Elektromos implantátum segítségével, több hónapos rehabilitáció után fel tudott állni és önálló lépéseket tett három beteg, akinek évekkel korábban lebénult a lába – írja az MTI két új tanulmány alapján.
A két, egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoport mérföldkőnek számító eredménye azonban nem jelenti azt, hogy a betegek meg is gyógyultak volna: járni csak guruló járókerettel vagy más, egyensúlyuk megtartását segítő eszközzel tudnak. Ha az implantátumot kikapcsolják és nem küld több elektromos ingert a gerincvelőbe, akkor a beteg nem tudja többé önállóan mozgatni a lábát.
A két tanulmány szerzői a gerincvelő sérülése miatt lebénultak gyógyítását kutatják, és ugyan még csak néhány embernél alkalmazták a módszert, amely további kutatást igényel, a szakértők szerint a megközelítés ígéretes.
A gerincvelősérültek jó részénél az agyi mozgásparancs nem jut el azokhoz az idegekhez, amelyek mozgásba hozzák az izmokat. Ennek orvoslására a kutatók más technológiákkal is próbálkoznak, ilyen a robotszerű, mesterséges külső váz, az exoskeleton, amelybe a betegnek bele kell bújnia, vagy a szervezetbe épített izomstimulátor.
Az új módszer azon az elméleten alapul, hogy a sérülés helye alatti ideghálózatok csak alszanak, de életben vannak. Elektromos impulzusokkal néhány idegi áramkör felébreszthető, majd az összeköttetéseket újraélesztő gondos rehabilitáció után végül képessé tehető arra, hogy egyszerű parancsokat fogadjon – olvasható a Nature Medicine-ben és a New England Journal of Medicine-ben megjelent tanulmányokban.
Megfelelő körülmények között lehetséges, hogy a gerincvelő egyes idegei újra megtanulják a dolgukat, ugyan nem olyan jól, mint korábban, de működhetnek
– mondta Susan Harkema, a Louisville-i Egyetem professzora, a New England Journal of Medicine-ben megjelent tanulmány társszerzője.
Harkema kutatócsoportja négy évvel ezelőtt a címlapokra került, amikor néhány páciense, akinek gerincvelőjébe eredetileg fájdalomcsillapításra készített stimulátort ültetett be, képes volt megmozdítani a lábujjait, a lábát és kis időre fel is tudott állni.
Harkema és kollégái az új kutatás során négy önkéntessel dolgoztak, végül kettejüknek sikerült segítséggel járnia. A laboratóriumi tréningnapok egyikén a 35 éves Jeff Marquis páciensnek majdnem egy futballpálya hosszúságának megfelelő távot sikerült lesétálnia anélkül, hogy megpihent volna. A 22 éves Kelly Thomas pedig – hosszú hónapok intenzív rehabilitációs terápiája után – az egyik tréning alkalmával szokás szerint segítséggel lépkedett, azonban a segítői elengedték, és ezután még egymás után három vagy négy lépést tett meg egyedül. Azt még nem tudni, a másik két páciens miért nem tudott magától lépéseket tenni.
Eközben a Mayo Klinika két tudósa, Lee és Kristin Zhao elhatározta, hogy megismétlik a négy évvel korábbi kutatást, az ő eredményeiket a Nature Medicine hétfőn megjelent száma közölte. Ők a 29 éves Jered Chinnockkal dolgoztak, aki motoros szánnal szenvedett balesetben bénult le 2013-ban. A 43 hetes intenzív fizikoterápia és stimuláció elején a trénerek állították helyes pozícióba a térdét és a csípőjét, hogy fel tudjon állni a futópadra, lendítse a lábát és súlypontot váltson.
Végül tükör segítségével megtanulta maga mozdítani a lábát és előre haladni keretre támaszkodva, bár mindig volt mögötte egy tréner, ha elveszítené az egyensúlyát. A terápia vége felé volt olyan kezelés, ahol annyit haladt, amennyivel már végigsétálhatna egy futballpályát.