Üdvözítőnek tartják a teológusok és a papok a robotokat vagy inkább kiátkoznák őket? Féltik tőlük a szerzetesek az állásukat, riogatnak a technológiai fejlődéssel, van egyházi vélemény a mesterséges intelligenciáról? Tiltott gyümölcs, vagy az emberiség megmentője? A gyóntatórobot nincs tervben, de itt az Élet 3.0: robotok és jezsuiták egy konferencián.
A gépek az új istenek, a szuperintelligencia imádatára már Google-vallás is van Biblia helyett Használati Útmutatóval. Az nem túl valószínű, hogy az informatikai mérnök által alapított kultusz igazi riválisává válna a mai világvallásoknak, de a mesterséges intelligencia (MI) komoly filozófiai és teológiai kérdéseket vet fel. Ma elég bizarrnak hangzik, de nem kizárt, hogy egyszer majd pápai enciklikát kell kiadni arról, hogy az okosotthon robotcselédje megkeresztelkedhet-e, ha akar.
Az Indexen is részletesen olvashattak arról, hogy a vallás és az MI nem csak városi sámánizmus kurzusokon rekreálódó technopápák hallucinációiban találkozhat egymással. Az intelligens gépek vallási befogadásán túl abban a cikkben is sok olyan kérdés előjött, ami nem csak vallási szempontból érdekes, de áttételesen akár még a mi az ember?-re adott válaszokkal kapcsolatban is. Az intelligencia természete, az ember határai, a morális felelősség kiterjeszthetősége (benne a régi kérdéssel: vétkezhet egy robot?) témái egy ateistát is érintenek – főleg, hogy egyre valóságosabb kérdés: Mi történik, ha az ember elkezd Istent játszani?
Erről most a jezsuiták tartottak konferenciát a budapesti Városházán. A korábban betiltott, rendkívüli befolyásúnak gondolt, pápát történetében most először adó rend bizonyos értelemben mindig is a legmodernebb volt a katolikus egyházban: hivatalból nyitott az újdonságokra és a tudományos-technológiai szférára. A szervező Kiss Ulrichot, mint kiderült, mostanában szinte mániákusan foglalkoztatja a mesterséges intelligencia kérdése, aminek a lényegét így foglalta össze:
„Amit eddig életnek neveztünk, az „Élet 1.0”, a biológiai evolúció (azaz a DNS) foglya, és nem képes élete során újratervezni sem a hardverét, sem a szoftverét. Az ember képes erre, azaz a szoftverét tetszés szerint másíthatja meg. Ez a kulturális evolúció, az Élet 2.0. Az Élet 3.0 képes lesz újra tervezni nem csupán saját szoftvert, hanem a hardverét is. Ez lenne az MI.”
Ez az ember biológiai áttervezésének programja, ami ugyan látszólag elég messze van egy olyan bénán eső-kelő robotkutyától,amilyeneken a Youtube-on szoktunk röhögni, de a háttérben a technológia rohamléptekkel halad afelé, hogy ez ne csak egy futurista lázálom legyen. Miközben a napi tech-újdonságok többnyire zsigerileg naiv optimizmust váltatnak ki a hírfogyasztóban, a konferencián ezt a perspektívát akarták problematizálni. De messze nem ellenzsigeri technológiaellenességgel: a konferencián az előadások között egy mobil appal folyamatosan szondázták a közönséget, hogy mi a véleményük a témáról – úgy tűnt, az előadók veszélyesebbnek látják a helyzetet, mint a hallgatóik.
A többség nem félti az állását a robotoktól, amik szerintük tíz éve múlva úgyis csak a nagy piacvezető cégeknél lesznek, a mindennapokba még nem szüremkednek be. A közönségszavazáson az is kiderült, hogy lelki kísérőnek a jelenlévők többsége nem fogadná el őket, a robotpapok tehát még odébb vannak. Nem is rúgnának ki embereket gépek miatt, 50 százalék ugyanakkor el tudná képzelni a cége vezetésében robotokat. Ez egy egyházi szervezésű eseményen különösen érdekes, egy stadionavatásokat szentelő robot-püspökre biztos lenne kereslet Magyarországon.
