Az iszonyú drága, hatalmas üzemanyagigényű és nagyon szennyező rakétakilövésekkel szemben régi elgondolás az űrlift. Papíron egyszerű és nagyszerű, csak kell hozzá egy párezer kilométeres kábel, ami a Földet kötné össze egy űrben lévő dokkolóállomással. A gyakorlatban sajnos kicsit bonyolultabb a helyzet. Bár rendszeresen hallani űrliftre vonatkozó tervekről és ötletekről, egyelőre nincs olyan erős kábel, ami elbírná a Föld és az űr közötti távolságon ide-oda utazó liftet.

Amellett, hogy a lift erősen kilengene a Nap és a Hold gravitációs mozgása és a Föld forgása miatt, meg elég veszélyes mértékben hatna rá Coriolis-erő, a fő probléma, hogy milyen anyagból készülhetne a kábel. Bár nanotechnológiával készíthető akár százszor erősebb kábel is, a méret növelésével az anyag egyre veszít az erősségéből és merevségéből, ráadásul a szakítószilárdság egyetlen atom elmozdulásától is nagyságrendekkel csökkenhet.

A japán Sizuoka Egyetem most mégis megpróbálja megoldani a feladatot, még ha kicsiben is. Már egy mini modellt is készítettek, igaz, ennek a méretei még más nagyságrendben vannak. Két, 10-10 centis picike műholdat kapcsolnak össze egy tízméteres acélkábellel – tehát inkább hanyagolják az ígéretes, de egyelőre megoldhatatlan gyakorlati nehézségekkel járó nanotechnológiát. egy apró doboz, mondjuk, hogy lift fog utazni kameráékkal felszerelve, folyamatosan csekkolva a mozgást a két műhold között. A világ első űrlift modelljét szeptember 11-én állítják Föld körüli pályára.