Korábban az Apple másolásával vádolták a Samsungot, ám most ennek éppen az ellenkezőjéről jelennek meg cikkek: állítólag az iPhone X 2018-as verziói lesznek tollal kezelhetők, ami a Galaxy Note specialitása. Kissé komolytalan döntésnek tűnik ez az Apple részéről, és az is biztos, hogy a Samsungnak nem kell aggódnia, mert a Note kilencedik generációjában már olyan kifinomult a toll használata, hogy azt nem lehet egyetlen csettintéssel lemásolni.
A Samsung Galaxy Note 9 számtalan előnyének egyike, hogy nagyon szórakoztató eszköz. Egészen kikapcsol, amikor leülök rajzolgatni a kijelzőjére, és sokkal jobb ákombákommal felfirkálni a tennivalókat, mint virtuális gombokon bepötyögni ugyanazokat a szavakat, tele elütéssel. Próbáltam ilyet más telefonokon, gumivégű tollal, de össze sem hasonlítható az élmény.
Mivel az óvodában nem ecset volt a jelem, egyelőre a Samsung által fenntartott PenUP művészeti közösségi appban/portálon lesem a tippeket, hogyan is kéne a tollal szépen rajzolni. A PenUP nemcsak mások műveit mutatja be (mint mondjuk a DeviantArt), hanem a mobilos rajzolós applikációkhoz is részletes útmutatókat ad, például az Autodesk Sketchbook és az Adobe Photoshop Sketch használatához.
Az S Toll új, csak Note 9-en meglévő funkciói közül még csak párat próbáltam ki, de az irány jónak tűnik.
Ezekkel rá lehet venni a felhasználókat, hogy vegyék a kezükbe a tollat
Ilyen újítás például a távirányított szelfizés: a hosszan lenyomott gomb megnyitja a kamerát, egy rövid nyomás pedig exponál, és nem kell többé kinyújtott kézben bizonytalanul lobogó telefonnal fotózni, le tudjuk tenni a kütyüt állványra, vagy nekitámaszthatjuk valaminek. Csak jól kell kiválasztani a helyszínt, nehogy elrohanjon vele egy kutya.
A dalokat léptetni tudjuk a lejátszási listánkon, az asztalra letett mobil 10-12 méterről is érzékelte a gombnyomást. Egyedül attól félek, hogy emiatt fogom elveszíteni a tollat a lakás valamelyik eldugott szegletében, vagy kimosom a nadrágommal együtt, némi készpénz társaságában, ahogy mindig is szoktam.
Pont az ilyen előrelépések miatt van az Apple óriási lemaradásban a Samsunghoz képest, ami a telefon+toll kombinációt illeti. A dél-koreaiaknak sikerült a rendkívül vékony tollba egy bluetooth egységet is bepakolni, hogy működjön a távirányítás, és az áramellátást egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb alkatrésszel, egy ultrakondenzátorral oldották meg. Az ultrakondenzátorok sokkal gyorsabban lemerülnek az aksiknál (a toll 30 percet bír), ugyanakkor villámgyorsan feltölthetők. A tollnak elég 40 másodperc a telefonban, hogy feltöltődjön, és újra legyen fél óránk játszani vele. Ez olyan dolog, amit az Apple most képtelen megtenni, hiszen a tolla túl nagy, hogy elférjen az iPhone testében, ráadásul kábellel kell tölteni, ami egészen röhejes a Samsung elegáns megoldásához mérve. Az sem mindegy, hogy az Apple Pencil száz dollárba kerül.
Másik előnye a Note 9-nek, hogy a mobilos produktivitás csúcsát jelenti. Ebben szerepe van a bika hardvernek, az Exynos 9810 processzor és a 6 vagy 8 GB RAM 128 vagy 512 GB tárhellyel minden igényt kielégít.
Igen, 512 GB tárhelyet írtunk, ami sd-kártyával 1 terabájtra növelhető
És a tollon kívül ott van még a Dex néven ismert asztali mód, ami érezhetően stabilabb lett a hardveres tuningtól. Azt talán már mondani sem kell, hogy ezt a cikket is egy 27 colos full HD monitorra kötött Note 9-en írtam meg, online Office 365 fiókkal működő Microsoft Wordben, miközben a böngészőben olyan memóriaigényes szolgáltatások futnak, mint Slack és a Gmail. Meg még fél tucat cikk, amit megnyitottam későbbi elolvasásra.
A Samsung és a partnerei láthatóan igyekeztek használhatóbbá tenni a Dexet, és a Note 8-on megtapasztalt pár hibát mára kijavítottak. Például a Facebook Messengerben és a Slackben a szöveg végén nyomott enter már elküldi az üzenetet, nem sortörést visz be. Néhány fontosabb webes szolgáltatást azonban még mindig jobb böngészőből futtatni, hiába van meg az app változat is a mobilunkon.
