Egy teljesen hétköznapi rendellenesség, a kancsalság adhat magyarázatot Leonardo Da Vinci rendkívüli tehetségére, hogy a háromdimenziós struktúrákat ilyen pontosan tudta ábrázolni a vásznon. Da Vinci szemtengelyferdülése kifelé irányult, amit szakszóval exotrópiának neveznek.
A reneszánsz polihisztor két szobra és két olajfestménye alapján ugyanarra a megállapításra jutottak a kutatók: mindegyik művén -10,3 fokos kancsalság nyomai láthatók, vagyis ekkora szöget zárt be a fixáló szem és a kancsal nézési iránya. Ezt egy orvos közepes mértékű kancsalságnak mondaná.
A kifelé kancsalító szemmel élő emberek a két szemüket egymástól függetlenül használják, és ezáltal jobban érzékelik a tér mélységét, a perspektívát - írja a The Local. Ez is megmagyarázhatja, hogy Da Vinci miért tudta olyan kivételesen jól ábrázolni a teret a képein. Ez a betegség főleg akkor segít, amikor arcok és tárgyak felületét kell a térben ábrázolni, vagy távolba tűnő hegyláncok sorozatát kell ábrázolni.
Christopher Tyler, a JAMA Opthalmalogy című tudományos lapban publikált kutatás vezető szerzője szerint számos nagy festő, köztük Rembrandt és Picasso is kancsal volt, és úgy tűnik, Da Vinci is közéjük tartozik.