Egy új kommunikációs modul segítségével kommunikálhatnak egymással a repülőgépek és tengeralattjárók. Az eszközt a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói fejlesztették.
A víz alatt, illetve a levegőben haladó járművek közötti összeköttetés eddig nehézségekbe ütközött, mivel a kétféle járműtípus kétféle kommunikációs eszközt használ.
Az MIT kutatói kifejlesztettek egy extrém magas frekvencián működő radart, ami a víz apró fodrozódásait is észlelheti. A fodrozódások valójában szonárjelek, amiket egy egyedi kialakítású, víz alatt hangsugárzó bocsát ki. A repülők könnyebben észlelhetik az ezzel fölszerelt tengeralattjárókat, illetve a fedélzeti adatrögzítőket (a repülőgépek fekete dobozát).
A tengeralattjárók ma csak úgy kommunikálhatnak repülőgépekkel, ha a felszínre emelkednek, de bizonyos helyzetekben ez túl kockázatos. Néha bójákat használnak a szonárjelek rögzítésére és rádiójellé alakítására. Az MIT hangsugárzója közvetlenül a vízfelszínre sugározza a szonárjeleket, és az így képzett, néhány mikrométer magasságú apró fodrozódáson át továbbíthatja őket. A magas frekvenciájú radarok észlelhetik ezeket, és lefordíthatják őket rádiójelekké.
A kutatók medencében már tesztelték az eszközt. Működött, de a nagy adatcsomagok továbbítása sokáig tartott, és a 16 centiméternél magasabb hullámon nem tudtak áttörni a szonárjelek. A fejlesztők ezen még finomítanának, mert bár csendesebb időben az eszköz így is használható, a végleges modellnek minden időjárási körülmények között működnie kell. További hátrány, hogy a kommunikáció egyoldalú: a tengeralattjárók üzenhetnek a gépnek, de azok nem válaszolhatnak.
(BBC News)