Kicsit még lomhább a Note 9, mint egy négyéves Core i5 laptop, és vannak a rendszerben bosszantó dolgok
Például mindenáron az appok akarnak megnyílni, hiába akarunk egy linket a böngészőben megnyitni. Persze megtehetjük azt is, hogy töröljük ezeket az appokat, és akkor nincs automatikus átirányítás. Összességében a Dex egyre használhatóbb, kifinomultabb, lehet rá építeni. Aki Visual Studióban kódol, esetleg videót vág vagy képeket szerkeszt egész nap, annak még mindig kell a pc, de a Dex mód nekik is segíthet, ha a telefont vékony kliensként használják, és arról távoli eléréssel lépnek be a bivalyerős számítógépükre.
A Note 9 beépített folyadékhűtésének hála dokkoló sem kell a Dexhez, elég egy HDMI adaptert kötni az USB-C portra. Ebből választhatunk végtelenül egyszerű átalakítót is, ami csak a képet viszi át, de van a Samsungnak egy nagyon profi sajátja is, az EE-P5000 nevű többportos adapter, amelyen van Ethernet a stabil vezetékes nethez (plusz a védett céges belső hálózat, nyomtatók eléréséhez), egy usb 3.0 külső adattárolókhoz és perifériákhoz, valamint egy usb-c gyorstöltő aljzat. Arra kell odafigyelni, hogy megfelelő kábelt használjunk, mert HDMI 2.1 kompatibilitás kell ahhoz, hogy a Dex a legnagyobb WQHD felbontásban is működjön, ne csak mezei full HD-ben.
Csúnya az asztalon kígyózó kábelrengeteg, cserébe viszont minden elfér egy kisiskolásoknak szánt versenyautós tolltartóban.
A Note 9 a nagyobb kapacitású, 4000 mAh-s aksijának hála bőven kibír egy-másfél napot, sőt, még kijelzőre kötve is 4-5 órát kihozhatunk belőle, nyilván a terheléstől függően. Ennek az adapteres megoldásnak a járulékos előnye, hogy a monitorra drótozott telefont is a fülünkhöz tudjuk emelni, ha nagyon muszáj, amit dokkolóval képtelenség volt megtenni. Persze a telefon dobozában megtalálható jackdugós AKG headsettel ennél is kényelmesebben lebonyolíthatjuk a telefonhívásokat.
Oké, a bluetooth billentyűzet és az egér hozzáad a készlet árához, ha pc helyett akarjuk használni a mobilt, de az utóbbit megspórolhatjuk, ha a telefon kijelzőjét átkapcsoljuk touchpad üzemmódba. Ha mégis inkább egeret használunk, nyerünk plusz egy kijelzőt, mert amíg a Dexben a monitoron dolgozunk, ezzel párhuzamosan a telefon kijelzőjén is futtathatunk appokat. Ez hasznos tud lenni, amikor egy előttünk megnyitott egész kijelzős tartalomról akarunk a második kijelzőn csetelni vagy jegyzeteket készíteni. A kijelzők közti váltás nem olyan egyszerű, mint számítógépen, kézzel kell megérinteni a kijelzőt, ha azon akarunk a bluetooth billentyűzettel írni, és a nem a Dex monitorán.
A Samsung azt is lehetővé teszi, hogy az appok egyszerre két kijelzőn működjenek. A bemutatón láttam egy jó példát: az Adobe Sketchben a monitorra kivetítve nézzük a teljes képet, a telefonon mélyen bezoomolva rajzolhatjuk át a legapróbb részleteket. Ez elég pöpecül működik, gyors és pontos, bár azt gondoltam, hogy jobban bele lehet majd nagyítani a mobilon a képbe, mint amennyire az app engedi.
A Samsung Galaxy Note 9 tele van a dolgozó embereknek szánt védelmi funkciókkal:
Mindezek mellett viszont a Note 9 a gémereket is megszólítaná, és a dél-koreai csapat azzal szeretett volna nagyot gurítani, hogy elsőként ezen a telefonon jelent meg a Fortnite. Oké, csak a béta verzió, amit Dex módban nem tudunk teljes kijelzőre tenni, és az egerünket sem sikerült vele összelőni, de azért fut, és telefon érintőkijelzőjével vezérelhető a világ egyik legnépszerűbb lövöldözős csatajátéka. (Csak néztem, hogy a pc-n Fortnite-ot játszó fiam milyen gyorsan hozzászokott a billentyűzet-egér kombinációhoz képest elég suta érintőkijelzős vezérléshez.)
