleges ideig tárolni azt. Ennek a technológiai hátterén még rengeteget kell dolgozni, de tudományos szempontból megvalósíthatónak látszik az elképzelés, hangsúlyozta Ian Power.