Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a korallevő töviskoronás tengericsillagok inváziója, az üledékképződés, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása egyaránt sújtotta, majd jött (2016-ban és 2017-ben többször is) a tömeges korallfehéredés, amikor gyakorlatilag megfőttek a koralltelep egyes részei.

A kutatók eddig úgy gondolták, hogy a mélytengeri zátonyok menedéket jelentenek az óceán hőmérsékletének melegedésével szemben. A legfrissebb eredmények szerint azonban a tömeges korallfehéredés a sekélyebb és mélyebb vizekben elterülő zátonyokra is fenyegetést jelent.

Az új kutatásban távirányítású járműveket és búvárcsapatokat bevetve tanulmányozták az ausztrál Nagy-korallzátony északi részének több részét a korallfehéredés tetőzésekor. Az eredmények szerint a vízfelszín alatt 40 méterrel élő virágállatok közel negyedére volt hatással, míg az ennél sekélyebb vizekben élő korallok majdnem felét érintette súlyosan a 2016-os fehéredés. A 40 méter mélyen élő kolóniák 6 százaléka, a felszín alatt 5-25 méterrel élők 8-12 százaléka pusztult el.

Döbbenetes volt látni, hogy a korallfehéredés hatásai ezekre a szinte teljes sötétségben lévő zátonyokra is kiterjedtek, miközben azt reméltük, hogy az elhelyezkedésük védelmet nyújthat nekik ezzel a pusztító természeti jelenséggel szemben

– mondta Pedro Frade, a tanulmány társszerzője.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

Mint az MTI megjegyzi, Ausztrália továbbra is a világ egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátója és a helyi kormányt rengeteg kritika éri, amiért nem tesz eleget az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorításáért.