Harmadszor tartotta meg a Google a nagy éves hardverbemutató sajtópartiját, aminek az ötletét bevallottan az Apple iPhone-bejelentő bulijaitól kölcsönözték, a céljuk pedig szintén bevallottan az, hogy az Apple bemutatójára licitáljanak rá. Ami mondjuk szép kihívás úgy, hogy az iPhone-nak egyszerűen nem tudják olyan magasra vinni az árát, hogy a nép ne imádja vallásos áhítattal.
A Google idén annyival nehezítette még a saját marketingesei dolgát, hogy már-már börleszk szinten nem tudott titkot tartani, gyakorlatilag minden részlet kiszivárgott előre a Pixel 3 telefonokról. Erre nagy adag öniróniával rá is játszottak, amikor egy kiszivárgott infókat taglaló videókból összeollózott montázzsal kezdték az egész bemutatót. Ami aztán átúszott a Beatles klasszikus slágerébe, a Help!-be, fel is vezetve a cég idei ars poeticáját: a Google a tökéletes segítőtárs.
Mesterséges intelligencia + szoftver + hardver = ???
A ceremóniamester Rick Osterloh (a cég hardveres részlegének nagyfőnöke) szerint ez az a három dolog, amihez egyszerre senki nem ért olyan magas szinten a világon, mint a Google, és akár még igaza is lehet. A képletben az egyenlőségjel mögé három dolgot vázolt fel, amiben a Google megelőzi a világot, ez a személyre szabhatóság, a biztonság (elegáns oldalbarúgás a Facebook felé a gigantikus hekkelés után), és a digitális jólét, ami nagyjából annyit jelent, hogy én kontrollálom a kütyüimet, és nem azok engem, mert direkt ügyelnek arra, hogy ne csavarodjak rá a kelleténél jobban a nyomkodásukra. Erős kezdeményezés attól a cégtől, ami többek között a YouTube gazdája, de mindenképpen üdvözlendő. Pláne hogy hasonló irányba tapogatózik mostanában az Apple és a Facebook is: ne legyél függő, tedd le azt a rohadt telefont, legyen életed édes fiam, ezek a mai fiatalok, bezzeg az én időmben, satöbbi.
A bemutató sztárja mindenképpen a Pixel telefonok harmadik generációja volt, „megterveztük a világ legjobb kameráját, és beletettük a világ legsegítőkészebb telefonjába”, vezette fel Osterloh a készülék leleplezését, ami jól meg is mutatja, hogy a digitális asszisztenssel, és a fotók minőségével próbálják megint megverni a világot, ahogy tavaly. Viszont időközben lett még egy ütőkártyájuk, az ár.
Az alap Pixel 3-as 799 dollárról indul, az eggyel péklapátabb XL modell 899-ről, ezek a 64 gigás verziók, 128 GB háttértárért egy plusz százast kell rádobni. Ezek akár csak pár éve is rémületes számok lettek volna (emlékszünk, amikor 2012-ben a Google a Nexus 4-gyel először villantott igazán nagyot az okostelefonok piacán, 300 dolláros árcédulával?), de amióta az Apple és a Samsung is messze az ezres határ fölé tolta a csúcskészülékei árát, egészen kellemesen hangzanak.
A Pixel 3-as generációja hardverben egyébként hozza az elvárt szintet, Snapdragon 845-ös processzor, 4 giga memória, 2160*1080 képpont felbontás a kisebb, 2960*1440 a nagyobb változatnál (nagyon igyekeztek, hogy legalább egy icipicit több legyen az iPhone aktuális csúcsmodelljénél, sikerült is).
Fizikailag is megnőttek tavaly óta, hogy erre elsöprő tömegigény volt, vagy csak az volt a cél, hogy meg lehessen különböztetni az idei telefonokat az előző generációtól, nem tudni, mindenesetre 5,5, illetve 6,3 hüvelyk a képátló, és most megint emlékezzünk meg egy perces néma gyásszal a klasszikus, legelső iPhone-ra, és a maga 3,5 hüvelykes kijelzőjére, aminél lassan már az okosórák is nagyobbat kapnak. Ja, és ha már a biztonságról esett szó, mint különösen fontos terület: a Pixel 3-asokban külön biztonsági csip lesz, Titan M a neve, a cég eddig leginkább az adatközpontjaiban használta a szerverekben, és meglepő módon az a funkciója, hogy mindent titkosítson, ami csak a keze ügyébe kerül.
Végül a kamera, mint fő ütőkártya: bejött a jóslat, három kamera lesz a készülékben, de nem a szokásos módon, dupla hátlapi + egy előlapi, hanem épp fordítva. A hátsó a máig világbajnoknak számító Pixel 2-es továbbfejlesztett változata, elöl meg azért van kettő, hogy az egyikkel normál szelfiket tudjunk csinálni, a másikkal meg csoportosat, széles látómezővel.
