Ennek így kellett lennie. Nem véletlen, hogy így alakult. Így volt ez megírva a sors könyvében.

Ismerős mondatok? A Current Biology augusztus 20-i számában megjelent tanulmány szerint az ilyen, úgynevezett teleologikus gondolkodásmódból két, látszólag különálló hit is táplálkozik: a kreacionizmus és a konspiracionizmus.

Reklám után visszajövünk, és lebontjuk ezt egy kicsit emészthetőbbre.

• A teleologikus gondolkodás az, amikor valaki a dolgok létezésének okát aszerint osztályozza, hogy milyen szerepet töltenek be. Ilyen érvelés például az, hogy „a nap azért süt, hogy meleget adjon”, vagy hogy „a méhek azért vannak, hogy beporozhassák a virágokat”. (Voltaire egyik regényalakja, Pangloss használt hasonló érvelést, amikor azt mondta, hogy az embernek azért van orra, hogy ne essen le róla a szemüveg.)
• A kreacionizmus az abban való hit, hogy a földi élet tudatos tervezés eredménye, és egy emberfölötti szuperlény hozta létre.
• A konspiracionizmus az, amikor valaki történelmi, politikai és közéleti események mögött titkos összeesküvéseket sejt, összeesküvés-elméleteket alkot, és ilyen magyarázatokat keres mindennapi eseményekre.

Szóval ez a három, látszólag különböző világnézet – állítja az új tanulmány – valójában ugyanannak a gondolkodásmódnak a három különböző megtestesülése. Jól összehordta a szemetet a bolond lyukból fújó szél, mi?

Sebastian Dieguez, a Fribourg Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy

felfedeztünk egy korábban észrevétlen összefüggést a kreacionizmusra és az összeesküvés-elméletekre való hajlam között. Bár első pillantásra sokban különböznek, ezek a hitrendszerek mind ugyanabból az erőteljes megerősítési torzításból erednek: a teleologikus gondolkodásból, ami hitkérdést csinál a természeti jelenségek valós céljaiból és okaiból.

Dieguez és munkatársai egy korábbi tanulmányukban megállapították, hogy a konspiracionizmus nem annak a nézőpontnak az elutasítása, hogy a világ kiszámíthatatlan és bonyolult, hanem ahhoz a megérzéshez kötődik, hogy a világ eseményeit aktívan és tudatosan alakítják. Aki összeesküvés-elméletekben hisz, az tulajdonképpen azt állítja, hogy a világot háttérhatalmak, ismeretlen erők, árnyékkormányok és titkos megállapodások mozgatják. Vagyis a világ bonyolult, csak nem kiszámíthatatlan – feltéve, hogy ismerjük a háttérben működő erőket.

A kutatók észrevették, hogy ez mennyire hasonlít a kreacionisták gondolkodásához, akik szintén a tudatos és titokzatos tervezésben hisznek, csak ők nem Soros Györgyöt sejtik a háttérben mozgatórugóként, hanem Istent.

Hogy megvizsgálják, tényleg van-e összefüggés, a kutatók két tesztsorozatot is végeztek. Az elsőt 150 svájci főiskolai hallgatóval készítették. Olyan kérdőívet kellett kitölteniük, amik teleológiai állításokat és konspirációs elméleteket is tartalmaztak, és a résztvevők analitikus gondolkodását, illetve ezoterikus és vallásos hitét is fölmérte. A kiértékelésnél nem drasztikus, de észrevehető összefüggést figyeltek meg a kreacionizmusra és a konspiracionizmusra való hajlam között; ez arra utalt, hogy tényleg mindkettő a teleologikus gondolkodásból fakad. A második, 700 fővel készített online felmérés is nagyjából hasonló eredményt hozott.

Azzal, hogy felfedtük a kreacionizmus és a konspiracionizmus közti összefüggést, remélhetőleg rámutattunk az összeesküvés-elméletek egyik fő hiányosságára, így segítve másoknak is, hogy észrevegyék: mindkettő a teleológiai érvelést használja, mivel mindkettő végső okot és átfogó célokat sejt a világban zajló események mögött. Szerintünk annak a megértése, hogy a konspiracionizmus egy olyan kreacionizmus, ami a társadalom életével foglalkozik, megvilágíthatja az úgynevezett post-truth korszak egyik legzavaróbb jellemzőjét.

(Medical Xpress)