Mivel a gravitáció folyamatosan a tenger felé húzza a szicíliai Etnát, fennáll a lehetősége, hogy a ma is aktív vulkán egy nap a tengerbe omlik. Egy ilyen összeomlásnak katasztrofális következményei lennének. Bár nincs jele annak, hogy erre a közeljövőben sor kerülne, az új kutatások megállapították, hogy az Etna délkeleti nyúlványa a felszínen és a tenger alatt mozog - lassan, de folyamatosan. És ezek a mozgások arra utalnak, hogy a hegyoldal összeomlásának valószínűsége magasabb, mint korábban hitték.
Az Etna Európa egyik legaktívabb vulkánja, már időszámításunk előtt hatezer évvel is aktív volt. Most is az, ráadásul a vulkanikus aktivitása 2013 szeptembere óta fokozódik. A hegy mozgását műholdas mérések és GPS-adatok alapján is felülvizsgálták. Az elmúlt 30 évben kimutatható volt az Etna elmozdulása. Márciusban az egyesült királyságbeli Open University jelentette, hogy
2001 és 2012 között az Etna évi 14 millimétert csúszott a Földközi-tenger felé.
A Journal Science Advancesben publikált tanulmány társszerzője, Morelia Urlaub fontosnak tartja, hogy megértsük a hegymozgás okait, és hogy milyen folyamatok vezethetnek összeomláshoz. Abban nincs vita - mondta Urlaub -, hogy a hegy mozog: csak azt nem tudjuk, hogy a vulkanikus magma mozgása, vagy a gravitáció miatt csúszik a hegyoldal a tenger felé.
Maga a jelenség nem szokatlan, más vulkánoknál is megfigyelték, hogy a hegyláb elmozdulásával terjeszkednek. Az Etna viszont a Földközi-tengerben áztatja a lábát, ezért mostanáig senki nem vizsgálta, hogy mi okozza a víz alatti mozgását.
A tengerfenéken elhelyezett szenzorokkal Urlaub és kollégái 90 percenként megmérték a szenzorok közötti hang terjedési sebességét 2016 áprilisa és 2017 júliusa között. Így megállapíthatták, hogy a vizsgált időszakban történtek-e változások a tengerfenéken. 2017 májusában, egy nyolcnapos periódus alatt a hegylábhoz közeli, 4 centiméteres elmozdulást mértek. Nem földrengés okozta, mert a mozgást nem kísérték szeizmikus hullámok, és talajrepedéseket sem észleltek. Ez arra utal, hogy a hegyoldal alja fokozatosan csúszott el.
A vizsgált terület távol estek az Etna közepén található magmakamráktól. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az Etna valószínűleg nem a vulkanikus aktivitás miatt mozdult el, hanem a gravitáció, ami a felszín alatt és fölött is magához húzza a hegyoldalt.
Urlaub szerint ez rossz hír, mert
a geológiai feljegyzések alapján tudhatjuk, hogy amikor más vulkánok összeomlottak, az katasztrofális következményekkel járt, meg nagyon gyors és nagyon nagy földcsuszamlásokkal. Ha ezek a hegyomlások elérték a tengert, cunamit okoztak.
Lehetetlen megmondani, hogy erre mikor kerülhet sor. Az Etnát még csak néhány évtizede figyelik szeizmikus eszközökkel, ami egy félmillió éve keletkezett tűzhányó esetében semmi. További megfigyelések kellenek ahhoz, hogy megállapítsák az elmozdulás mértékét, és ebből következtethessenek az összeomlásra.