Afrikai bádogvárosok lakói segítenek a mesterséges intelligencia fejlesztésében, hogy a nyugati nagyvárosokban majd nagyobb biztonsággal közlekedjenek azok, akik ezt megengedhetik maguknak. A globális techipar különös működéséről a BBC írt cikket a munka egy részét Kenyába kiszervező szilícium-völgyi céggel kapcsolatban. Mint a riport bemutatja, a Samasource, mely a Google-től a Microsoftig a legnagyobbaknak dolgozik, Nairobi legnagyobb nyomornegyede, Kibera lakóinak kínál munkát.

A kenyai alkalmazottak „klikkmunkásként” az önvezető autókat irányító mesterséges intelligencia fejlesztésében végeznek segédmunkát, az útmenti objektumok, parkoló autók, közlekedési táblák precízebb azonosítása, a pixelek pontosítása a feladatuk. Ezért napi 9 dollárt (kb. 2500 Ft) kapnak, ami sokkal jobb, mint a nyomornegyedben elérhető feketemunkák kétdolláros átlagbére, de a cégnek természetesen így is sokkal alacsonyabbak a bérköltségei. Ők azzal érvelnek, nem is lenne jó, ha többet fizetnének, mert – mondják – a magasabb bérek rosszul hatnának a helyi munkaerőpiacra és inflálhatnák a lakhatási költségeket.

A helyi lehetőségekhez képest a kenyai alkalmazottak szerencsésnek mondhatják magukat, igaz, az egész napos mechanikus klikkelgetés fárasztó, egészségtelen, ráadásul a mesterséges intelligencia fejlesztésével, amikor már nem lesz szükség ekkora emberi segítségre, előbb-utóbb feleslegessé válik. A Szilícium-völgy szerepe a harmadik világ nyomorgazdaságában ettől függetlenül is éppen eléggé összetett. Mint a Boing Boing cikke is kiemeli: bár a munkalehetőség a szerencsés keveseknek sokat jelent, száz hasonló cég is kevés lenne, hogy ezt társadalmi méretekben is érzékelni lehessen. És miközben a nyomornegyedekben élők az amerikai utcaképek előtt ülve olyan szolgáltatás tökéletesítésén dolgoznak, ami az ő helyi társadalmuk szempontjából meglehetősen irreleváns, a nekik relatíve sokat fizető globális cégek sokkal nagyobb hasznot hajtanak abból az általános adóelkerülési rendszerből, amit a nyugati cégekre jellemző Afrikában.