A szervező Kiss Ulrichot tévés szereplései miatt is lehet ismerni. A 70 felett járó jezsuita marketingesből lett szerzetes, Management by Jesus elnevezéssel keresztény üzleti tréningeket tart, egyébként pedig, mint kiderült, Asimov-rajongó. A „veszély vagy esély?” alcímű konferencián arról beszélt, hogy az író fél évszázaddal ezelőtti víziói közül egy csomó megvalósult, vagy most van megvalósulóban, sci-fiből valósággá válik. A jezsuita szerzetes Asimov társadalmi disztópiáját idézte: egyrészt persze azt, hogy az emberek mellett egyre inkább jelen vannak a hétköznapokban a robotok, ember-robot rendőrpárosok járőröznek, kezdik elvenni a munkát.
Hogy ez mennyire fenyegető, sokat rágott téma: a konferencián is előkerült, hogy a megszűnő munkahelyeket mennyire ellensúlyozhatják a mesterséges intelligencia révén keletkező új állások. A Pázmány Informatikai és Bionikai Karán oktató Horváth András szerint nem ettől kell félni, hiszen „ki gondolta volna pár éve, hogy meg lehet élni abból, hogy valaki Youtube-blogger?”. Ő jobban tart attól, hogy mennyire leszünk képesek értelmes célokra használni a mesterséges intelligenciát. „Az Amazon már most nagyon jó pontossággal meg tudja mondani, hogy mit szeretnénk vásárolni. Ha a rendszer 90 százalék felett tudja majd jósolni, hogy mit fogunk tenni, jobban fog ismerni, mint mi saját magunkat.” Horváth szerint ez szembesít azzal a kérdéssel is, hogy kik vagyunk, és tudjuk-e, mi a célunk valójában.
Ha boldogok szeretnénk lenni, ezt remekül képes megoldani egy olyan rendszer, ami lekötözne egy teremben, és folyamatosan ingerelné a boldogságért felelős agyi területünket. De tényleg ez a cél? Vagy biztos, hogy azt szeretnénk, hogy minden percünket a leghatékonyabban szabályozzuk?
De mit csináljunk magunkkal és a ránk szakadó idővel, ha a robotok esetleg tényleg felszabadítanak a napi rutin nagy része alól, ők intézik a bevásárlást, ők mondanak mesét a gyereknek, ők főznek és választják ki helyettünk a zenét a vacsorához, és persze ők végzik el a munka dandárját is? Az intellektuális sztárnak számító izraeli Harari frissen megjelent könyvében arra a veszélyre figyelmeztet, hogy a technológiai fejlődés a nagy többség életét társadalmi szempontból feleslegessé teszi.
Érdekes, hogy az egyébként élesen vallásellenes történész-megmondóember mennyire hasonlóan azonosítja a problémákat, mint a konferencián is megszólaló egyháziak és egyházközeliek, papok, teológusok, keresztény értelmiségiek. Vagy éppen Asimov az ötvenes években, amikor még a televízió volt az újdonság. Mint Kiss Ulrich is kiemelte, a sci-fi írónál sem csak robotok és emberek alkotják az elképzelt intelligens univerzumot, hanem ott vannak az űrlakók is: az a földi elit, mely a robotoknak köszönheti a luxusát, ugyanakkor a robotokat használja a „páriák” manipulálására is.
Erről írt Stephen Hawking is egyik utolsó írásában, amit most hoztak nyilvánosságra. Ebben a fizikus arra figyelmeztet, hogy a genetikai tervezés révén egy új szuperember jöhet létre. A génszerkesztés persze ma még nem tart itt, de a fejlődés rendkívül gyors, a megnyíló technikai lehetőségekkel pedig a szabályozás nehezen tartja a versenyt. Ráadásul, mint Hawking hangsúlyozza, mindig lesznek olyanok, akik a tiltások ellenére is élni akarnak majd az új lehetőségekkel. Ez teljesen egybevág Harari nézeteivel, aki szerint a techno-tudomány természeténél fogva meg is valósítja azt, ami technikailag lehetséges: bár a GMO-embert létrehozó kísérleteket ma tiltják, túl nagy a kísértés a laboratóriumok és a diktatúrák előtt.
