Először mutatott ki részecskenyomokat a világ legnagyobb folyékony argon neutrínó detektora, közölte a CERN. Az európai részecskefizikai kutatóközpontban (CERN) épített hatalmas szerkezet az egyik prototípusa egy sokkal nagyobb detektornak, amely majd az Egyesült Államokban valósul meg.

A neutrínók talán a legrejtélyesebb részecskék: mindenütt jelen vannak, de csak keveset tudnak róluk. Tudósok egy nemzetközi csoportja a Deep Underground Neutrino Experiment (DUNE) kísérlet révén akar több információt szerezni a neutrínókról, az eredményektől pedig azt várják, hogy választ kapnak a fizika egyik nagy kérdésére, írja az MTI.

A szakemberek mérföldkőhöz értek a DUNE-projektben: a két prototípus egyike először mutatott ki részecskenyomokat. A kocka alakú prototípus akkora, mint egy háromemeletes ház. A végső detektor, amely majd az amerikai Fermilabban épül meg, húszszor nagyobb lesz nála. Ez az első alkalom, hogy a CERN anyagilag támogatja egy amerikai részecskefizikai projekt infrastrukturális és detektorfejlesztését.

A CERN két év alatt építette meg a szóban forgó prototípust, majd további nyolc hétbe telt, mire az óriási kockát feltöltötték 800 tonna folyékony argonnal, amelyet mínusz 184 Celsius-fokon kell tartani. A neutrínók argon-atommagokkal ütköznek benne, ennek során töltött részecskék jönnek létre. Ezek a részecskék ionizációs nyomokat hagynak hátra, amelyeket a legmodernebb mérési technikával figyelnek meg, majd ez alapján vonnak le következtetéseket a neutrínók tulajdonságairól. A másik prototípus, és egy tervezett második detektor más technológián alapul majd.

"Az egész DUNE-kísérlet számára nagy siker az első részecskenyomokat látni" - idézte a kísérlet vezetőjét, Stefan Soldner-Remboldot, a Manchesteri Egyetem munkatársát a CERN közleménye. "Az eredmények szép példát jelentenek arra, mi mindent lehet elérni laboratóriumok együttműködése által" - egészítette ki Fabiola Gianotti, a CERN igazgatója.

A Dune projekt nemcsak a neutrínókra, hanem azok antirészecskéire is összpontosít, ami által az anyag és az antianyag közötti különbségekről akarnak többet megtudni. Ezek a jelenleg ismeretlen különbségek az anyag és az antianyag viselkedésében rávilágíthatnak arra, hogy miért van a világegyetemben szinte csak anyag, mikor az ősrobbanásban egyforma mennyiségben keletkezhettek. Az antianyag hiánya rejtély a fizikusok számára. A CERN nagy hadronütköztetőjében (LHC) működő kísérletek közül több is foglalkozik ezzel.