Májusban mutatta be a Panasonic új kompakt digitális fényképezőgépét, a Lumix FT7-et, ami a gyártó öt évvel ezelőtt piacra dobott víz-, por- és ütésálló kamerájának, az FT5-nek alapos ráncfelvarráson átesett utódja. Lépjünk most gyorsan túl azon a mantrán, hogy "manapság alig vesznek a népek a kompakt kamerát, mivel mindenkinek a zsebében ott lapul egy az okostelefonban" – leginkább azért, mert a prémium kompaktok közé sorolható, árát tekintve sem valami olcsó Lumix FT7 a gyártó szándékai szerint is más ligában, leginkább a strapabíró akciókamerák (GoPro és társai, valamint a hozzá talán legközelebb álló Olympus TG-5) mezőnyében szeretne játszani. A tavasz végi bejelentés után kapóra jött, hogy két hétre – hogy hogy nem, épp a nyaralás idejére – megkaparinthattam egy FT7-est, így ha nem is extrém sportokat űzve, de azért nagyjából képet alkothattam arról, hogyan állja meg a helyét túrázás, strandolás, jó idő, rossz idő közepette.
Lássuk először is a lényeges specifikációkat:
Az már a fenti adatokból is látható, hogy a – mondjuk így – lassításspecialista akciókamerákkal nem veheti fel a versenyt a Panasonic gépe, a 100 kép/másodperces gyorsfelvétel messze nem eredményez olyan látványos slo-mo élményt, mint pl. a GoPro 240 fps felvételi módja. A 4K felbontású videózás ettől persze kellőképp vonzó lehetőség marad, pici megszorítással: mozgóképfelvételkor az amúgy sem extrémnagy látószög tovább csökken, azaz számolni kell azzal, hogy a filmezendő témától távolabb kell helyezni a kamerát, mintha csak fotót készítenénk. Az igazat megvallva, az elmélyült videózás, hosszas svenkelések amúgy sem az én világom, így különösebben nem is nyúztam a kamera eme funkcióját, ráadásul a videóval ellentétben a fényképkészítés sokkal inkább mondható az FT7 erősségének.
Kezdjük ott, hogy feltehetően sokak számára jelent vonzó lehetőséget az Instagram-filterekhez fogható jelenet és kreatív módok széles tárháza – ami csak fényképezés esetén használható (azaz videózás közben nem tudjuk megadni, hogy "romantikus naplemente", vagy "csillámló illuminációk" fényviszonyaihoz igazodó módban készüljön a felvétel). Ha jól számoltam, összesen 22 kreatív szűrő (mint pl: régi szép idők, szépia, monokróm, tilt-shift, fantasy, csillagszűrő stb.) és 21 jelenetválasztás (mint pl: selymes bőr, élénk kék ég, romantikus naplemente, tiszta éjjeli táj, éles éjszakai portré, virág, étel, desszert stb.) áll rendelkezésre, tehát 43-féle előre megadott módon készíthetünk el egy képet, digitális kreativitásunk határa majdhogynem a csillagos ég, vagy legalábbis a jó ízlés. (Az Instagram a maga szerény 40 filterével épp csak pariban marad).
Az, hogy az FT7 ütés-, por- és vízálló, elég sok előnnyel jár: hátizsákba bedobott, túranadrág oldalzsebébe dugott, gyerek kezébe nyomott kameraként ideális eszköz nyaralási emlékek megörökítéséhez. Egyrészt nem igényel különösebb törődést, vízparton, vízben, porban fulladozó zenei fesztiválon is bátran használható, anélkül, hogy a körülmények meggyötörnék a masszív, külön vízálló tokot nem igénylő kameraházat.
Nekem különösen kedvemre való volt, hogy bízva a strapabírásában, bátran oda tudtam adni a gyerekeknek. Egészen felszabadító és utólag sok meglepetést tartogató dolog úgy kirándulni, hogy a fotózást jó párszor rájuk bízhattam, anélkül, hogy a fotófelszerelés épségért kellett volna aggódni.
Az egyszerű beállítási lehetőségek és magától értetődő kezelőgombok gyors kitanulása után le se akarták tenni a gépet, sokszor úgy kellett külön elkunyerálni tőlük, hogy én is tesztelhessem, mit tud. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyártó szerinti két méterig tartó ütésállóságot, 100 kilopondos erejű nyomásállóságot, illetve a –10 °C-ig terjedő fagyállóságot nem nyílt alkalom kipróbálni.)
Ugyan a nyaralás alatt nem próbálkoztam könnyűbúvárkodással (sem), de strandra, medencébe többször is magammal vittem a kis Lumixot, ami semmiféle jelét nem mutatta, hogy zavarná a vizes közeg (és persze az augusztus végi hideg, esős, párás idő sem hozta zavarba). Ami a fő funkciót, a víz alatti fotózást illeti, azért vannak korlátai az FT7-nek.
Ha nincs elég fény (beltéri medence, felhős idő), akkor bizony vaku nélkül nehezen boldogul, és ha nem elég tiszta a víz (sok a lebegő szennyeződés, buborék), akkor vakuval sem lehet értékelhető képeket készíteni. Úgy képzelem, hogy hiába a 31 méteres mélységig tartó vízállóság, csak fényes nappal, kristálytiszta tengervízben tud ez a képesség igazán kibontakozni.
De miután ezeken túltettem magamat, és nem törekedtem natgeó-díjas tengeri természetfotók készítésére, egész jó szórakozást jelentett a fényképezőgép víz alatti használata. Itt érdemes megemlíteni, hogy az elektronikus képkereső leginkább víz alatt nyert értelmet, a sokféle csillanás miatt nehezen látható hátoldali kijelző helyett igazán jól jött, hogy egy jól árnyékolt kis nézőkén is lehetett képet komponálni.
Az FT7-nek talán két szembetűnő fogyatékossága van. Az egyik, ami a relatíve kicsi érzékelőlapkába túl sok megapixelt zsúfoló kompakt fényképezőgépekre jellemző: gyér fény esetén erősen romlik a képminőség. Az esti vagy éjszakai fotókon (hiába a sok hangzatos esti, éjszakai jelenetválasztó mód) a beépített zajszűrés miatt sok részlet elmosódik, és a végeredmény nem túl esztétikus, és mivel RAW-ban nem, csak JPG formátumban készülnek a képek, utómunkával se nagyon lehet menteni a helyzetet. A másik: a meglehetősen kicsi, kis töltéstároló képességű akkut nem lehet a végtelenségig nyúzni, alig bírja fél-egy napig, két-háromszáz kép után bizony tölteni kell. Aki viszont mindezzel együtt tud élni, a képminőség elé helyezve mondjuk a kamera strapabírását, azt hiszem hosszú évekre szóló társat kaphat a kb. 130-140 ezer forintjáért.