És mielőtt elindulna reflexből a morgás, hogy micsoda hülyeségekre van igény, természetesen
lesz AR-üzemmód is, amiben farokcsóváló 3d-s kiskutyákkal lehet feldobni az unalmas valóságot.
A kamera szoftveres oldalon is fejlődik, lesz például Top Shot opció, amikor egy szempillantás alatt sok kép készül, és mesterséges intelligencia válogatja-mixeli ki belőle a legjobbat (hasonlót tud a Samsung Note 9 is egyébként). És persze ott a beépített Google Lens, ami mindenféle termékeket képes észrevenni és felismerni a kamerán át, és rögtön elnavigálni az online boltig, ahol megvehetjük a cuccot. Most először a vezeték nélküli töltést is megoldották a Google mérnökei, igaz, ehhez egy spéci, 79 dolláros kiegészítő kell.
A Google sokadszor fut már neki a tabletek piacának, volt már itt Nexus 7 és 9, volt Pixelbook, Pixel C, de valahogy egyik sem robbantott bankot (tegyük hozzá, hogy az iPadeket igazából senki másnak sem sikerült megszorongatni). A legújabb próbálkozót Pixel Slate-nek hívják, és az iPad Prót - meg kicsit a Microsoft-féle Surface Prót - próbálja megverni. És nagyjából ugyanannyira igyekszik egy fenékkel két lovat megülni, és egyszerre tablet és notebook is lenni, mint azok.
A technikai paraméterek egész jól hangzanak, 12,3 hüvelykes, 2000*3000 felbontású kijelző (Molekuláris Display, ami az Apple retina-kijelzője óta a legjobb marketinges bullshit a műfajban), 16 giga memória, 256 gigás SSD, Intel Core i7-es processzor, ami azért elég izmos konfigurációnak számít. 1600 dollárt kérnek érte, plusz a billentyűzetért még 200-at, ami persze horror, messze az iPad Pro felett van, de messze erősebb is, inkább egy Macbookhoz kéne hasonlítani, ahhoz képest meg meg mindjárt barátibb az ár. Ráadásul szépen skálázható lefelé, egészen 600 dollárig (4 giga RAM, 32 SSD, Celeron processzor). Chrome OS-sel megy, futnak rajta az androidos appok, de hát ki tudja, mennyire jön majd be az egész termékkategória, amit az egyszerűség kedvéért most nevezzünk FFRDDMVIESIH-nek (Féltablet-Félnotebook Rohadt Drágán, De Miért Vennék Ilyet Egy Sima Ipad Helyett).
Végül ott a harmadik bemutatott újdonság, a Google Home Hub, ami itthon Magyarországon a legkevésbé érdekes, lévén minket az egész beszélő okosotthon-trend eléggé elkerült, érthető nyelvi okoknál fogva: senkinek nem éri meg egy ilyen kis piac kedvéért egy ennyire egyedi nyelvre megtanítani a kütyüjét. Mindenesetre a Google Home, ami az Amazon Alexájával küzd a látványosan bővülő piacon (mondjuk azt nem állítanánk, hogy nyerésre állna, vagy akár csak a döntetlen közelében lenne), most kijelzőt kap, ami egy kicsit eltéríti az eddigi dizájn-alapelvétől, hogy élőszóban csevegünk vele. Ezentúl már mutat is dolgokat egy 7 hüvelykes tableten, például YouTube-videókat, fotókat, térképet, naptárat, vagy keresési eredményeket. Vagy éppen az okosotthonunk aktuális állapotát, hol ég a villany, hová van állítva a termosztát, mit lát a biztonsági kamera.
Hát, ez jó kérdés, a Slate például lehet oltári bukás, mert túl sokba kerül ahhoz képest, amit tud, vagy éppen az első olyan hibrid, ami tabletnek és notebooknak is szuper. A Home Hub az egész okosotthonos vonal logikus továbbfejlesztése, csak tanulna már meg végre magyarul, és hoznák be hivatalosan.
Persze a Google még mindig elég új a hardveres bizniszben, és sose lehet tudni, milyen húzásuk mennyire jön be. Tavaly a Pixel 2 is egész biztatóan nézett ki, a kamerája pedig tényleg mindent vert, aztán mégis csak összvissz 4 millió telefont tudtak eladni egész évben. Miközben az Apple 217, a Samsung 316 milliót. Lehet hogy a harmadik generációval megvan a tökéletes hipsztertelefon, ami tud annyit, mint a többi csúcskészülék, de garantáltan nincs ott minden második ember zsebében a Times Square-től a kiskunbüdösbükkönyösi utasellátóig?