Az MI, valamint a biotechnológia területén párhuzamosan zajló áttörések eszerint együtt olyan ikerforradalommá kezdenek összeállni, mely mindent átalakít. Mint azt Harari az Indexnek adott interjújában is részletezte, valós veszély, hogy emiatt az emberiség a 21. században két biológiai kasztra válhat szét. Míg a gazdagok élvezhetik a bioinformatika áldásait, tökéletesíthetik testüket, kiszűrhetik és kivághatják rossz génjeiket, optimalizálhatják a megtermékenyített petesejtjeiket, hogy a vágyott tulajdonságokkal rendelkező gyermekeik legyenek, másoknak erre nem lesz pénzük és esélyük. Az egyenlőtlenségek emiatt új szintet érhetnek el, a társadalom nagy többségétől egyre inkább elszakadhatnak „a szilícium-völgyi mágnások és moszkvai oligarchák gyerekei”. Ha így lesz: az emberi fajon belül megindulhat a speciáció, elkülönülő alfajok jöhetnek létre – az elit biológiaivá teheti a gazdasági és politikai előnyeit, a maradék 99 százaléknak azonban ez nem lesz túl vicces.
A jezsuita rendezvényt megálmodó Kiss Ulrich az MI által kínált technológiai ugrást a biológiai potenciál miatt is nevezheti „Élet 3.0”-nak. „A kérdés, hogy az embert mennyire lehet ezzel tökéletesíteni. Most is van már prenatális diagnosztika – mi lesz, amikor ezt még pontosabban tudjuk majd a tulajdonságok születés előtti felmérésére használni. Meghosszabbított élettartam, nagyobb IQ, jobb egészség: a technológia is részévé válhat az emberi evolúciónak” – mondta a konferencián Gájer László, a Pázmány tanszékvezetője.
A civilben Rolling Stones-rajongó katolikus pap (korábban Erdő Péter személyi titkára) az emberkép radikális átalakulásáról beszélt. Míg a hagyományos keresztény világképben Isten megalkotta embert a saját képére, a 19. század tudományosság ezt megfordította, mondván minden vallás antropocentrikus, az ember alkotta Istent a saját képére. Most, a 21. században úgy tűnik, az ember megalkotja saját magát Isten képére.
A katolikus pap mégsem fél a fejlődéstől, de az evangélikus teológus Béres Tamással együtt ő is azt hangsúlyozza, hogy nem a robotok öntudatra ébredésétől kell tartani, még ha egyre több is a világban a másolat. „A keresztény világképben az embernek kitüntetett szerepe van, erkölcsi felelőssége csak az embernek lehet. Ha egyszer a technika tökéletes replikánsokat tud majd létrehozni, és ránézésre nem tudom megmondani, hogy ember vagy sem, akkor is különbség lesz. A robot ettől még nem lesz önreflexióra alkalmas morális lény.”
A robotokat tehát jelen állás szerint a jövőben sem kell majd megkeresztelni. Persze ha ma még el nem képzelhető irányokat venne a robotika, és valamiképp megjelenne a gépi öntudat és lelkiismeret, minden megváltozna. Akkor, mint Kiss Ulrich felvetette, akár a robotok felszabadítása is napirendre kerülhetne, mint egykor a rabszolgáké, akiket Arisztotelész idejében szintén nem tartottak még teljesen embernek. Egyelőre azonban a valós kérdés sokkal inkább az, hogy velünk mi lesz Asimov (vagy inkább Huxley) egyre több ponton valósággá váló sci-fijében, a Szép új világban.
Erre a robotokkal szembenéző keresztény közegben fentről jön a válasz: a virtuális valósággal kapcsolatban Ferenc pápa az emberi szellem elsivatagosodásáról, az ember lényegének eltűnéséről írt az egyház társadalmi tanítását taralmazó Evangelium Gaudiiban: „Nem mindenki ugyanazt tartja fejlődésnek. Ferenc pápa is azt hangsúlyozza, hogy már olyan sok mindent megtermeltünk, itt az idő, hogy ezekkel szebben és okosabban éljünk, nem a még kevésbé emberléptékű a cél” – hangzott el a konferencián. Ahhoz, hogy ez mit jelent konkrétan, sci-fi írónak vagy prófétának kellene lenni; a jezsuiták addig is létrehoznak egy mesterséges intelligencia műhelyt, ahol az Élet 3.0 teológiai, filozófiai és egyéb aspektusaival kívánnak foglalkozni.
Borítókép: Nagy Mihály / Fotószolgálat