Hogy a killek gyűjtése közben ne zavarjanak az üzenetek, azokat Játék módba váltva ki tudjuk kapcsolni, és ilyenkor az Android három virtuális gombja is eltűnik. A kijelző szuper a játékhoz, erős napfényben jól látható, átállítható a felbontása, és a sztereó hangszóró is elég erősen szól.
Most az AI az új smart, minden kisebb-nagyobb praktikus fejlesztést ezzel a jelzővel látnak el a gyártók, és a Note 9 ebben fejlődött a tavaszi S9-hez képest. A Samsung saját intelligens segédje, a Bixby már 2.0-s verziónál jár, de a magyar nyelvet még most sem érti szegény, és az egyik legnagyobb újítás az benne, hogy Ubert tud hívni, szóval ennek idahaza nem igazán vesszük hasznát.
A fényképezőben is az AI viszi a fáklyát, egyébként a lencse és a szenzor pontosan ugyanolyan, mint a Galaxy S9-ben. Ez már sikerként könyvelhető el, hiszen a korábbi csúcsmobilos tesztünkben az S9 győzött videózásban. A fotózásban viszont a Nota 9 sem lett erősebb, még mindig érezhető a Huawei P20 Pro előnye. Ezen a kissé lomha témafelismerő AI sem segít, amely automatikus exponálási módban az adott látványhoz igazítja a kamera beállításait. Egyedül az az intelligens funkció hasznos, hogy a Note 9 figyelmeztet a bénán sikerült képekre, ha például a rajta szereplők pont az exponálás közben pislogtak.
A Samsung Galaxy Note 9 igazi mindenes, a legjobban felszerelt mobil Androiddal. Nagyon komoly a teljesítménye, nem láttam használat közben akadozni, bár a nálam járt Exynos 9810 csippel szerelt tesztmobil teljesítménye a mérések szerint elmarad a OnePlus 6-tól, amelyben Snapdragon 845 dolgozik. Ugyanakkor az S Toll, a Dex és a Samsung saját alkalmazásai segítségével sokkal többet ki lehet hozni a Note 9-ből, mint bármely másik telefonból.
Érdemes egy kicsit elgondolkodni azon,
mit is jelent a Note 9 több mint 330 ezer forintos ára, ami a 128/6 GB-os verzióra értendő, nem a bődületesen komoly 512/8 GB-os változatra, ami 420 ezer forintba kerül. Elképesztő ár egy telefonért!
Ennyiért már elég jó laptopot lehet venni, szóval a Note 9-et az alapján kell megítélni, hogy milyen feladatokat tudunk elvégezni rajta. Egészen másként mutat az ára, ha telefonként + olcsó pc-ként + otthoni és hordozható médialejátszóként + hordozható digitális rajztáblaként is tudjuk használni. Ideális lehet olyan esetekben, amikor laptopot és számítógépet adnak a munkahelyen, és otthon nincs szükség különösen erős pc-re.
Van egy olcsóbb megoldás a Dex és az S Toll használatára, amit a Samsung egy tablet formájában árul: ez a Tab S4. Ennek is az USB-C portjára tudjuk rákötni ugyanazt az adaptert, amit a Note 9-re, hogy nagyobb monitoron dolgozzunk. Ebben az esetben még több értelme van a két monitor párhuzamos használatának, hiszen a tableten több tartalmat át tudunk tekinteni. A toll viszont sokkal kevésbé kifinomult, nem ismeri a távirányító funkciókat.
Sajnos a Samsung egy tavalyi Snapdragon 835-ös csipet, kevesebb RAM-ot és tárhelyet tett a Tab S4-be, mint a Note 9-be, ezért gyengébb, kevésbé alkalmas a számítógép kiváltására, hiába hasonlít jobban egy laptopra. A külön megvásárolható tok billentyűzete pedig egészen borzasztó, túl kis méretű, netbookokon láttunk hasonlót. A Tab S4 esetében a Samsung minimális erőfeszítést tett: a szép kijelzőn és a négy hangszóróból álló, AKG által beállított hangrendszeren élvezetők a filmek és a sorozatok, és praktikus, hogy azokat ki tudjuk lökni a tévére (Netflix, VLC, minden jöhet). Bár a Word és az Excel is fut rajta, a Tab S4 sokkal inkább multimédiás .
Ezen segédeszköz, mintsem munkagép.
Ebben a következő években történhet változás, és talán a Samsung is kénytelen lesz beleadni apait-anyait, a mobilok csipjeit fejlesztő ARM ugyanis olyan architektúrát ígér, amely állítólag erősebb lesz a laptopok Intel Core i5 processzoránál.