Kétmillió év alatt csak lassan fejlődött a bolygó, erre utalnak meteoritokon végzett kutatások – írja az MTI a Berni és Zürichi Egyetem, illetve a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) csillagászainak munkája nyomán, akik egy új modell segítségével jártak utána a gázóriás keletkezésének, és megfejtették a rejtélyt.

Kiderült, hogy a Jupiter különböző fázisokon keresztül alakult ki

– foglalta össze az eredményeket Julia Venturini, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki kollégáival a Nature szaklapban mutatta be a kutatást.

Ezekben a szakaszokban a gázóriásnak nem egyenletesen növekedett a tömege:

• Először a bolygóembrió csak alig néhány centiméteres köveket gyűjtött, és az első egymillió évben gyorsan formálódott a bolygó magja.
• A második fázisban, a következő kétmillió évben a növekedés lassabban zajlott: ennek oka, hogy a több kilométer nagyságú kőzetekkel való összeütközések csak lassan növelték a tömegét, ellenben sok energiát szolgáltattak. Az ezekkel a kőzetekkel való ütközések hőt szabadítottak fel. Ez a hő melegítette a fiatal Jupiter gázból álló légkörét, és ezzel megakadályozta a gyors lehűlést, összehúzódást és a további gázfelhalmozódást. A kutatók szerint ezzel magyarázható, miért töltött a Jupiter viszonylag hosszú időszakot 15 és 50 földtömegnyi súlytartományban.
• Csak a harmadik fázisban halmozódtak fel a gázok, és ekkor vált a Jupiter akkora gázóriássá, melynek tömege 300-szorosa a Földének, átmérője pedig 143 ezer kilométer.

A tanulmányt a meteoritok összetételére vonatkozó új mérések indították el. Ezekből kiderült, hogy a fiatal Naprendszer, amikor még csak egy porból és gázból álló korong volt, két régióra oszlott. Egyértelműen a Jupiter jelentette a két régió közötti gátat.

Az alatt a kétmillió év alatt, amikor a Jupiter 20 földtömegűről 50 földtömegűre növekedett, nyilvánvalóan megzavarta a porkorongot és túlsűrűsödést okozott. Ennek következtében a körpályáján kívüli anyag nem tudott a körpályáján belüli anyaggal keveredni. Ez a kettéválasztás addig állt fenn, amíg a Jupiter elég nagy tömegű nem lett ahhoz, hogy kőzeteket térítsen el és azokat a Naprendszer belső régióiba szórja.