Rengeteg izgalmas dolog előkerül a Dunából a rekordalacsony vízállásnak köszönhetően: értékes történelmi aranylelet, német repeszgránát, elsüllyedt hajók, de mind közül a legbizarrabbak a Petőfi híd lábánál, a budai oldalon láthatóvá vált sírkövek, amelyekre olvasónk, Kovács Tamás György hívta fel a figyelmünket.

A százéves kövek története viszonylag jól ismert, az 1960-as években kerülhettek oda eróziót csökkentő partvédő kőszórásként, amikor az állam felszámolta az akkor már évtizedek óta nem használt, 1912-ben bezárt Németvölgyi temetőt. Ennek a helyén ma a MOM és a Budapesti Kongresszusi központ terül el.

A sírkövek eredetét a Dunai Szigetek Blog elég részletesen feltárta még 2013-ban, bár akkor nem sikerült ilyen jól megfigyelni azokat. Az alábbi képre kattintva galéria nyílik!

Most néhány kövön jól kiolvasható az elhunytak neve, és a haláluk időpontja, amely többnyire az előző századforduló környékén következett be. Demski Nándorné például 1884-ben hunyt el, míg Elemy Károlyné – az Érsek utcai általános iskola egykori tanítója – 1907-ben.

Devics András, akinek a sírkőtöredékét beleépítették a partfalba, Jugovics Katalin nevű feleségével a Németvölgyi temető közelében, a Tabánban lakott, a szintén felszámolt Felsőhegy utca 73-as szám alatt.

Erről az idilli helyről egy archív képet is küldött nekünk  dr. Haraszti Viktor, a  Budapest Főváros Levéltárának  főigazgató-helyettese. 

A szakértő elmondta, további levéltári iratokból az is kiderül, hogy Devics András neje, akinek a leánykori nevét hivatalosan Gyugovics-ként jegyezték fel,  1890. május 25-én agygutában elhalálozott, és  a férfi 1895-ös új végrendeletében már az állt, hogy új kapcsolatban él Oláh Róza úrhölggyel.